Meditáció és élet

Tegyük hétköznapi életünk minden mozzanatát gyógyító gyakorlattá. A meditációt és az életet nem választjuk két külön szakaszra, hanem összeolvasztjuk őket. A mindennapos ülőgyakorlásban megismert tágas tudatossággal áthatva mindazt amit életünkben teszünk, a lelki nyugalom és öröm virága könnyen kivirulhat.

Mindennapi életünk átalakításának kulcsa a tudatosság következetes alkalmazása. Eresszük el szokásos aggodalmainkat és idegenkedésünket, s egyszerűen kövessük tevékenységeink folyamát! Akár a gondolatainkkal vagyunk elfoglalva, akár testileg cselekszünk valamit, mindent nyugodt, nyitott hangulatban végezzünk.

Legyünk jelen

Amikor járunk, állunk, ülünk vagy lefekszünk, tegyük teljes odaadással. Amikor ránézünk egy asztalra vagy egy festményre, ha zenét vagy egy másik embert hallgatunk, adjuk magunkat át a látásnak és a hallásnak. Mindig teljesen vegyünk részt abban, amit teszünk! Ez nyitottsághoz, tudatossághoz vezet, és lazít énünk merevségén.

Nyitott, derűs élvezet

A derűs élvezet szellemében álljunk hozzá életünkhöz! A naptárban csak pár nap van ünnepnek jelölve, de nem kell mindig azokra várni, hogy vidámak, boldogok lehessünk. Ha bármi probléma, kihívás adódik életünkben, nyitott hozzáállással akkor is mindig megtaláljuk a helyes utat.

A Mester erényei

Miként kell az összes látszatjelenséget a Mester erényének tekinteni.

Ha leülsz,

fejed tetején képzeld el
páratlanul kegyes, drága Mestered (az erőforrást),
kérj tőle ismételten áldást, ami által saját tudatod
a Mester megvalósult tudatával elegyedik!

Ha napi teendőid végzed,

minden egyes felmerülő jelenséget
láss a Mester alakjának,
minden hangot hallj beszéde zenéjének,
s minden gondolatot, jót és rosszat, a bölcsességtudatának!

Ha étkezel,

Mesteredet képzeld el a torkodban,
s ételed-italod dús nektárként ajánld neki;
ételed és italod így nem kelt benned szennyeződést,
hanem a szentség dicsőítésévé válik!

Ha alszol,

képzeld el Mestered a szíved közepében,
aki a testéből áradó fénnyel mindent bevilágít,
az összes élőlényt ragyogó fénnyé változtatja,
majd végezetül mindent felold benned.

Amikor eltávozol a következő létbe,

akkor sem kell túl sokat aggodalmaskodnod;
csak a tudatod és a Mester megvilágosult tudatának
egységén kell szemlélődnöd.

Ébredés

Test és tudat egységben

Ébredéskor nagy melegséget és békességet érezhetünk. A test és a tudat alvás közben természetes egységben él, majd reggel felvirrad a tudatosság napja. Ne ugorjunk fejest azonnal napi teendőink örvényébe, hanem előbb éljük át testünk és tudatunk egységét! Pihenjünk egy kicsit ebben a megnyugtató, nyitott érzésben. Képzeljük el, hogy a tudatlanság álmából ébredünk éppen, s lelki szemünk az örömteli béke és bölcsesség fénylő tudatosságára nyílik. Ugyanezt kívánjuk minden lénynek!

Vegyünk egy-két nyugodt lélegzetet orron át, tisztítsuk meg az energiákat a hármas tisztító légzéssel, és engedjünk el minden feszültséget, szennyeződést, ami esetleg alvás közben felhalmozódott bennünk! Engedélyezzünk magunknak néhány percet testünk és érzéseink társaságában. Érezzük át tetőtől talpig testünk természetes melegét. Legyünk egyszerűen korlátlanul nyitottak. Éljük át ezt a melegséget és nyitottságot, váljunk eggyé vele – oldódjunk egy percig, csendben!

Idézzük fel ismételten a nap folyamán

Testünk és tudatunk e behangolása nagyon egyszerű módon egész napi tevékenységünk kiindulópontjául szolgálhat. Amikor felkelünk, hogy elkezdjük a napot, gondoljunk arra, hogy ezt az ébredést és energiát egész nap észben fogjuk tartani, és erre építjük napi cselekedeteinket. Napközben többször is idézzük fel magunkban az ébredéskor érzett melegséget és nyugalmat, s hagyjuk hogy a hullámok alatt elterülő óceán békés energiájához hasonlóan áthassa elménket!

Negativitások oldása

Ha felébredés után mindjárt belénk hasít valamilyen érzelem, a tudatosság felkeltése kiváló alkalmat ad a gyógyításra. Mivel ébredéskor a tudat még meglehetősen nyitott, egybeolvaszthatjuk a lelki fájdalommal, amitől az érzés rögtön lecsendesedik.

Ha nyugtalanul nézünk a nap elébe, akkor lassan, finoman engedjük bele magunkat a napi teendőkbe! Ettől az egész hangulatunk megváltozhat. Esetleg egy gyógyító gyakorlattal is eltakaríthatjuk az energiatorlaszt.

