• Szkíta Út
• Bölcsek Tanácsai
• További nagy mesterek bölcsességei

“A feladatod nem az, hogy a szeretetet keresd, csupán az, hogy megtaláld az összes gátat önmagadban, amelyeket ellene építettél fel.”

“Tegnap okos voltam, ezért meg akartam változtatni a világot. Ma már bölcs vagyok, így magamat változtatom meg.”

“Szárnyakkal születtél, hát miért kúszol át az életen?”

“Szavaid legyenek emelkedettek, ne a hangod. Az eső és nem a vihar, mely virágot terem.”

“Létezik egy gyertya a szívedben, mely arra vár, hogy meggyújtsd. Űr van a lelkedben, mely kész arra, hogy betöltsd. Te is érzed, igaz?”

“Lobbantsd lángra életed és keress olyanokat, akik élvezik lángod melegét.”

“A seb egy olyan rés, ahol fényesség hatolhat beléd.”

“Bárhol légy, bármit tégy, a szeretet te magad légy.”

“Amíg meg nem nyílik szíved, számtalanszor össze kell, hogy törjön.”

“A fájdalom, amit érzel, hírnök. Hallgass rá.”

“Énekelni akarok, mint a madarak és nem aggódni amiatt, ki hall és mit gondol erről.”

“Ne aggodalmaskodj. Gondolj rá, ki hozta létre azt a gondolatot.”

“Nem jöttél még rá? A fényed az, amely beragyogja a világot.”

“A szeretet híd közted és minden más között.”

“Szeretni annyit tesz: eljutni Istenhez.”

“Addig táncolj, amíg semmivé nem leszel.”

“Miért maradsz börtönben, amikor az ajtó tárva-nyitva?”

“Ha megteszed az első lépést, az út is feltűnik előtted.”

„Ha egyik probléma követi a másikat, és már egészen elviselhetetlen állapotba jutsz miattuk, ne add fel! Mert ez az a pont, ahol megváltozik az események menete.”

„Akinek nagy szeretetben van része, annak nagy megpróbáltatás is jut.„

„A szeretet nélküli élet értelmetlen;
A szeretet az élet vize,
Igyál belőle szívvel és lélekkel egyaránt.„

Lao-ce tanítása a Tao határtalanságáról

A lét (ju) és a nemlét (wu) egymásból születik, ez bizonyítja a természet határtalanságát: minden a saját ellentétéből születik, körkörösen, örökké. Az ellentétes természetű dolgok egymást hozzák létre, mintegy kiegészítve egyik a másikat: „Nehéz és könnyű egymást hozza létre, hosszú és rövid egymást alakítja, magas és mély egymásba hajlik, zeneszó és énekhang egymással cseng össze, előbbi és későbbi egymást követi.” A tulajdonságok nem léteznek a velük ellentétes jelentésű tulajdonságok, a viszonyítási pontok nélkül.

A tao – Lao-ce szerint – üres, de aki vele él, az nem tudja kimeríteni, igazi ősatyja minden dolognak, mint képmás mindent megelőz. Jelentése út, de a valódi jelentés közelebb áll az ösvényhez, a szellemi úthoz. Üres, de nem mondhatjuk róla, hogy nincs, de azt sem, hogy egy megfogható, behatárolható valami. A tao maga, „mint dolog”, homályos és megfoghatatlan, azonban benne van minden dolog, azok eredete, és az igazság.

A tao névtelen, mert a név valami meghatározott létezőt jelöl meg, a tao azonban mindenek felett uralkodó elv, nem tudjuk nevén nevezni, nem tudjuk körülhatárolni, meghatározni: „Az ember a föld törvényeit követi, a föld az ég törvényeit követi, az ég a tao törvényeit követi, a tao pedig a természet törvényeit követi.”

Az emberi lét elveinek a lényege az azonosulás a tao-val, amelynek formája természetesen „erényes”, tehát vigyáz az erényére („te”).

