1. Én is csak egy egyszerű ember vagyok. Ezen az emberi szinten az elkötelezettségem, hogy minél többekben növeljem a tudatosságot arra vonatkozóan, hogy a boldogság végső forrása önmagunkban van, nem a külső dolgokban. A külső dolgok – a pénzt és a hatalmat is beleértve – nem a boldogság végső forrásai. Mindnyájan boldogan szeretnénk élni. Általában az emberek úgy érzik, hogy a boldogság forrása a pénz, a hatalom, a hírnév. Nos, a neves, gazdag, hatalommal rendelkező emberek szíve mélyén túl sok az aggodalom, az idegeskedés, túl sok a félelem. Tehát a pénz, a hatalom és a hírnév nem a boldogság végső forrásai.
2. Az olyan nyugodt tudat, amely a másokkal való törődésen alapul – ha ez a fajta tudati megközelítés jelen van, akkor még ha nehéz időszakot élünk is meg, ezen belső erő révén meg tudjuk őrizni a nyugodt tudatot, a tudat békéjét. Tehát a boldogság végső forrása önmagunkban van. Elkötelezettségem megosztani minél több emberrel ezt a tudást, miszerint a boldogság igazi forrása bennünk van.
3. Minden nagy vallási hagyomány – az eltérő filozófiák és a különböző megközelítések ellenére – ugyanazt az üzenetet hordozza: a szeretet, együttérzés, megbocsátás, tolerancia, önfegyelem, megelégedettség üzenetét. Ezek gyakorlatai szinte ugyanolyanok a különböző vallásokban, a buddhista, keresztény, mohamedán, hindu és zsidó gyakorlók többé-kevésbé ugyanazokat a módszereket használják. Minden hagyomány rendelkezik ezen belső értékek kifejlesztésének képességével.
4. Különböző filozófiák, nézőpontok léteznek – ez így szükségszerű – azért, hogy segítségére legyenek a más és más szellemi irányultságú embereknek. Szükségünk van a különböző megközelítésekre, a különféle filozófiai nézőpontokra. Például, minden nagy vallási hagyomány besorolható két csoport valamelyikébe. Az egyik a teista csoport, akik hisznek egy Istenben mint teremtőben. Ők az Istenbe vetett hitet hangsúlyozzák. A másik a nem-teista csoport. Ide tartozik főként a buddhizmus és a dzsainizmus, ahol nincs egy központi Isten mint teremtő, hanem ön-teremtés van. Itt az alaptanítás az ok-okozatiság törvénye.
5. Mindenki tudja, hogy a düh, a gyűlölet, a félelem rossz dolgok, a szeretetet, vonzódást pedig jónak tartjuk, de hogy bánni tudjunk mindezekkel, teljesebb tudásra van szükségünk az érzelmek egész rendszerét illetően. Emiatt a nem-teista vallási hagyományoknál a hangsúly azon van, hogy bánni tudjunk a tudatunkkal, ezért ezek a hagyományok alaposan kifejtik a tudati és érzelmi rendszereket.
6. Egyeseknek a tudat természetének feltárása a legalkalmasabb megközelítés, mások számára sokkal hatékonyabb az Istenbe vetett egyhegyű hit. Elgondolásom szerint a problémák végső forrása a túlzottan én-központú hozzáállás. Az Istenbe, a Teremtőbe vetett egyhegyű hit arra ösztönöz, hogy alávesd magad Istennek, a Teremtőnek, és ez az, ami gyengíti az én-központúságot. A buddhizmusban az én-központúság gyengítését az én-nélküliség tanítása szolgálja.
7. A teizmus (teremtő istenképzettel rendelkező) és a nem-teizmus (teremtő istenképzettel nem rendelkező) két különböző megközelítés, de ugyanaz a végcél: gyengíteni az én-központúságot, és erősíteni, fejleszteni az együttérzést és a másokkal való törődést. Tehát a vallások mindkét csoportjának megvan a maga sajátos filozófiája, ám mind ugyanazt a célt szolgálják: ezen alapvető értékek fejlesztését.
8. Ha alaposan megvizsgáljuk a fő vallási tradíciókat, akkor láthatjuk, hogy ugyanolyan gyakorlataik vannak, közösek az alapok. Tudunk együtt dolgozni, tisztelni tudjuk egymást, és még tanulni is tudunk egymástól.
9. Úgy hiszem, amíg mi, csodálatos intelligenciával megáldott emberi lények e bolygón létezünk, mindig lesznek problémák. Sok probléma és nehézség voltaképpen a mi saját teremtményünk. A mi okos agyunk miatt túl sok az elképzelésünk, túl sok a fogalmunk, és ezek az elképzelések és fogalmak gyakran nem valószerűek a túlzott mohóság, túlzott én-központú hozzáállás miatt. Bármely valószerűtlen módszer vagy elképzelés csak több problémát szül.
10. A kérdés az, hogy a minket körülvevő rengeteg probléma és nehézség közepette mégis nyugodt maradhat-e az egyén tudata. Igen, ez lehetséges. Még ha ellenséges légkör vesz is körül, képesek vagyunk megőrizni tudatunk békéjét. Miért? A mentális jelenségek sokféle megnyilvánulása – mint a fájdalom vagy a szenvedés – voltaképpen a saját tudati hozzáállásunk eredménye.
