• Nemrót Aranykertje Templom
• Atila király

Természetedben te vagy a mindentudó bölcsesség testet öltése.
Megnyilvánulásodban a világ mennyei királya vagy.
Az ősi időkben te voltál Nemrót, a nagy bölcs Egyetemes Mester.
A jelenben te vagy a Hatalmas Oroszlán király, a Kívánságteljesítő Ékkő, az
Ellenség Leigázója, a Sárkányölő, Démonűző Isten Ostora – Atila.
Szívünkben te vagy az alapvető jóság, az egyetemes szeretet, együttérzés és mindentudó bölcsesség.

Atila, a hunok királya kinyilvánította, hogy ő a Hatalmas Oroszlán király, a Kívánságteljesítő Ékkő, az Ellenség Leigázója, az isteni küldött Isten Ostora, aki ostorának pattogtatásával a helyes útra tereli az eltévelyedetteket. Elfoglalta a Hun Birodalom arany trónját. Harci páncélzatot öltött, és isteni kard, íj, nyilak, lándzsa, sisak és pajzs birtokában volt, mind tündöklő ékszerekkel díszítve.

Atila fő küldetése az volt a Földön, hogy legyőzze népe békéjének ellenségeit, valamint hogy elterjessze és fenntartsa a tant, az eurázsiai nem-dogmatikus belső ösvény szellemiségét. Ellenségei számára ez utóbbi jelentette a legnagyobb fenyegetést. Atila segíteni jött Európába. Ő és bölcs táltosai látták, hogy Európa uralkodói messze eltávolodtak az igaz szellemiség útjától. A spirituális tanokat dogmákba merevítették, és világi hatalmuk bebetonozására használták fel. Ezért minden erejüket latba vetették, hogy az Atila és hunjai által hozott eleven, a szellem szárnyalásának szabad teret adó, nem-dogmatikus belső ösvény térhódítását megakadályozzák. Ez a háttere a Nyugat által róla és népéről festett démonikus képnek.

A parancsnoksága alatt álló haderők számos nagy háborút nyertek meg. Ezek a háborúk nagy zavarokat keltettek nemcsak az ellenség táborában, hanem a hunok és szövetségeseik életében is, de úgy tartják, hogy a háborúk végül boldogságot és békét hoztak sokak számára, valamint elterjesztették és megszilárdították az eurázsiai nem-dogmatikus belső ösvény tanításokat, hosszú időkre.

Atila az Egyetemes Spirituális Mester földi megnyilvánulása volt, aki több százezer hős férfi és női vitézt nevelt ki. A főparancsnokairól szintén úgy tartották, hogy megvilágosodottak voltak, akik kizárólag azért jelentek meg a Földön, hogy a világ javát szolgálják. Atila folyamatosan tanításokat és jövendöléseket kapott az Egyetemes Mestertől, valamint istenségek és égjáró tündérek közvetlenül tiszta látomásokban részesítették.

Az eurázsiai nem-dogmatikus belső ösvényt járó gyakorlók úgy látják, hogy az egész világegyetem, a maga valódi természete szerint, egységben van a béke, a nyitottság, a boldogság és a megvilágosodás tulajdonságaival, amelyek a minden lényben jelenlévő alapvető jóság tulajdonságai. Azonban mi, nem megvilágosodott lények – mivel a világtól elidegenedett „én”-be vetett hitben gyökerező, kettősségen alapuló nézetek mélyen bevésődött hálójában, és a negatív érzelmek csapdájában vergődünk – rémálomszerű életet élünk, teli viszályokkal, fájdalommal és félelemmel.

Abból a célból, hogy egy személyt, közösséget vagy egy korszak lényeit szolgálja, az alapvető jóság ereje és minősége számos alakban jelenik meg – például lények, tanítások vagy természeti jelenségek alakjában –, amelyek a béke és öröm szimbólumai és forrásai. Ezért minden olyan személy vagy forrás, amely a béke és öröm állapotából ölt testet, és békét és örömöt nyújt az embereknek – úgy, mint Atila eljövetele Földünkre –, nem más, mint az alapvető jóság, egyetemes szeretet és bölcsesség megnyilvánulása.

A mindannyiunk szívében élő Egyetemes Mester olykor haragos megnyilatkozások formájában, hangjaiban és cselekedeteiben jelenik meg. Ezek a haragos megnyilatkozások és cselekedetek nem méregből, ragaszkodásból, vagy önző vágyakból fakadnak, és nem azért vannak, hogy bárkinek ártsanak, vagy szenvedést okozzanak. Szeretetből és együttérzésből fakadnak, és olyan erőteljes megnyilvánulások, amelyek elpusztítják és megszüntetik a negatív erőket, a szenvedés forrásait.