A nem cselekvésről, a szavak nélküli tanításról

Lao-ce tanítása szerint a bölcsek és az uralkodó útja az, hogy hagyja magát a tao által vezetni, amelynek során megszabadítja magát minden önző cselekedettől. A tao-t csak az ismerheti meg, akinek soha nincsenek vágyai.

A bölcs a nem cselekvés útján munkálkodik. Ez nem azt jelenti, hogy semmit nem tesz, hanem hogy szükségtelenül nem avatkozik az események folyamatába. Mint ahogy a víz nem a követ próbálja félretolni az útból, hanem egyszerűen megkerüli azt. Minél kevesebbet kísérel meg az ember magából kiindulva tervezni, annál inkább követi a tao útját: „Így aztán a bölcs ember a nem cselekvés tevékenységével él s a szavak nélküli tanítást valósítja meg.” A tao mindig nem cselekvő, de nincs olyan, amit ne tudna megtenni.

A bölcsesség a mozgás, mindenki számára fontos tevékenység, a „nem cselekvés”: „Ezért »a bölcs ember, ha egész nap utazik is, nem hagyja el kocsija nehezét«. S legyen bármilyen ragyogó látvány a szeme előtt, ül tovább nyugodtan, vágyaktól mentesen.”

A legfőbb jó a békesség és a nyugalom, a tao szavakban nem mondható ki, különben „sótalan” lesz. A taót sem látni, sem hallani nem lehet: „Ha valaki nézi, nincs mit meglátnia; ha valaki hallgatja, nincs mit hallania”.

A bölcs embernek nem szükséges elhagynia a szobát ahhoz, hogy megismerje a dolgokat. Minél messzebb kalandozik valaki, annál kevésbé ismeri meg a taót. Aki a tao szerint él, az elveszíti vágyait és megérkezik a nem cselekvéshez. Aki kilép az életbe, az a halálba lép be-, írja Lao-ce.

Az erény teljességéről, a kormányzat tevékenység-nélküliségéről

Az állami és kormányzati rendet nem vetik el, de ezeknek a legkisebb mértékére kell szorítkozni. Minél több az előírás és a törvény, annál több a törvényszegő is. Minél kevésbé kormányoz az uralkodó, annál jobb lesz az országa.

A nagyszámú erkölcsi előírás annak a jele, hogy a valóságos erény elveszett. Aki erkölcsösen él, annak nem kell erről elgondolkodnia, és nincs szüksége szabályokra, amelyekhez tartania kellene magát. A bölcs egyszerűségben él, és a látszólagos gyengeségével fejti ki hatását. Ezért gyakran a vízzel hasonlítják össze: a víz minden élőlény számára szükséges, és annak ellenére, hogy lágy, mégsem képes neki semmi keménység ártani.

Igazi erénynek a birtokában az van, aki a magas erényt birtokolja, és ezt nem mutogatja. A magas erény a nem-cselekvés és a nemlét révén működik, ezzel szemben az alantas erény a lét révén.

A helyes kormányzat úgy valósulhat meg – Lao-ce szerint –, hogy a kormányzó nem érzékelteti a néppel hatalmát, hanem cselekvés nélkülinek kell tűnni. A bölcs kormányzó a nép felett áll, de a népnek ezt soha nem szabad éreznie. Ha a kormányzó sokat tevékenykedik, a nép éhezni fog, az ilyen népet pedig nehéz kormányozni.

A bölcs ember feladata, hogy felismerje, és tétlenül szemlélje a törvény működését, és éljen vele összhangban, ezzel mutasson példát. Lao-ce eszményi életformája egy olyan kicsiny és elszigetelt faluközösség, melynek lakói minden újat elutasítanak, és bár hallják a szomszéd faluk kutyáinak ugatását és kakasainak a kukorékolását, még oda sem mennek át egész életükben.

Néhány idézet Lao-cétől

„Nehéz és könnyű egymást hozza létre, hosszú és rövid egymást alakítja, magas és mély egymásba hajlik, zeneszó és énekhang egymással cseng össze, előbbi és későbbi egymást követi.”