Nehéz megállni, hogy amint felébredünk, ne jussanak azonnal eszünkbe szokványos hétköznapi aggodalmaink, aktuális vágyaink és érzelmeink. De ha nem ragadunk bele ezekbe az érzelmekbe, és nem követjük szélsebesen száguldó gondolatainkat, hanem inkább visszatérünk ahhoz a tágas, nyitott érzéshez, akkor fokozatosan szokásunkká válik, hogy minden reggel ilyen állapotban ébredünk.

Ezután kérjünk áldást erőforrásunktól:

Áldáskérés

Tegnap, mielőtt este aludni tértünk, elképzeltük erőforrásunkat a szívünkben vagy magunk fölött, amint egész éjszaka áldó fénysugarakat bocsát ránk. Most, amint felébredünk, rögtön érzékeljük odaadóan magunk fölött erőforrásunk jelenlétét. Ha a szívünkben képzeltük el, akkor most lassan felemelkedik a testünkön át, és a fejünk fölött foglal helyet, mint útmutatónk és védelmezőnk. Élvezzük e jelenlét erejét és melegségét! Osszuk meg érzéseinket az egész mindenséggel, majd vegyük magunkhoz egész napra ezt az örömet és békességet.

Fordítsuk meg tudatunkat

Fordítsuk tudatunkat a belső ösvény felé

Ha meghalnánk, mielőtt időnk lett volna a Belső Ösvény gyakorlására, az pontosan olyan lenne, mint üres kézzel hazatérni egy drágakövekkel teli szigetről. Micsoda hihetetlen mulasztás! Ezért most elhatározom a következőt:

„Nem fogom ezt a lehetőséget elszalasztani! Amíg a kezemben van ez az értékes lehetőség, gyakorolni fogom a Belső Ösvényt.”

A nyolc világi késztetés

Amíg elvárások és félelmek határozzák meg életünket, nem vagyunk függetlenek, így a szenvedés mindig megtalál. Óvakodjunk ezért attól, hogy a nyolc világi késztetés reményei és félelmei vezéreljenek, melyek a következők:

nyerés, siker – vesztés
dicséret – elmarasztalás
jó hírnév – rossz hírnév
öröm – fájdalom

Ezek elkerülésében és életünk valódi értékeinek megtalálásában segít bennünket az elmélkedés a négy gondolaton

A négy gondolat

1. A drága embertest

Első gondolatom e drága,
szabad, áldott emberéletem;
nehéz elnyerni, könnyen elvész,
mától értelmesen használom!

2. Mulandóság

Világ és a lények elmúlnak,
életerőnk vízben buborék,
halál óráját nem tudhatom,
holttest leszek, mikor meghalok;
csak az ösvény segíthet rajtam,
mától szorgalmasan gyakorlok!

3. Tett, ok, gyümölcs

Ha meghalok, nincs választásom;
sorsom uralni, ha akarom,
soha rosszat, csak jót gyakorlok;
naponta önmagam vizsgálom.

4. A kényszer köre

Helyek, társak, öröm és vagyon,
hóhér-adta étek módjára,
létkör három kínját okozza;
ébredésért, nagy buzgalommal,
kötődést elvágva gyakorlok.

Egész világlátásunkat a négy gondolatra alapozzuk. Egész nap magunkkal hordjuk, újra és újra elmélkedünk rajta. Azt mondják, aki naponta nem gondol négyszer a mulandóságra, nem különbözik az állatoktól.

Az elköteleződés kialakítása

Megidézzük magunk előtt a térben az erőforrásunkat, és körülöttünk az összes lénnyel, családunkkal, barátainkkal, ellenségeinkkel és mindenki mással menedékért folyamodunk hozzájuk:

A Felébredés, az Út, a Közösség oltalmam
amíg meg nem világosodtam.
Adás és más erények által
legyek buddha lények javára.

Végezetül az áldás belénk olvad, s feloldódunk benne.

Az ébredés szelleme

A négy mérhetetlen

Legyen boldog minden lény, és rendelkezzen a boldogság okával!
Legyen mentes a szenvedéstől és a szenvedés okától!
Sose váljon el a szenvedésen túli tiszta boldogságtól!
Nyugodjon a nagy egyenlőségben, amely mentes elfogultságtól, ragaszkodástól és ellenszenvtől!

Küldés–fogadás

Végezzük a küldés–fogadás gyakorlatát pár percig:

Miközben nyugodtan kilélegzünk, gondoljuk szeretettel:

Legyen boldog minden lény, és rendelkezzen a boldogság okával!

– érezzük, hogy kívánságunk valóra válik.

Miközben nyugodtan belélegzünk, gondoljuk együttérzéssel:

Legyen minden lény mentes a szenvedéstől és a szenvedés okától!

– érezzük, hogy kívánságunk valóra válik.