11. Vegyük a fizikai fájdalom kérdését két beteg esetében, akik azonos kezelésben részesülnek. Az egyik beteg nagyon komolyan aggódik a betegsége miatt, míg a másik úgy áll hozzá, hogy „van egy kis fájdalmam, de minden rendben van”. Tudati szinten különböző a hozzáállásuk. Egyikük a fájdalmak tetejében még komolyan aggódik is, míg a másik a hozzáállásával csökkenteni tudja még fizikai fájdalmát is, mivel tudati szinten rendben lévőnek tartja a fizikai nehézségeket, és kezelni tudja azokat. Tehát az ő tudati hozzáállása voltaképpen segíti csökkenteni a testi fájdalom erejét.
12. A tudati hozzáállás kulcsfontosságú tényező. Még ha negatív légkör vesz is körül minket, de képesek vagyunk megőrizni a megfelelő tudati hozzáállást, úgy meg tudjuk őrizni tudatunk békéjét.
13. Amikor valamilyen problémával szembesülünk, egy bizonyos nézőpontból szemlélve azt, úgy érezhetjük, hogy a probléma borzasztó. Azonban ha ugyanazt az eseményt más nézőpontból szemléljük, úgy az a tragédia lehetőségeket is feltárhat.
14. Ha a teljességtudat irányában képezzük magunkat, továbbá ha kifejlesztjük magunkban a melegszívűséget, akkor amikor az érzékszervek szintjén nehézségeket, problémákat tapasztalunk, a tudati szinten pedig aggodalmat, szomorúságot, félelmet, úgy önmagunk képzése által ezeket képesek vagyunk csökkenteni.
15. A mai zavaros világunkban is lehetséges megőrizni tudatunk belső békéjét, saját belső erőnkbe vettet bizalmunkra támaszkodva. Az őszinteség, egyenesség, nyitottság nagyon fontos forrásai a belső erőnek.
16. Ha életvitelünket emberbaráti módon alakítjuk, akkor nincs semmi rejtegetnivalónk. Tevékenységünket nyíltan végezhetjük. Ez meghozza az önbizalmunkat, és megteremti a valódi bizalmat egymás iránt. A bizalom a barátság alapja. A barátság az együttműködés alapja. Ez a boldog társadalom építésének az alapja. Az ember társas lény, törekednünk kell arra, hogy boldog társadalmat hozzunk létre.
17. A belső értékek birtokában, befelé többet tekintve, teljesebb tudásra tehetünk szert az érzelmek világáról. Akkor aztán meg tudjuk teremteni a boldog egyént, majd ezen az úton továbbhaladva megteremthetjük a boldog családot. Majd száz családot, ezer családot – ez a társadalom. Tehát ezen a módon boldog társadalmat, boldog közösséget tudunk építeni.
18. Az teljesen természetes, hogy ha valaki bánt bennünket, olyankor érzelmi szinten egyfajta védekező mechanizmusként haragot fejlesztünk magunkban, önmagunk védelmére. De ezt követően használnunk kell az emberi intelligenciánkat, értelmünket. Gondoljuk végig, mi az, ami valódi segítséget nyújt, a haragon kívül. Akkor ráébredünk, hogy a harag maga nem véd meg bennünket, és nem árt a bajkeverőnek sem – a harag egyedül a tudatunk békéjét pusztítja el. A folytonos haragvás végül tönkreteszi fizikai egészségünket.
19. A hétmilliárd embernek, aki ezen a bolygón él, végül meg kell halnia, el kell távoznia. Ez egy természetes folyamat. Jobb, ha úgy gondolunk a saját halálunkra, hogy az életünk részének tartjuk.
20. Ebben a társadalomban nem sok gondot fordítunk a szellemi értékekre, csak a dolgokra, tárgyakra. Minden a pénz körül forog. Minden a jó ház, a jó autó. Így tesznek általában mindazok, akik ebből a társadalomból származnak, és olyan neveltetést kaptak, ahol nagyon kevés figyelmet fordítanak a melegszívűségre. Ezért a változásnak a közösség szintjéről kell elindulnia, és persze nevelés útján – nem prédikációval, hanem az óvodától az egyetemig tartó neveléssel.
21. Az elfogult, csak bizonyos kiválasztottak iránt érzett szeretetet és együttérzést nem vagyunk képesek kiterjeszteni az ellenségeinkre. Ám az emberi intelligencia segítségével, érveléssel, képesek vagyunk fokozatosan kiterjeszteni ezt a korlátozott együttérzést egyre nagyobb körre, és elérhetjük az elfogulatlan együttérzést, amely már nem függ mások viselkedésétől, hanem önmagában létező. Az ellenségeink is a közösség részei, ugyanúgy, mint mi – nekik is joguk van az együttérzésünkre és szeretetünkre.
22. Természetesen, mivel ember vagyok, békés világot akarok. Ahhoz, hogy békés világot teremtsünk, először saját magunk belső békéjét kell fejlesztenünk. A belső békénk által tudjuk fejleszteni a család békéjét, a társadalom békéjét, az egész világ békéjét. És ami a vezetőket illeti, ők az ilyen típusú közösség révén válnak együttérzővé és egyenessé.
23. Amikor fiatal egyetemistákkal találkozom, mindig azt mondom nekik: „Amikor ti békés otthont teremtetek, és békés világot, azt én már talán nem fogom látni. De a mennyből vagy a pokolból figyelni foglak titeket, hogy megvalósítottátok-e ezt, vagy sem. Rajtatok lesz a szemem!”
24. A boldog társadalmat nem a pénz és a hatalom teremti meg. A pénz és a hatalom csak még több versengést, féltékenységet eredményez, a túlzott kapzsiság, gyanakvás és vetélkedés miatt. Tehát a pénz, a hatalom önmagában még betegebbé teheti a társadalmat.