„Aki vágytalan a nagy titkot megfejtheti; de ha vágya van, csak a dolgokat szemlélheti.”

„Tégy tett nélkül, intézz intézkedés nélkül, ízesíts íz nélkül.”

„A bölcs alkot, de művét nem birtokolja, cselekszik de nem ragaszkodik, beteljesült művét nem félti, s mert magának nem őrzi, el sem veszíti.”

„Az út örök és tétlen, mégis mindent végbevisz észrevétlen.”

„Ha fejedelmek, királyok megőrzik, minden magától rendeződik. Ha kapálóznak és intéznek, letöri őket a titkos természet. Vágytalan a titkos természet, s a vágy hiánya: béke, az ég alatt a rend teljessége.”

„Nincs nagyobb bűn a sok vágyakozásnál. Nincs nagyobb szerencsétlenség, mint nem tudni mikor elég, s nincs nagyobb veszedelem, mint nyereségre vágyni. Ezért aki meg tud elégedni azzal, ami elég, örökké elégedett lesz.”

„Távozz el magadtól, hogy eljuss magadhoz!”

„Az orchidea sem veszíti el illatát, csak mert senki sem szagolja, a csónak nem süllyed el, csak mert senki sem ül benne. A bölcs nem hagyja el az Utat, csak mert senki sem ismeri azt.”

„A boldogságnak nincs köze ranghoz és vagyonhoz: egyszerűen csak harmónia dolga.”

„A folyók és a tengerek azért nyerik el száz és száz hegyi patak hódolatát, mert mélyebben fekszenek, mint emezek, tehát uralkodni tudnak a hegyi patakok felett. Így a bölcs is, aki az emberek fölött akar állni, alájuk helyezi magát; ha előttük akar járni, mögéjük áll. Ilyen módon, bár felettük van a helye, nem érzik a súlyát, és bár előbbre való náluk, létét nem érzik sérelemnek.”

„A jó hadvezér nem harcias, a jó harcos nem haragos.”

„Csak a döglött hal úszik az árral.”

„A vérbeli utazónak nincsenek konkrét tervei, és nem szándékozik mindenáron célba érni.”

„Amikor ráébredsz, hogy semmi sem hiányzik, az egész világ a birtokod.”

„Terebélyes fa hajszál-gyökérből fejlődik, kilenc-emeletes torony kupac földből emelődik, ezer-mérföldes utazás egyetlen lépéssel kezdődik.”

„Aki lábujjhegyre áll, nem áll szilárdan; aki (túlságosan) nagyot lép, nem halad előre; aki magát mutogatja, nem ragyog; aki bizonygatja kiválóságát, nem tartják kiválónak; aki előre dicsekszik, nem szerez érdemeket; aki megköveteli magának a tiszteletet, nem lesz elismert vezető.”

„Aki úrrá lesz az élet-vágyon, orrszarvútól, tigristől nem fél, sem harcban a fegyveres katonától. Az orrszarvú nem döfi beléje szarvát, a tigris nem vágja belé karmát, nem sebzi meg a katona kardja. Miért? Mert a halálnak nincs rajta hatalma.”

„Az, aki mindenhez könnyen és természetesen alkalmazkodik, mert semmihez sem ragaszkodik, és mindenben egyaránt az egyetlen bölcsesség megnyilatkozását látja, aki eléri a teljes kötetlenség állapotát –, az valóban mentes lehet a félelemtől és sérthetetlennek érezheti magát.”

„A bölcs ember a nem cselekvés tevékenységéből él, s a szavak nélküli tanítást valósítja meg.”

„A kevés beszéd az, ami természetes.”

Jézus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet.” 

Mit jelentenek szavai a nem-dogmatikus eurázsiai belső ösvény magyarázatában?