Az ébredés szellemének megtartása

Tegyük le a következő fogadalmat:

„Ma, az egész nap folyamán emlékezni fogok az ébredés szellemére, az egyetemes elfogulatlan szeretetre és együttérzésre. Akár eszem, öltözködöm vagy meditálok, akárhova megyek, mindig folytonosan gyakorolni fogom. Ha elfeledkezem róla egy pillanatra is, újra emlékeztetni fogom rá magam. Mindig emlékezve rá, nem engedem meg magamnak, hogy a harag, a vágy és az ostobaság elragadjon.”

Tisztálkodás, takarítás

Amikor kezet, arcot, fogat mosunk, zuhanyozunk, képzeljük el, hogy a tiszta víz a szeretet és bölcsesség nektárja, amely eltávolít minden szennyeződést – betegséget, gyötrő érzelmet és feszültséget –, és egész lényünk gyógyító energiától ragyog.

Ha nagyon feszültek vagyunk, gyógyításul végezzünk valamilyen házimunkát. Miközben szobánkat takarítjuk, ruhánkat tisztogatjuk, vagy kivisszük a szemetet, képzeljük el, hogy a piszokkal és hulladékkal együtt minden szellemi és testi-lelki szennyeződésünktől is megszabadulunk!

Lélegzés

Életünk a légzés cérnaszálán függ – ez a belső erő tart életben minden lényt. Ha légzésünket a szellemi gyógyítás szolgálatába tudjuk állítani, a gyakorlás áthatja majd életünk minden területét.

Vegyünk néhány lassú, mély lélegzetet orron át, hogy kieresszük magunkból az összes feszültséget! Amikor bármiféle nyomást érzünk, mindig engedjük a lélegzetünket kisimulni. Minden jó érzésnek, még a legapróbb hangulatváltozásnak és nyitottság élménynek is örüljünk. Óhajtsuk, hogy minden élőlény megbékéljen, és megszabaduljon a szenvedéstől!

Ha a nap során időről időre tudatosítjuk magunkban a légzésünket, azzal mindig hazatérünk önmagunkhoz. A testgyakorlatok jótékony mentális és fizikai hatását is fokozhatjuk azzal, hogy a mozgást szabadon összehangoljuk a lélegzetünkkel, és élvezzük a lélegzés felszabadító energiáját.

Étkezés

Figyelmesség

Jót tesz az egészségünknek, ha reggel egy csésze forró vizet iszunk. Megtisztítja az emésztőrendszert, tágítja a szöveteket, serkenti a vérkeringést és az energiaáramlást. Fontos, hogy mindig egészséges ételt fogyasszunk, mérsékelt mennyiségben. Ne érzelmi igényeink kielégítésének hiú reményében, hanem tényleges testi szükségleteinknek megfelelően táplálkozzunk.

A fogyasztott ételt mindig tekintsük tartalmasnak és táplálónak, és tudatosan élvezzük az ízeket. Igyekezzünk minden egyes harapást és minden korty italt külön tudatosítani, és kövessük nyomon a táplálék útját a testünkben, ameddig csak tudjuk! Érezzük át, hogy az étel-ital nemcsak éhségünket és szomjúságunkat csillapítja, hanem testi-lelki egészségünket is biztosítja. Kívánjuk minden élőlénynek ugyanezt az örömet! Becsüljük meg minden korty ital és minden falat étel élvezetét, és legyünk hálásak érte.

Étekfelajánlás

Áldás

Képzeljük el, hogy az erőforrásunkból áradó fénysugarak gyógyító nektárrá változtatják ételünket, majd erőt és boldogságot biztosító, megszentelt anyagként fogyasszuk! Evés közben gondoljuk, hogy az étel erőt ad nekünk az életünk jobbításához és mások szolgálatához.

Felajánlás

Tekintsük ételünket pompás ajándéknak, amit erőforrásunknak felajánlhatunk. Képzeljük el, hogy az erőforrás a torkunkban foglal helyet, boldogan elfogadja az ajándékot, és viszonzásképpen megáldja a kedvünkért. Abban a tudatban fogyasszuk el, hogy megáldotta. Ez a gyakorlat az odaadást a nagylelkűség és tiszta észlelés gyakorlásával párosítja.

Együttérzés

Evés közben gondoljunk részvéttel a számtalan apró lényre, mely baktérium formájában a testünkben tenyészik, és abban a tudatban táplálkozzunk, hogy ezzel az ő életüket is fenntartjuk! Gondoljunk együttérzéssel mindazokra a lényekre, amelyek révén az étek eljutott hozzánk.

Élvezzük az ételt mint szent felajánlást, a bölcsesség ügyes módszerét, mely békét és boldogságot teremt.

Járás

A legegyszerűbb és legszokványosabb emberi tevékenység, a járás is tiszta örömforrás lehet. Akár céltalan sétára indulunk, akár céltudatosan lépdelünk valamerre, fesztelen élvezettel a járást is a tudatosság és a gyógyító bölcsesség gyakorlásává tehetjük.

Tudatos járás

Kezdetben egy határozott vonásra, például a lépéseink ütemére összpontosítsunk. Ahogy tudatosságunk fejlődik, nyissunk a környezetünk élénkítő energiáira: a talajra, a levegőre, a hangokra, a szagokra és a látványra. Leljük élvezetünket a test és tudat tökéletes összjátékában, és csak sétáljunk, sétáljunk, sétáljunk!

