Jézus Indiában Szwami Yogananda szerint

Swami Yogananda, indiai mester, az Önmegvalósítási Közösség alapítója mély tisztelettel viseltetett Jézus Krisztus iránt. Jézust az egyik nagy avatárnak,[1] vagyis Isten egyik inkarnációjának tekintette, aki azért jött el a Földre, hogy az emberiséget a szeretetre, a békére és a lelki ébredésre tanítsa.

Egy jógi önéletrajza” című önéletrajzában Yogananda leír egy látomást, amelyet Jézus Krisztusról látott. A látomásban Jézus a fény és a szeretet sugárzó lényeként jelent meg neki. Jézus a spirituális gyakorlatok fontosságáról és a szeretet világot átalakító erejéről beszélt.

Yogananda tanításaiban is sokat írt Jézusról. Jézust a Krisztus-tudat megtestesítőjének tekintette, amely a minden ember szívében lakozó isteni fény (a buddhizmusban: a buddha-természet). Yogananda azt tanította, hogy Jézus tanításait követve és a Krisztus-tudatot magunkban ápolva elérhetjük a spirituális megszabadulást és megvilágosodást.

Íme néhány idézet Swami Yoganandától Jézus Krisztusról:

„Jézus Krisztus Isten szellemének megtestesülése, a szeretet, az együttérzés és az isteni bölcsesség tökéletes kifejeződése.”

„Jézus azért jött a Földre, hogy felfedje Isten igazi természetét, ami a szeretet. Megtanított minket arra, hogy Isten nem egy távoli és személytelen erő, hanem szerető jelenlét, amely minden emberben lakozik.”

„Jézus tanításai időtlenek és egyetemesek. Minden emberre alkalmazhatóak, vallási háttértől függetlenül.”

„Jézus tanításait követve átalakíthatjuk életünket, és békét és harmóniát teremthetünk a világban.”

Swami Yogananda Jézus Krisztusról szóló tanításai számtalan embert inspiráltak arra, hogy elmélyítse spirituális gyakorlatát, és a szeretet, az együttérzés és a mások iránti szolgálat életét élje. Jézus tanításairól szóló meglátásai ma is aktuálisak és értékesek.

Swami Yogananda, az Önmegvalósítási Közösség alapítója úgy vélte, hogy Jézus Krisztus életében elutazott Indiába. Ezt a hitét az ősi indiai szentírások tanulmányozására, valamint saját spirituális tapasztalataira alapozta, és más jógik és bölcsek tanításaira.

„Egy jógi önéletrajza” című önéletrajzában Yogananda leír egy látomást, amelyet Jézus Krisztus Indiába való visszatéréséről látott. A látomásban Jézus úgy jelent meg neki, mint egy fényt és szeretet sugárzó lény. Jézus a spirituális gyakorlatok fontosságáról és a szeretet világot átalakító erejéről beszélt Yoganandának.

Yogananda tanítása Jézus Indiába való utazásáról nem általánosan elfogadott, de lenyűgöző és elgondolkodtató gondolat. Ha Jézus valóban elutazott Indiába, akkor ez egy figyelemre méltó utazás lehetett, amely mélyreható hatással volt a spirituális fejlődésére. Ez egyúttal a kereszténység, a buddhizmus és a hinduizmus történetében is jelentős esemény volt.

Íme néhány ok, amiért Yogananda úgy vélte, hogy Jézus Indiába utazott:

Az indiai szentírások egy nagy tanítóról beszélnek, aki nyugatról fog Indiába jönni. Ezt a tanítót gyakran azonosítják Jézus Krisztussal.

Jézus indiai utazásairól számos legenda és történet kering. Ezek a történetek mind a hindu, mind a keresztény hagyományokban megtalálhatók.


[1]A hindu hitben egy istenség vagy felszabadult lélek testi formában való megnyilvánulása a földön; megtestesült isteni tanító. A szó a szanszkrit avatāra ‘leszármazás’ szóból származik. A buddhista felfogás szerint ilyen, napjainkban élő avatárok (nirmanakája tulkuk) néhány magasan megvalósult tibeti buddhista mester, mint például Őszentsége Dalai Láma, Őszentsége Karmapa, Őszentsége Szakya Trizin, Őszentsége Drikung Kyabgön, Őeminenciája Shamarpa és mások.