Az általánosan elfogadott magyarázat szerint szavai azt jelentik, hogy ő, Jézus az út, az igazság és az élet. A nem-dogmatikus eurázsiai belső ösvény értelmezésében azonban ez az ő szavainak a kiforgatása. Ő nem azt mondta, hogy Jézus az út, az igazság és az élet. Ő azt mondta, hogy én vagyok az. És ezt szó szerint úgy is kell értenünk, hogy én vagyok. A nem-dogmatikus eurázsiai belső ösvény tanításaiban általánosan alkalmazott módszer, hogy a tanítás egyes szám első személyben íródott, és aki olvassa, az behelyettesíti önmagát az „én” szerepébe, így amit a tanítás mond, az olvasó közvetlenül magára vonatkoztatja.

Jézusról egyre többen tartják, hogy buddhista mester volt, Indiában, Kasmírban, Tibetben tanult, és így magával hozta a nem-dogmatikus eurázsiai belső ösvény tanításait. Számos kutató szerint, szellemi tanulmányait Jézus a Kelet nagy spirituális központjaiban végezte, és ezzel a tudással felvértezve érkezett vissza hazájába, hogy segítse az embereket. 

A tanításait hallgatva ő buddhista volt. De mivel hogy farizeusok magyarázták a tanításait, így hát farizeus tanítás lett belőle, mert nem értették a buddhizmus lényegét, és így az elferdült. Ő tehát azt mondta, hogy én vagyok az út, az igazság és az élet. Ez azt jelenti, hogy nekem kell megtalálnom a saját utamat, ami az én utam. Nekem kell megtalálnom a saját igazságomat, ami az én igazságom, mert az igazságot nem lehet megtanulni, eltanulni mástól. Hiába igazság neked, nekem nem igazság, csak ha én személyesen meggyőződöm róla.

És ugyanígy történt az élet tekintetében is. Én vagyok az élet. Tehát meg kell találnom azt az életet, ami az én életem. Az emberek maguk mellett élnek. Mások életét éljük, vagy senkinek az életét éljük. El vagyunk idegenedve saját valóságunktól és saját életünktől. Olyan dolgokat csinálunk, hogy az észbontó, és azt hívjuk annak, hogy ez az én életem. Senki nem éli a saját életét, mindenki saját maga mellett él, mint egy árnyék. Az ember este leül, és azt mondja, na, ma amit csináltam, az borzalmas, katasztrófa. Csupa olyan dolgokat csinálunk egész nap, amit nem kéne csinálnunk, és azt hívjuk a saját életünknek. Az ember ránéz utólag, és azt mondja, hogy hát ezt egy bolond ember csinálta, ezt nem én csináltam, nem vállalom, amit csináltam. Csupa ostobaságot csinálunk, teljes elánnal – és belénk van nevelve, hogy ez az élet. Csupa fölösleges ostoba hülyeséget csinálunk. 

Egy norvég sráccal találkoztam Svédországban, művész volt, az Akadémiára járt. Ő mesélte, hogy hogyan lett ő művész. Most ne haragudjatok meg, nem én találtam ki, ő mondta. Úgy lett művész, hogy szerelmes lett, és eljött az esküvő napja, összegyűlt a násznép. Támadt neki egy látomása előző éjszaka: Azt látta a látomásában, hogy megy a rokonok sorfala között, kétoldalt állnak a rokonok, és ő ott megy nagyon szépen felöltözve, és a rokonok tapsolnak, tetszésüket nyilvánítják: „Jó amit csinálsz fiam”, és az út végén ott volt a saját koporsója. Nem lett esküvő, azt mondta nem vállalja. A rokonoknak él az ember? Nem a rokonoknak. A társadalomnak él az ember? Nem a társadalomnak. Az embernek meg kell találnia a saját életét – a saját életének él az ember. 

Hát ezt mondta Jézus, pontosan ezt. Én vagyok az út. Meg kell találnom azt az utat, ami az én utam. Meg kell találnom azt az igazságot, ami az én igazságom. Azt az életet kell élnem, ami az én életem. Ezt mondta. Csak hát buddhista módon mondta, és nem farizeus módon. 