Járógyakorlatok

Idézzük föl erőforrásunk képét tőlünk jobbra a térben, és képzeljük el, hogy utunk a tiszteletadás jelképes gesztusaként a megnyugvás e forrása körül vezet.

Amikor megérkezünk és belépünk egy házba vagy egy városba, az ott levő lényeknek a következő gondolattal tegyünk tiszteletet:

„Most belépek a szenvedő lények világába, hogy segítsek rajtuk.”

Avagy: „Hálás vagyok, hogy meglátogathatom ezeket a lényeket, akik mind megvilágosult lények!”

Ülés

Az ülés a legfőbb meditációs testtartás, amelyben a tudatunk ellazulhat és a legkevesebb zavaró hatás mellett fejlődhet. Amellett, hogy a helyes tartás és a kényelmes testhelyzet a meditáció temploma, meditáción kívül is fejleszti mindennapi tudatosságunkat. Ha tudatosítjuk ülésünk szilárdságát, az megbízható, stabil tudatállapotot eredményez.

Tegyük le teljes tömegünket a föld megtartó erejére, és érezzük a szilárd megalapozottság érzetét, amely felszabadultságot ad.

Állás

Állás közben nyugodtan húzzunk ki magunkat, mintha a fejünk búbjánál fogva egy képzeletbeli zsinóron függeszkednénk kényelmesen, amely kiegyenesíti gerincoszlopunkat! Ennek az a gyakorlati haszna, hogy csökkenti a fáradtságot, ráadásul nyitottabbá tesz az emberekre, akikkel kapcsolatba kerülünk.

Ha sorban kell állnunk az áruházban vagy a buszmegállóban, igyekezzünk kitárni a testtartásunkat. Ahelyett hogy unatkoznánk vagy bosszankodnánk várakozás közben, testhelyzetünk nyitottabbá tételével inkább élvezzük az élet épp kibontakozó, becses pillanatát.

Nézés

A nézés nem pusztán a körülöttünk látható színek és formák tétlen észlelése. Szemünk ablak, amelyen át kivetítjük tudati energiánkat. Szemünk egyetlen pillantással képes rokonszenvet és örömet közölni. Egy rosszindulatú ember pillantása viszont mindenkit keserűséggel és fájdalommal tölt el.

Hagyjuk, hogy kedvesen mosolygó szemünkből rokonszenv sugározzon. Így nézésünk imává, meditációvá és gyógyító eszközzé nemesedik. Ha jóindulatúan, megértő szemmel tekintünk másokra, nincs szükségünk egyéb imára vagy mentális gyakorlatra. Ha nyugodt tisztasággal vesszük szemügyre a külvilágot, ez a békés energia belső lényünkben is tükröződni fog.

Beszéd

Szavaink és hangszínünk, pillantásainkhoz hasonlóan, mély érzelmi hatást gyakorolhatnak ránk és környezetünkre. A jóindulatú, szívélyes beszéd így imádsággá válik. Mindennapi beszédhangunk legyen szelíd, nyugodt, erős, és szükség esetén szókimondó! Ha megbénul a nyelvünk és nem tudunk megszólalni, kérjük erőforrásunk segítségét, és képzeljük el, hogy megszabadítja nyelvünket az akadálytól. Hangunk zengjen magabiztosan, mintha egyenesen az erő forrásából származna.

Tartsunk szüneteket

Ha mindig beszélünk, és csak azután gondolkozunk, azzal mindenféle kalamajkát okozunk másoknak és magunknak. Előbb gondolkodjunk, azután beszéljünk! De tanuljunk meg hallgatni is, szoktassuk magunkat tudatosan szünetek tartására. A beszélgetést ne csak a saját álláspontunk ismertetésére használjuk föl, mint egy előre felvett programot, hanem figyeljünk oda nyitottan a másik mondanivalójára! Fejlesszük ki magunkban a másokra figyelés tehetségét, amivel szintén enyhíthetünk énünk merev szorításán.

Családi élet

Családunk a legközvetlenebb közösségünk, és ezért a gyakorlásunk első számú közege. Figyelmünket szegezzük a saját életünkre és azokra, akikért felelősséggel tartozunk! Ha mindig gyakorlatiasan bánunk a közvetlen környezetünkben élő lényekkel, nem esünk ködös általánosításokba, és nem építünk magunknak álomvilágot. Most rögtön lássunk hozzá, hogy a boldogság forrásaivá váljunk mindazoknak, akikkel nap mint nap találkozunk: a családtagjainknak, a barátainknak, a szomszédainknak – és önmagunknak!

Emlékezzünk rá, hogy minden minden családtagunk megvilágosult természetű, azaz álruhás megvilágosult. Viszonyuljunk hozzájuk ennek megfelelően, egész nap. Legyünk velük nyitottak, érezzünk irántuk tiszteletet, szeretetet, nagyrabecsülést. Mindig azt nézzük, mit tanulhatunk tőlük, és hogyan segíthetünk. Legyünk udvariasak, figyelmesek, előzékenyek, megértők, szeretetteljesek.

