A nem-dogmatikus szemlélet az eurázsiai szkíta–hun övezet meghatározó szellemisége, bár napjainkban itt is egyre jobban tapasztalható a vele ellentétes irányba mutató materialista ráhatás. A hagyományosan jellemzően főként állattenyésztő életmódot folytató népek sok helyen ma is az ősidők óta meghatározó, megvilágosult mesterektől származó szellemi ösvényt követik, ami a szellemi és tárgyi kultúrát is meghatározza.
Nem-dogmatikus Belső Ösvény – megnyílás a valóság gazdagsága felé
A dolgokat külső valóságnak látni tévedés –
— Naropa
Mint az álomképek, valós léttől mentesek
Minden dolog a saját elméd.
Mint egy nagy folyó szakadatlan árama,
Bármit teszel, értelme van. –
Ez az örök felébredt állapot,
A nagy gyönyör, a szenvedésnek helyet nem hagyó.
A tudatunkban saját magunk által felépített szokások eredményeként tapasztaljuk jelenlegi valóságunkat. Gondolataink szertelenül csaponganak, a bosszúság, harag, sértődöttség, vágy egy pillanat alatt fellobbanhat bennünk bármikor. Ezeket a saját magunk által felépített, szenvedést okozó szokásainkat azonban meg lehet változtatni. Sokszor a fontos dolgokat jelentéktelennek tekintjük, a jelentéktelen dolgoknak hatalmas jelentőséget tulajdonítunk. Képesek vagyunk akár egész életünket elhibázott célokra szánni. A Belső Ösvény tanításai rávezetnek minket arra, hogyan nyílhatunk meg a mindig jelenlévő és elérhető valóság kimeríthetetlen gazdagsága felé, amire minden pillanatban korlátlan lehetőségünk van. Alapvető jóság természetünk a legfontosabb értékünk. Ennek köszönhetően képesek vagyunk felébredni a tudat álomszerű kuszaságából.
Ez a legfontosabb dolog, amivel foglalkozunk a Belső Ösvényen, s akkor valós alapokra kerül az életünk. A dolgok megoldódnak, mert a tudat természete öngyógyító.
Ki teremti a világot?
Buddha a Szkíta Bölcs így tanította:
Azok vagyunk, amit gondolunk.
Mindaz, ami vagyunk, a gondolatainkkal jön létre.
Gondolatainkkal teremtjük a világot.
Ha meg akarjuk érteni a nem-dogmatikus Belső Ösvényt, akkor meg kell vizsgálnunk, hogy mi hogyan látjuk ezt a kérdést. Ha úgy látjuk, hogy ez valóban így van, akkor ebből az is következik, hogy a legokosabb dolog, amit kezdhetünk az életünkkel, hogy a tudatunkat rendbe szedjük. Egy zavaros, elvadult tudat veszélyes világot teremt, amely eltávolodott a valóságtól, és teli van zűrzavarral, téveszmékkel, hazugsággal, önámítással, romboló hajlamokkal és szokásokkal, nyomorúsággal és szenvedéssel. Egy letisztult, önmaga természetével tisztában lévő tudat a valósághoz közel álló, tiszta boldog világot hoz létre.
az eurázsiai szellemiség alapja
A nem-dogmatikus Belső Ösvény nem szól másról, mint hogy módszereket ad ahhoz, hogy a zavaros tudatállapotainkat, mint értékes nyersanyagot felhasználva tiszta, kezelhető, áldásos teremtő erőkkel teli tudattá képezhessük. Az, hogy milyen szokásokat alakítunk ki a tudatunkban, rajtunk múlik.
Belső utazás – első kézből való megtapasztalás
A Belső Ösvényen nincsenek megkérdőjelezhetetlen dogmákkal lepecsételt titkok, tekintélyelvű merev szabályok, megkérdőjelezhetetlen tantételek. Senki sem mondja meg, hogy a dolgok hogy vannak, nem írják elő, mit kell tenni. A gyakorlóra van bízva, hogy megalkossa saját személyes útját, amely elvezeti a valóság közvetlen, első kézből való megtapasztalásához. A nem-dogma útjának lényege a közvetlen tapasztalás. A tanítások csak tanácsot adnak a belső utazáshoz. Útjelző táblák, megmutatják az utat, de az utazó szabad belátására bízzák a döntést, melyik irányt választja.
A nem-dogmatikus Belső Ösvényen utazóknak jellemzői az egyre nagyobb nyitottság, elfogadás, megbocsátás, félelemmentes, kutató, kísérletező kíváncsiság, rugalmas, oldott játékosság, derűs vidámság és humorérzék. Az utazás során mindezek a tulajdonságok egyre mélyülő emberséggel, jószívűséggel és az egész világért érzett felelősséggel párosulnak.
A nem-dogmatikus szemlélet egyben azt is jelenti, hogy a gyakorló a különböző vallásokban a Belső Ösvény különböző jelmezeket öltött hagyományait látja, ezért egyenlő tiszteletben tartja őket azzal, amelyet ő maga követ, miközben saját útját járja mestere vezetésével.
A Dalai Láma ezt így fogalmazta meg:
Az egyén viszonylatában az ’egy vallás, egy igazság’ a mérvadó,
a közösség viszonylatában azonban a ’több vallás, több igazság’.
A kettő között nincs ellentmondás.
A nem-dogmatikus Belső Ösvény mesterei arra buzdítanak: ha nem hiszed, járj utána! Ezzel azt közlik, hogy a tanítást csak akkor fogadjuk el, ha azt alaposan megvizsgáltuk, és saját tapasztalataink alapján igaznak találtuk. Mint a tapasztalt aranyműves, aki ha aranyat vásárol, azt először alapos vizsgálatnak veti alá, nehogy becsapják.