Mindez a bizonyosságról szól. Ha meditációban az ember ezeket a dolgokat feldolgozza, akkor végül eljuthat a bizonyosságig, és az az övé lesz. Az az ő igazsága. Megtalálja saját útját. Azt mondja, hogy ez az én utam. EZ AZ ÉN UTAM, KÉSZ!!! És az én utam az nem a más útja. Azt mondjuk, hogy belső ösvény, igaz? A belső ösvény azt jelenti, hogy itt belül van, semmi köze a tiédhez, meg a tiédhez. Semmi köze – az az enyém, az én utam, megtaláltam az én utamat, az én igazságomat, és én a saját életemet élem.

De ehhez kell a bizonyosság. Ha nincs bizonyosság, akkor a mások útját járjuk, a mások igazságát fogadjuk el, és a saját életünk mellett élünk. Ezt hívjuk úgy, hogy árnyékvilág vagy álvalóság, kamu valóság, hamis valóság, rászedés. És ki szed rá kit? Mi szedjük rá önmagunkat, mert nem vesszük a fáradságot, hogy megkeressük a bizonyosságot.
(A fenti szöveg Tiszteletreméltó Láma Csöpel szóbeli tanítása alapján került leírásra.)

Jézus öt legfontosabb tanítása

Szeresd felebarátodat, mint magadat

Jézus azt tanította, hogy szeressük felebarátainkat, mint önmagunkat. Ez a parancsolat áll üzenetének középpontjában. De mit jelent szeretni a felebarátodat? Ez azt jelenti, hogy kedvesen, együttérzéssel és tisztelettel kell bánni másokkal. Azt jelenti, hogy ahelyett, hogy azt kérdeznénk, „Mit tehetne értem ez az ember?”, azt kérdezzük, hogy „Mit tehetnék ezért az emberért?”. Jézus arra buzdítja követőit, hogy maguk elé helyezzenek másokat, és igyekezzenek értelmes módon szolgálni őket. Ha szeretjük felebarátainkat, szeretetteljesebb és harmonikusabb világot teremtünk.

Az aranyszabály

Az aranyszabály Jézus talán egyik legismertebb tanítása. Azt mondta: „amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük”. Ez az elv azon az elképzelésen alapul, hogy úgy kell bánnunk másokkal, ahogyan szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Arra ösztönöz bennünket, hogy gondolkodjunk el azon, hogy tetteink milyen hatással vannak másokra, és úgy cselekedjünk, hogy az összhangban legyen azzal, ahogyan szeretnénk, ha velünk bánnának. Az emberek világszerte tiszteletre, szeretetre, elismerésre vágynak, akár megérdemlik, akár nem. Jézus tudatában volt ennek a vágynak, és felhasználta arra, hogy istenfélő magatartást kovácsoljon belőle. Szeretnéd elnyerni mások tiszteletét? Akkor tisztelj másokat. Kedves szavakra vágysz? Szólj kedvesen másokhoz. „Nagyobb boldogság adni, mint kapni”. Az aranyszabály betartásával egy együttérzőbb és megértőbb világot teremthetünk.

Megbocsátás

Jézus a megbocsátás fontosságára tanított, és arra buzdította követőit, hogy bocsássanak meg azoknak, akik megbántották őket. A Bibliában a „megbocsátásnak” fordított görög kifejezés szó szerint azt jelenti, hogy valaki „elenged” valamit, mondjuk egy adósságot. Jézus ezt mondta, amikor a követőit imádkozni tanította: „bocsásd meg nekünk bűneinket, mert mi is megbocsátunk mindenkinek, aki ellenünk vétkezik„. Hangsúlyozta, hogy a megbocsátás elengedhetetlen része a keresztény életnek, és szükséges saját lelki fejlődésünkhöz. Nehéz lehet megbocsátani másoknak, de ez elengedhetetlen szempont a tartalmas és teljes élethez. Ha elengedjük az ellenszenvet és a haragot, nagyobb belső békét és szabadságot tapasztalhatunk meg.