Együttlétünk során keltsük fel belső ragyogásunkat, alkalmazzuk az ébredés szellemét, és a küldés–fogadás gyakorlatát. Az ébredéskor átélt nyitottság és reggeli áldás segítségével elsajátított hozzáállás különösen alkalmas arra, hogy ráépítsük az egész családunkkal töltött napot. A nyitottság terében minden helyzet szellemi élménnyé olvad, mint a tengerbe hulló hópehely.

Amint reggel találkozunk családunkkal, vegyünk menedéket gondolatban mindannyiunk nevében, és érezzük, hogy részesülnek a Három Ékkő áldásában.

Tartsuk észben az ébredés szellemének indíttatását, és mondogassuk magunkban a négy mérhetetlen kívánságát:

Legyen boldog minden lény, és rendelkezzen a boldogság okával!
Legyen mentes a szenvedéstől és a szenvedés okától!
Sose váljon el a szenvedésen túli tiszta boldogságtól!
Nyugodjon a nagy egyenlőségben, amely mentes elfogultságtól, ragaszkodástól és ellenszenvtől!

Idézzük fel belső ragyogásunkat, érezzük, amint a szívünkből áradó gyógyító szeretet ragyogása megtisztítja családunkat és az összes lényt körülöttünk, mire mindenkiben kigyúl a belső ragyogás, és visszaragyognak ránk. Mondjuk közben magunkban az OM MANI PEME HUNG igéjét.

Végezhetjük a küldés–fogadás gyakorlatát is úgy, hogy szeretettel boldogságot kívánunk nekik, és együttérzéssel azt kívánjuk, hogy szabaduljanak meg minden bajuktól.

Élvezzük a találkozást szeretteinkkel!

A családban adódó nehézségeket tekintsük izgalmas kihívásnak, kellemetlen élményeinket pedig lehetőségnek a tiszta szemlélet és elengedés gyakorlására. Ha úgy érezzük, egy adott helyzetben csapdába estünk, sugalljuk magunknak a következő gondolatokat: „Sehol sem lennék szívesebben. Itt a legjobb nekem”. Ha elég meggyőződéssel ismételgetjük ezt, tágas természetünk előbb-utóbb megmutatkozik.

Lehetőség szerint tartsunk időnként rövid meditáció szüneteket – a cigaretta vagy kávészünet mintájára –, ilyenkor vonuljunk félre, lazítsunk, és végezzünk néhány percig békés nyugvást vagy szeretet-együttérzés gyakorlatot.

Szenteljük magunkat minden lény jólétének és boldogulásának, de különösen azokkal törődjünk, akikkel találkozunk! Ez a szellemiség leglényege.

Ne feledjük: Csak egy lényeges időpont van – a most. Ez azért fontos, mert csakis most rendelkezhetünk önmagunk felett. A legfontosabb ember az, akivel éppen vagy, mert senki sem tudhatja, vajon találkoznak-e újra, vagy egyáltalán lesz-e még dolga valakivel. A legfontosabb törekvés pedig az, hogy jót tegyél vele, mivel az embert ebből az egyetlen célból küldték a világra.

Padampa Szangye mondta:

A családi élet olyan,
mint egy futó találkozás a vásárban.
Ne civakodjatok, emberek!

Közlekedés

A városban mindig sok-sok lény vesz körül bennünket, akár otthon vagyunk (ott vannak mindenütt, lakásunk falain kívül) akár az utcán, a munkában vagy a közlekedésben – emlékezzünk rá, hogy minden lény, akivel az utcán, metrón, villamoson, buszon találkozunk, megvilágosult természetű, azaz álruhás megvilágosult. Viszonyuljunk hozzájuk ennek megfelelően, egész nap. Legyünk velük visszafogottak, nyitottak, érezzünk irántuk tiszteletet, szeretetet, nagyrabecsülést. Mindig azt nézzük, mit tanulhatunk tőlük, és hogyan segíthetünk.

Amint kilépünk otthonunkból az utcára az emberek közé, vegyünk menedéket mindannyiunk nevében, és érezzük, hogy részesülnek a Három Ékkő áldásában. Tegyük ugyanezt, amikor felszállunk a villamosra, buszra, metróra, vonatra. Ha személyautóban ülünk, alkalmazzuk ezeket a gondolatokat a többi autóban és egyéb járműben utazókra, gyalogosokra. Legyünk udvariasak, figyelmesek, előzékenyek, megértők, szeretetteljesek.

Tartsuk észben az ébredés szellemének indíttatását, és mondogassuk magunkban a négy mérhetetlen kívánságát:

Legyen boldog minden lény, és rendelkezzen a boldogság okával!
Legyen mentes a szenvedéstől és a szenvedés okától!
Sose váljon el a szenvedésen túli tiszta boldogságtól!
Nyugodjon a nagy egyenlőségben, amely mentes elfogultságtól, ragaszkodástól és ellenszenvtől!

