A jelképek vagy pecsétek szellemi értékek, és valójában a világot átszövő és alakító finom erők anyagi szinten megtestesült kulcsai. A jelképek saját erővel rendelkeznek, önmagukban is szent erők, nemcsak segédeszközök. Használatukkal a tanítvány rejtett, addig számára ismeretlen erőforrásokhoz jut hozzá.
A jelképek által egy másik tudatállapot nyílik meg előttünk, amely a tudat természetes, tiszta és boldog állapota, amely nyitott a világ szentsége felé, és amely ismeri az élet lényegét. Ez a Belső Ösvény élő képi nyelve, írása.
A pecsétek a jelenségek mögött levő rejtett értelmek felfedezésére tanítanak. Segítségükkel felismerhetjük és megtanulhatjuk, hogy a külső jelenségek elválaszthatatlanok a tudat belső világának jelenségeitől.
A pecsétek egy része „rejtett arcot” mutat. Használóik napi életük részeként alkalmazzák azért, hogy elméjüket megtisztítsák, és az élet igaz szent látásmódját szünet nélkül gyakorolják.
A pecséteken gyakran két, szimmetrikusan elrendezett állat, ember vagy növényi minta jelenik meg, amely „belenézés” után váratlanul egy más képet is megmutat, egy rejtett arcot, amelyet fel kell fedezni, mert nem önmagában, külön van megformázva, hanem a többi minta elemeiből, illetve a minták között lévő üres térből áll össze. Amikor a rejtett arcot észrevesszük, egy teljes átváltozás játszódik le. Az átváltozás előtt egy befejezett, egyértelmű kép látszik, jól felismerhető mintákkal, alakokkal. A rejtett arc felismerése pillanatában azonban minden átváltozik, és többé semmi nem az, aminek először látszott. De ennek értelmezése és következményei az elmélkedés célját: a tudat és a világ megismerésének végső alapjait érintik.
között – szkíta aranyékszer – Közép-Ázsia
i. e. 6–1. század, Ordosz,
Hunország, Belső-Mongólia
– bronzcsat – i. e. 6–1. század, Ordosz, Hunország, Belső-Mongólia
Általában korlátozzuk saját benyomásainkat. Például egy emberben leggyakrabban csak a miáltalunk ráosztott szerepet látjuk, és azt, hogy megfelel-e az így kialakított elvárásainknak. Más szóval, mi mindent beleillesztünk egy általunk kényelmesen használható, megszokott, jól ismert rendszerbe. Szívünk minden mélyebb megismerésének lehetőségét, és mindent, ami a világ nagyszerűségét mutathatná, eleve kizárjuk azzal, hogy pusztán csak a saját értelmezésünket alkalmazzuk a dolgokra. Azonban saját korlátolt értelmezésünkön túlléphetünk, hogy a világ nagyszerű és csodálatos, megfoghatatlan és titokzatos végtelenségét észrevegyük, és szívünkbe fogadjuk. Erről mesél egy példát Rabindranath Tagore, a nagy indiai költő:
Egyszer a Gangeszen csónakázott, mélységes elmélkedésbe merülve, amikor egy hatalmas hal ugrott fel a vízből, nagy csobbanással. A költő ebben a hangban a világmindenség fenséges szívdobbanását észlelte.
Kisvártatva megszólalt a csónak evezőse:
– Micsoda hatalmas hal! Ha megfogtuk volna, jó pénzért eladhattuk volna a piacon.
A Belső Ösvény gyakorlója mindenek fölött, és mindeneken túl, képes meglátni egy arcot. Ez az arc a rejtett arc, amely a világ feltétel nélküli bölcsessége és ereje, ami minden kettősséget meghalad, és túl van minden ellentéten és küzdelmen. Ha ezt valaki felfedezi, rádöbben arra, hogy az ő saját emberi lényének bölcsessége elválaszthatatlan attól az erőtől, amely az igaz valóság dolgaiban rejtezik. Bármivel találkozunk az életben, a valóság rejtett arcaival találkozunk. Mikor a világ végső erőivel találkozunk, akkor szemtől-szembe kerülünk a rejtett arcokkal. Ennek lehetősége mindig, minden korban megvolt, és jelenünk minden pillanatában megvan.
Rejtett arcok a hagyományos magyar művészetben