Alázatosság

Jézus azt tanította, hogy az igazi nagyság mások szolgálatából fakad, nem pedig hatalom vagy státusz kereséséből. Ezt a példát saját életén keresztül mutatta meg, a rászorulókat szolgálva. A Biblia meghatározása szerint az alázat nem más, mint szelídség, szerénység, valamint az önösség hiánya. A Kolossébeliekhez írt levél 3:12 igehelyén-, valamint más passzusokban található eredeti görög szó „elmebeli szerénység”-ként fordítható. Ebből is láthatjuk tehát, hogy az alázat a szív (a teljes belső emberünk) egyik tulajdonsága, nem pedig egy külső szemmel érzékelhető „magatartás”. Az alázat maszkját bárki felteheti, még akkor is, ha szíve valójában telve van büszkeséggel és gőggel. Az alázatosság magában foglalja saját korlátaink és gyengeségeink felismerését, és arra ösztönöz, hogy értelmes módon segítsünk másokon. Másokat előtérbe helyezve igazságosabb és méltányosabb társadalmat teremthetünk.

Megváltás a hit által

Jézus azt tanította, hogy az üdvösség az Istenbe vetett hit által és Őbenne, mint Isten Fiában van. Kiemelte a bűnbánat, a megbocsátás és a hitet tükröző élet fontosságát. Az üdvösség nem olyasvalami, amit jócselekedetekkel lehet kiérdemelni, hanem olyan ajándék, amelyet ingyen adunk azoknak, akiknek van hitük. Hittel teli életet élve megtapasztalhatjuk a cél és az értelem mélyebb érzését.

Jézus tanításai mély hatást gyakoroltak az emberiség történelmére, és ma is inspirálnak minden vallású embert. E tanítások befogadásával egy szeretetteljesebb, együttérzőbb és igazságosabb társadalmat teremthetünk, és értelmes és céltudatos életet élhetünk.

„Ne irányítsd buddhát egy buddha imádására. Ne irányítsd a tudatodat egy buddha segítségül hívására. A buddhák nem recitálnak szútrákat. A buddhák nem tartják meg a fogadalmakat. A buddhák nem törik meg a fogadalmakat. A buddhák nem tartanak vagy törnek meg semmit. A buddhák nem csinálnak jót vagy rosszat.

 A buddhák segítségül hívása jó karmát eredményez, a szútrák recitálása jó emlékezőtehetséget eredményez, a fogadalmak megtartása előnyös újraszületést eredményez, és a felajánlások tevése a jövőben áldást eredményez, de nem leszel buddha.

 Az igazság az, hogy nincs semmi, amit keresni kellene.

 Mindenkor, amit szavakkal nem tudsz elmondani, az a tudatod.

 Miért imádkoznak a tudat szülte jelenségekhez, illúziókhoz? Azok, akik imádkoznak, nem tudnak, és azok, akik tudnak, nem imádkoznak.

 A tantételek csupán a tudatra mutatnak rá. Amint meglátod, miért szentelsz figyelmet a tantételeknek?

 Buddha egy haszontalan ember. Nem törekszik jólétre és hírnévre.

 Akik látják tudatukat, azok buddhák, azoknak nem kell fejüket leborotválniuk. A világiak is buddhák. Hogyha nem látják igazi természetüket, és leborotválják fejüket, csak hitbuzgók.

 Valójában nincs semmi sem.

 Amint meghaladod a ragaszkodást és hagyod a dolgokat lenni, szabad leszel, szabad az élettől és haláltól.