Idézzük fel belső ragyogásunkat, érezzük, amint a szívünkből áradó gyógyító szeretet ragyogása megtisztítja az összes lényt körülöttünk, mire mindenkiben kigyúl a belső ragyogás, és visszaragyognak ránk.

Végezhetjük a küldés–fogadás gyakorlatát is úgy, hogy szeretettel boldogságot kívánunk nekik, és együttérzéssel azt kívánjuk, hogy szabaduljanak meg minden bajuktól.

Ha balesetet látunk, mentőautó szirénáját halljuk, végezzük a küldés–fogadás gyakorlatát.

Munka

Gyógyító munka

Ha a munkánkat gyógyító eszközként használjuk, egész életünket érzelmi és szellemi aranybányává változtathatjuk. Ezt úgy tehetjük meg, hogy munka közben minden helyzetben megőrizzük nyugodt súlypontunkat.

Bármi legyen is a foglalkozásunk – irodai munka, földművelés, építés, festés vagy írás –, munkánkban kifejezésre juttathatjuk békés belső természetünket. Igyekezzünk érdekes munkát találni, de ugyanakkor érdekeljen is minket minden munka, amit végzünk! Bármilyen munkát végzünk, gondoljuk át, milyen módon járulunk hozzá általa az összes lény közössége jóllétének előmozdításához, így tudatosul bennünk, hogy tevékenységünknek mély értelme van. Végezzük munkánkat lelkiismeretesen, legjobb tudásunk szerint, hogy ne csapjuk be magunkat.

Emlékezzünk rá, hogy minden lény, akivel a munkánkban találkozunk, megvilágosult természetű, azaz álruhás megvilágosult. Viszonyuljunk hozzájuk ennek megfelelően, egész nap. Legyünk velük nyitottak, érezzünk irántuk tiszteletet, szeretetet, nagyrabecsülést. Mindig azt nézzük, mit tanulhatunk tőlük, és hogyan segíthetünk. Legyünk udvariasak, figyelmesek, előzékenyek, megértők, szeretetteljesek.

Munkánk során keltsük fel belső ragyogásunkat, alkalmazzuk az ébredés szellemét, és a küldés–fogadás gyakorlatát. Az ébredéskor átélt nyitottság és reggeli áldás segítségével elsajátított hozzáállás különösen alkalmas arra, hogy ráépítsük az egész munkanapot. A nyitottság terében minden helyzet szellemi élménnyé olvad, mint a tengerbe hulló hópehely.

Amint belépünk munkahelyünkre, munkatársaink közé, vegyünk menedéket mindannyiunk nevében, és érezzük, hogy részesülnek az erőforrásunk áldásában.

Tartsuk észben az ébredés szellemének indíttatását, és mondogassuk magunkban a négy mérhetetlen kívánságát:

Legyen boldog minden lény, és rendelkezzen a boldogság okával!
Legyen mentes a szenvedéstől és a szenvedés okától!
Sose váljon el a szenvedésen túli tiszta boldogságtól!
Nyugodjon a nagy egyenlőségben, amely mentes elfogultságtól, ragaszkodástól és ellenszenvtől!

Idézzük fel belső ragyogásunkat, érezzük, amint a szívünkből áradó gyógyító szeretet ragyogása megtisztítja az összes lényt körülöttünk, mire mindenkiben kigyúl a belső ragyogás, és visszaragyognak ránk. Mondjuk közben magunkban az OM MANI PEME HUNG igéjét.

Végezhetjük a küldés–fogadás gyakorlatát is úgy – úgy is, hogy szeretettel boldogságot kívánunk nekik, és együttérzéssel azt kívánjuk, hogy szabaduljanak meg minden bajuktól.

Ha jól megy a munka, tudatosan élvezzük és örüljünk neki. Ha csak küszködünk vagy unatkozunk, azt is tehetjük nyugodtan és tudatosan. Tekintsük az egész munkát élvezetesnek, de legalábbis találjunk benne valamit, amit élvezhetünk. Élvezzük az emberekkel való találkozást, örüljünk minden megoldott feladatnak!

A munkahelyi nehézségeket tekintsük izgalmas kihívásnak, kellemetlen élményeinket pedig lehetőségnek a tiszta szemlélet és elengedés gyakorlására. Ha úgy érezzük, egy adott helyzetben csapdába estünk, sugalljuk magunknak a következő gondolatokat: „Sehol sem lennék szívesebben. Itt a legjobb nekem”. Ha elég meggyőződéssel ismételgetjük ezt, tágas természetünk előbb-utóbb megmutatkozik.

Lehetőség szerint tartsunk időnként rövid meditáció szüneteket – a cigaretta vagy kávészünet mintájára –, ilyenkor vonuljunk félre, lazítsunk, és végezzünk néhány percig sinét vagy lodzsongot.

Alvás

Elalvás előtt

Vizsgáljuk meg magunkat:

Mennyire voltam  képes a felébredt szellemet a nap folyamán felkelteni? Mennyire voltam képes másokat segíteni? Minden tettem összhangban volt-e a tanításokkal?