Atila háborúi nem a harag, a bírvágy vagy a zavarodottság kifejeződései voltak, hanem a lények szükségleteinek, és az igazság elvének szolgálata. Olyan háborúk voltak, amelyek győzelmet hoztak a jónak a rossz felett, a békének az ellenségeskedés felett, a boldogságnak a szenvedés felett, a szabadságnak az elnyomás felett, és a nem-dogmatikus nyitottságnak és toleranciának a kirekesztő dogmatikus zsarnokság felett – tehát az együttérzés kifejeződései voltak háború alakját öltve.

A hunok seregei sok háborút vívtak, emberek ezreit ölték meg, és sok kincset zsákmányoltak harci képességeik és mágikus erejük révén. De az egyetlen cél az volt, hogy megszüntessék a szenvedés forrásait és az emberek elnyomását, és hogy terjesszék és védjék a jólétet, a békét, a szabadságot és a belső ösvény nyitott, toleráns szellemiségét, mindenki számára.

Atila korában a harcosok a hősök művészete és erkölcse szerint harcoltak. A hős hun lovagok mozdulatlanul álltak ellenfeleikkel szemben, hallgatták a harci dalokat, és bátran várták a mérgezett és lángoló nyilat, a lándzsát, a kardot vagy lövedéket. A hős hun lovagok és ellenfeleik harcában szinte sohasem az számított, melyikük üt gyorsabban, vagy épp menekül sebesebben. Ügyességükkel, fegyvereik erejével, vagy az isteni védelem segítségével bírták le az ellenséget – vagy estek áldozatul. Ha túlélték az ütközetet, harci kiáltásokkal csatadalokat énekeltek.

Atila vitézei mindig a belső ösvény szent igéivel, és az Egyetemes Mester vagy más istenség megidézésével kezdték a harci éneküket. Ezt követte a harcos bemutatkozása és a csatatér leírása. Ezután megénekelték a csata okait, az általuk használt fegyverek veszélyeit, az ellenfél gonosztetteit, és azok következményeit, amelyekkel az ellenségnek szembe kellett néznie. Csak egy ilyen monológ végeztével emeltek fegyvert az ellenségre. Nem ismerünk olyan esetet, amikor egy hun vitéz megpróbált volna elmenekülni, az életét menteni.

Atila háborúi nemcsak békét és boldogságot hoztak a hunoknak és ellenségeiknek, hanem az elesett hősöknek és ellenfeleknek is megszabadulást eredményeztek. Például megtörtént, hogy a hun sereg egy parancsnoka látta, hogy ha kihívja az ellenfél egy hercegét, úgy ő maga az életét veszíti. De azt is felismerte, hogy a herceggel való karmikus kapcsolata miatt, ha meghal a vele vívott párbajban, a tudata képes lesz elvezetni a herceg tudatát a mennyek országába. Más hun harcosok megölhették volna a herceget anélkül, hogy bármi bajuk esett volna, de egyikük sem tudta volna megszabadítani a herceg tudatát. Ezért ő szándékosan vállalta, hogy egyazon csatamezőn vívjon és haljon meg a herceggel.

Atila hatása népünk szellemi és társadalmi életére ma is meghatározó. Példája, szellemi ereje, nagylelkűsége, szeretete, bölcsessége és hőstettei továbbra is erőteljes ösztönzésként szolgálnak, bátorságot ébresztenek a szívünkben, és eleink dicsőségét idézik. Erős ösztönzést adnak nekünk a nem-dogmatikus eurázsiai belső ösvény gyakorlására, a szívünkben rejlő alapvető jóságunk – az egyetemes szeretet, együttérzés, valamint a mindentudó bölcsesség megvalósítására.

Szemben az égen, szivárvány fények közepette kél
Atila Atyám, a Magasztos Diadalmas Ékkő,
arcán áldásos, ihletett, boldog mosollyal.

Oltalmazó! Minden Megvilágosultat megtestesítő
Nagy Együttérző, a dicső Nemrót jelenésteste,
Nagy Oroszlán király, Atyám, odaadással
fohászkodik hozzád gyermeked, a szíve mélyéből.

Világosság-bölcsesség tudatodnak egén
a jóság-részvét nagy felhői mindig gomolyognak,
és az áldás záporát együttérzéssel hullatod.
Egy puszta gondolat Rád, hatalmas áldást hoz.

Az odaadás szellemét felkeltőt
ne feledd, ne feledd, add rá áldásod!
Testem a mennyei vitézeid hős vára legyen,
varázserővel felhatalmazd szavam,
üdv és nyitottság lelkierejét ébreszd szívemben!
Add, hogy Tőled elválaszthatatlanná váljak!

Magasztos Mester, Mindentadó Ékkő, nézz rám!