 Indiában a huszonhét pátriárka csupán a tudat pecsétjét örökítette át, adta át. Az egyedüli oka annak, hogy Kínába jöttem, hogy átörökítsem, átadjam a mahájána hirtelen megvilágosodásáról szóló tanítását: Ez a tudat a buddha. Én nem beszélek fogadalmakról, az imádságról vagy az aszketikus gyakorlatok olyan fajtájáról, mint a vízben és tűzben való elmerülés, mint a késekkel teli karikában való járás, mint a napi egyszeri étkezés, vagy mint a virrasztás. Ezek hitbuzgó, másra építő tanítások. Amint megérted mozdulataidat, tökéletesen megvilágosodott természetedet, a buddhák tudatával bírsz. A múlt és a jövő buddhái csupán a tudás átörökítéséről, átadásáról beszélnek. Nem tanítanak semmi mást.

 Dühöd, örömöd vagy fájdalmad egy bábué. Keresheted, de sosem fogod megtalálni a bábut.

 Amint meglátod, hogy a düh és a boldogság valójukban ok nélküliek, üresek, és meghaladod azokat, szabad leszel a karmádtól.”

Platón-idézetek a négy fő erényről

Areté, az erény

„Egyetértesz te is velünk, hogy minden cselekedetünk célja a jó, s hogy a jó miatt teszünk minden mást, nem pedig a jót valami más miatt?”

„A jó nem azonos a gyönyörrel, se a rossz nem azonos a fájdalommal. A gyönyör és a fájdalom képes egyszerre megszűnni bennünk, a jó és a rossz, tekintve hogy két különböző valóságról van szó, erre nem képes.”

„Az erény valahogy a lélek egészsége, szépsége és virulása, a gonoszság pedig a lélek betegsége, csúfsága, fonnyadása.”

„A kiválóság, az erény, akár tárgyról, akár testről, lélekről vagy bármilyen élőlényről van szó, jobbára nemcsak úgy véletlenül jelenik meg, hanem az illető természetének megfelelő rend, összhang vagy éppen művészet eredményeképpen.”

„Az erény, mindenfajta erény végső soron rendezettség és szabályosság.”

„Nem törődöm azzal, hogy mit tartanak rólam az emberek, hanem az igazságot szolgálom, s arra törekszem, hogy tőlem telhetőleg a legerényesebben éljek és úgy is haljak meg, ha az időm betelt.”

„Ne hízelegjünk sem magunknak, se másoknak, se keveseknek, se a tömegnek.”

„A legnemesebb jellemek általában olyan közösségben születnek, melyhez sem a gazdagság, sem a szegénység nem szegődik lakótársul: mert nem költözik oda sem a gőg, sem az erőszak, sem a vetélkedés, sem az irigység szelleme.”

„A bölcsek is azt mondják, hogy a közösség, a barátság, a rendezettség, a józan mérték és az igazságosság fűzik egybe az eget és a földet, az isteneket és az embereket. Ezért hívják a mindenséget is világrendnek, nem pedig világrendetlenségnek.”

Igazságosság

„Hát a jogtalan cselekvéssel hogy állunk? Elég-e pusztán nem akarni, s már nem is fogjuk elkövetni? Vagy ehhez is kell valami hatalom, művészet, amelynek hiányában, tehát ha nem tanuljuk meg és nem gyakoroljuk, amit kell, bizony elkövethetünk jogtalanságot?”

„Jogtalanságot cselekedni, illetve elszenvedni tehát kétféle rossz, és mi azt állítjuk, hogy nagyobb rossz a jogtalan cselekvés, kisebb rossz a jogtalan szenvedés. Kérdés, milyen úton-módon segíthetnénk magunkon, hogy mind a két előnyünk meglegyen: ne is kövessük el, és ne is szenvedjünk el jogtalanságot. Hatalom kell hozzá vagy akarat?”

„Mi hasznosabb: az, hogy igazságosan cselekszünk, szépen tevékenykedünk és igazságosak maradunk, ha látják, ha nem – avagy hogy igazságtalanságot cselekszünk, igazságtalanok vagyunk, ha éppen nem is kell lakolnunk érte, és nem kell büntetésben javulnunk?”