Ha azt találjuk, hogy a tanítások ellen tettünk, tegyünk vallomást a napunk hibáiról, tisztítsuk meg őket a négy erővel, és fogadjuk meg, hogy holnaptól kezdve a fejlődés jelét fogjuk mutatni.

Ha egész napi cselekedeteink nem ellenkeztek a tanításokkal, gondoljuk ezt:

„A mai nap egy eredményes nap volt, emlékeztem arra, amit tanítóm tanított nekem, és ezáltal beteljesítettem a kívánságait. Holnap még jobb leszek, és holnapután még annál is jobb.”

Elalvás

Meditáció gyakorlattal nyugtassuk meg magunkat álomba merülés előtt, és ez már magában gyógyít. Nagy lelki nyugalomban idézzük meg a fényt! Esetleg képzeljük el erőforrásunkat szelíd odaadással a szívünkben vagy a fejünk fölött! Gyógyító fénybe burkolja és megtisztítja testünket és szobánkat, majd a tisztító, gyógyító fény szétárad az egész világegyetembe.

Alvás

Ha meditáció gyakorlatunkat az ébrenléti tudatosságon túl is meg szeretnénk hosszabbítani, akkor határozzuk el erősen, hogy e világos tudatot magunkkal visszük az elalváson túlra, és tartsuk fenn  még akkor is, amikor már kezdünk álomba merülni. Ha kitartóan gyakoroljuk, e világos tudatosság végül akár önkéntelenül is felmerülhet alvás közben. Ha az éjszaka közepén felébredünk, nyitott tudattal ismételjük meg a gyakorlatot.

Álmatlanság

Ha álmatlansággal küszködünk, a legjobb gyakorlat elképzelni, hogy a testünk fényből van. Kusza gondolataink úgy csendesíthetjük le, hogy finoman a lábfejünkre vagy hasunkra a köldök alatti területre koncentrálunk, és odaképzeljük a fényt.

A légzés higgadt tudatosítása szintén nagyon megnyugtató és biztonságban visszaterel minket álmainkba.

Álom és ébredés

Az álmok szemlélése alvás és ébrenlét közben:

Éjszakai álmainkat normálisan mindnyájan káprázatnak véljük, ám még nagyobb bölcsesség észrevenni, hogy ébrenlétünk szintén álomszerű és végső soron illuzórikus. Ha egy kicsit elgondolkodunk ezen, azzal szintén enyhíthetjük mindennapi kötődéseinket és vágyainkat. Ha belátjuk, hogy az egész élet hasonlatos egy álomhoz, alvás közben is megnyílhat előttünk az éberség kapuja.

Éber álom

Lefekvéskor gondoljuk át ismételten, hogy alvás közben észre fogjuk venni, hogy álmodunk, és nem hagyjuk magunkat elcsábítani vagy megriasztani egyetlen álomképtől sem. Egyes meditációban jártas gyakorlók képesek tudatosságot csempészni az álmaikba. Álmodás közben felismerik az álmok káprázatszerűségét, és képesek biztonságban átrepülni bármely veszélyforrás felett, a démonokat pedig megvilágosodottakká változtatják.

Felismerjük tehát, hogy az álom csak álom, az ébrenléti tapasztalatok pedig szintén álomképszerűek. Ha ezt alaposan megértjük, megszabadulunk minden merev kötődésünktől és ragaszkodásunktól.

Felkészülés a halálra

A Belső Ösvény gyakorlói az álomgyakorlattal elsajátítható lelki egyensúlyt kiváló felkészülésnek tartják az élet és halál közti döntő átmenetre, és emellett mindennapi szenvedéseink súlyát is enyhíti. Természetesen nem szabad elvesztenünk erkölcsi érzékünket és józanságunkat, a nemártást és a karma törvényét.

Játékos bölcsesség

Szemléljük játékos bölcsességgel a „valóságot”. Ahogy a karmikus hatások törvénye kimondja, felelősek vagyunk a saját tetteinkért. Ugyanakkor az is igaz, hogy az élet változékony, illékony és megtévesztő. Nagy nemzetek és politikai rendszerek emelkednek fel és buknak el, emberek születnek és meghalnak, a dolgok itt vannak, és aztán tovatűnnek.

Ébrenlétünk alatt viszonyuljunk játékosabban azokhoz a „valós” eseményekhez, amelyeket olyan kényszerítőnek tapasztalunk. Képzeljük el, hogy néznének ki száz év távlatából; vagy akár már néhány hónap, sőt egy pár nap múlva! A nagy győzelmek és tragédiák ma még talán valósnak, szinte kézzelfoghatónak tűnnek, de holnapra már csak emlékek és érdekes legendák maradnak belőlük. Nem kell tehát olyan komolyan vennünk magunkat. Lazíthatunk, s ugyanakkor haladhatunk előre a helyes életúton.

 

Boldogságra vágyunk

Még a fű között élő legkisebb rovar is szeretne boldogan élni, de nem tudja, hogy a boldogság okait, azaz a jócselekedeteket hogyan kell összegyűjteni. Azt sem tudja, hogyan kell elkerülni a szenvedés okait, amelyek pedig a rossztettek.