Jézus Indiában

Az a feltevés, hogy Jézus fiatalkorában Indiába utazott, már évszázadok óta létezik, de az utóbbi években újra felerősödött az érdeklődés iránta. Ennek az elméletnek a hívei különböző forrásokra hivatkoznak, többek között ősi indiai szövegekre, keresztény szentiratokra és korai keresztény tudósok írásaira.

Nyikolaj Notovics orosz tudós volt az első európai tudós, aki felvetette, hogy Krisztus Indiába utazhatott. 1887-ben Notovics orosz tudós és orientalista több keleti útja egyikén Kasmírba érkezett.

A Zodzsi La hágónál Notovics egy buddhista kolostor vendége volt, ahol egy szerzetes mesélt neki az Issa nevű bódhiszattva szentről. Notovitchot megdöbbentette Issa tanításainak és mártíromságának figyelemre méltó párhuzama Krisztus életével, tanításaival és keresztre feszítésével.

A kolostorban őrzött kézirat szerint Jézus nem a kereszten halt meg, hanem mintegy 16 évig utazott Törökországban, Perzsiában, Afganisztánban és Indiában. Végül Máriával együtt megérkezett egy Kasmír melletti helyre, ahol Mária meghalt. Miután sok éven át Kasmírban tanított a hálás lakosságnak, amely nagy prófétaként, reformátorként és szentként tisztelte őt, meghalt, és egy kasmíri sírba temették el.

A Jézus Indiában elmélet egyik legjelentősebb mai képviselője Holger Kersten német teológus és indológus. „Jézus Indiában élt” című könyvében Kersten rengeteg bizonyítékot mutat be állítása alátámasztására. Azt állítja, hogy Jézus a húszas évei elején Indiába utazott, hogy buddhista szerzeteseknél és hindu guruknál tanuljon.

Az általa talált bizonyítékok a következő megdöbbentő eseményekre engednek következtetni: Jézus fiatalkorában az ősi selyemutat követte Indiába. Ott tanulmányozta a buddhizmust, elfogadta annak tanításait, és szellemi mesterré vált. Jézus túlélte a keresztre feszítést. A feltámadás után Jézus visszatért Indiába, ahol idős korában halt meg. Jézust Srinagarban, Dzsammu és Kasmír fővárosában temették el, ahol ma is szentként tisztelik. Jézus sírja ma is létezik Kasmírban.”

Ashwini Kumar Dutt indiai író is támogatta azt az elméletet, hogy Jézus Indiába utazott. Kersten „Jézus Indiában élt” című könyve részletesen alátámasztja az elméletet, míg Dutt „Jézus ismeretlen élete” című könyve azt a lehetőséget vizsgálja, hogy Jézus a buddhista bölcs Mahaviránál tanulhatott.

Kersten elméletét több forrásra alapozza, többek között:

Tamás evangéliuma, egy gnosztikus szöveg, amelyet 1945-ben fedeztek fel Egyiptomban. Tamás evangéliuma olyan, Jézusnak tulajdonított mondásokat tartalmaz, amelyek nem szerepelnek a kanonikus evangéliumokban. Ezek közül számos mondás párhuzamot mutat a buddhista és hindu tanításokkal.

Barnabás apokrif evangéliuma, amely a 8. században íródott. Barnabás evangéliuma azt állítja, hogy Jézust nem feszítették keresztre, hanem Indiába menekült, és érett öregkort élt meg.

A korai keresztény tudósok, például Origenész és Jusztinosz Mártír írásai. Ezek a tudósok írtak Jézus lehetséges indiai és tibeti utazásairól.

Kersten rámutat az indiai Srinagarban található sírra is, amelyet a hagyomány szerint Jézus sírjának tartanak. A sír Roza Bal szentélyben található, és az indiai keresztények és muszlimok népszerű zarándokhelye.

Miközben Kersten elméletét a főáramú tudósok szkeptikusan fogadták, számos elismert tudós is támogatta. 2003-ban a brit tudós, Gavin Flood „The Jesus of India” (Az indiai Jézus) címmel könyvet adott ki, amelyben a Jézus indiai útjaira vonatkozó bizonyítékok árnyaltabb értelmezését mutatta be. Flood amellett érvel, hogy Jézus meglátogathatta Indiát, és ott tartózkodott hosszabb ideig.