„Jobban kell óvakodnunk elkövetni az igazságtalanságot, mint elszenvedni, és mindenekelőtt arra kell törekednünk, magánemberként is és a közéletben is, hogy jó emberek legyünk, arra kevésbé, hogy annak látsszunk.”

„A legfőbb jó az, ha az ember igazságos, a második jó pedig, ha az ember megbűnhődik az elkövetett igazságtalanságért és igazságos lesz.”

„Annak, aki jó szónok akar lenni, igazságos embernek kell lennie s tudnia kell, mi az igazság.”

„Az igazságos ember nem engedi, hogy a lélekrészek egymás feladatával foglalkozzanak és egymás dolgába beleártsák magukat, hanem valóban minden részt a saját dolgára fog, így önmagán uralkodik, rendet teremt, barátja lesz önmagának, összhangba foglalja a három részt.”

„Mit hoz létre az igazságosság? Nem azt, hogy a lélek egyes részei a természet rendje szerint uralkodnak és szolgálnak egymásnak?”

„Akkor élünk a legjobban, ha az igazságosság és a többi erény gyakorlásában élünk s úgy is halunk meg.”

Bölcsesség

„…az igazságosság, a józanság és a bátorság nem más, mint tudás.”

„A bölcsek valamennyien tisztában vannak vele, hogy mindazok, akik valami szégyenteljes és rossz dolgot tesznek, nem urai akaratuknak.”

„Az önmagunkkal vívott küzdelemben alulmaradni – nem lehet más, mint tudatlanság; az önmagunk fölött aratott győzelem pedig semmi más, mint a bölcsesség.”

„Mi a véleményed a megismerésről? […] A legtöbb ember ugyanis nem tartja a megismerést erős, irányító, sőt parancsoló tényezőnek, nem, egyáltalán nem ilyennek tartja, hanem azt gondolja, hogy bár az emberben sokszor megvan a megismerés, mégsem az irányítja, hanem valami más erő: hol a harag, hol a gyönyör, máskor a fájdalom, néha a szenvedély, gyakran a félelem.”

„Gyengének bizonyulni a gyönyörrel szemben tudatlanság, éspedig a legnagyobb tudatlanság.”

„Kedves barátom, hogyan is tudna bárki hamis véleményből kiindulva az igazságnak akár csak egy kicsiny darabjához eljutni, és ekképpen tenni szert belátásra?”

„Értelmes és belátással bíró, megfontolás nélkül sohasem volt még lélek, és nem is lehet sohasem, úgyhogy a belátás a bátorságtól merőben különbözik.”

Bátorság

„Vitéznek is aszerint nevezünk valakit, ha indulata minden kínban-gyönyörben konokul hű marad ahhoz, amit az értelem hirdet a félelmetes és nem félelmetes dolgokról.”

„A félelmetes, illetőleg nem félelmetes dolgokra vonatkozó bölcsesség azonos a bátorsággal.”

„Az erősek cselekvőképesek.”

Mértékletesség

„Amit az egész világ, azt mondom én is önuralomnak: ha valaki józanul mértéktartó, tud magának parancsolni és féken tartja magában a gyönyöröket és a vágyakat.”

„Az emberi természet nem állhatja meg, hogy ha korlátlan hatalommal kormányozhatja az emberi dolgokat, ne teljen meg gőggel és igazságtalansággal.”

„Minden erőnket, a sajátunkat is és a városét is arra kell fordítani, hogy meglegyen bennünk az igazságszeretet és az önmérséklet, ha egyszer boldogok akarunk lenni, és mindenben ennek megfelelően kell cselekedni, nem pedig szabadjára engedni a vágyainkat és csak azok betöltésén fáradozni.”

„A zabolátlan ember sem embertársa, sem az istenek előtt nem lehet kedves. Képtelen közösségben élni, ahol pedig nincs közösség, nincsen barátság sem.”

„A mértéktartó lélek jó.”