Kerülj minden rossztettet,
jótettekben bővelkedj,
szelídítsd meg szellemed –
a Felébredett Szkíta Bölcs tanítása ez.

Nemártás

Az elmétől, a gondolatainktól, érzéseinktől függ minden cselekedetünk. A cselekedetet mindig megelőzi egy gondolat, egy szándék, a külső világunkat pedig a cselekedeteinkkel alakítjuk. Ez azt jelenti, hogy a külső világunk végső soron az elménk függvénye. A nemártás úgy veszi kezdetét, hogy önmagunkat, az elménket, kezdjük rendbe tenni. Erre való az éberség és a figyelmesség útja.

a Felébredett Szkíta Bölcs mondta:

„A boldogságod nem attól függ, hogy mid van, vagy hogy ki vagy;
a boldogságod csak annak a függvénye, hogy mit gondolsz.”

Jó – rossz

Cselekedeteink visszahatnak ránk, az elkövetőre, és így karmát halmozunk. Jótetteink közelebb hoznak bennünket az alapvető jóság természetünkhöz, ártalmas tetteink pedig eltávolítanak tőle. Jótetteinkkel pozitív karmát halmozunk alaptudatunkban, karmikus lenyomatok alakjában, rossztetteinkkel pedig negatív karmát. A lenyomatok az alaptudatban egy ideig rejtve maradhatnak, majd amikor felszínre kerülnek – megérnek – kifejtik visszahatásukat ránk. A jócselekedetek visszahatása pozitív lesz, a rossztetteké pedig negatív. A cselekedet minősége az indíték függvénye: a pozitív indítékú cselekedet pozitív karmát teremt, a negatív indítékú pedig negatív karmát.

Tíz ártalmas tett

melyek kerülése lefekteti a nemártás útjának alapköveit:

1. élet kioltása – az állatok életére, és a meg nem született (magzat) életre is vonatkozik
2. lopás, rablás, csalás
3. szenvedést okozó helytelen nemi élet – erőszak, fogadalomszegés, házasságtörés stb.
4. hazudás
5. sértő, durva beszéd
6. viszály szítása, rágalmazás
7. üres beszéd
8. mohóság, mások javainak elkívánása
9. rosszakarat
10. helytelen nézetek vallása: pl. a karma törvényének, vagy a megvilágosodásnak az elutasítása.

Tíz jócselekedet

1. életmentés, élet óvása – állatok életére is vonatkozik
2. nagylelkű adás
3. gyengédség a párkapcsolatban, tiszta erkölcs
4. igazmondás
5. kedves beszéd
6. viszálykodók békítése
7. értelmes beszéd
8. mértékletesség
9. jóakarat
10. a megvilágosodás útjának követése.

Ártalmatlanná válni

A karma megváltoztatható. Ha tisztítani akarjuk a karmánkat, minden erőnkkel törekedjünk arra, hogy soha ne ártsunk senkinek testi cselekedeteinkkel, szavainkkal és gondolatainkkal. Megalkuvás nélkül kerüljük a tíz ártalmas tettet, és műveljük a tíz jócselekedetet.

Soha ne engedd meg magadnak a legparányibb rossztettet sem, és soha ne mulaszd el a legkisebb jótettre adódó alkalmat sem.

Az elme a vezető

Tested hajó – így tekintsd –
Jövés-menés járműve;
És, hogy teljesíthesd minden lény javát,
Elmédhez hű testté alakítsd.

„Ekképp cselekedjen testem.”
Miután megszabtam irányát,
Alkalmanként szemügyre veszem:
Testem tettei ez irányt megtartják-e.

Az elme vad elefántja

Elmém, e vad elefántot,
A dharmán elmélkedés erős oszlopához kötöm.
Minden erőmmel vigyázom,
Kötelékéből el ne szabaduljon.

Hogyan van most az elmém?

Aki összeszedettségre törekszik,
Egy pillanatra se kalandozzon el;
„Hogyan viselkedik most elmém?”
Így vizsgálja elméjét mindig.

Mint a tuskó, mozdulatlan

Amikor késztetést érzek elmémben
Ragaszkodásra vagy haragra,
Nem cselekszem, és meg sem szólalok,
Mint a fatuskó, mozdulatlan maradok.

Mint a tuskó, néma

Mikor elmém elvadult és gúnyos,
Büszkeség tölti el s gőgös arrogancia,
Mikor mások rejtett hibáit fedném fel
És áltatás, csalárdság esetén,
Dicséretre amikor vadászok,
Becsmérelek, rontom más hírnevét,
Sértegetve veszekedést szítok,
Akkor, mint a fatuskó, néma maradok.

Amikor feledem mások javát
És magamnak nyerni akarok
És fecsegésre mikor kedvem támad,
Akkor, mint a fatuskó, néma maradok.

Türelmetlenség, lustaság, hitványság,
Pimaszság, hivalkodás
És a sajátomhoz ragaszkodás, ha támad,
Akkor, mint a fatuskó, néma maradok.

Megértő és kedves

Ne csüggedjek a gyermekes,
Civódó emberek szeszélyeitől,
Hisz azok mind zavaros érzelmekből fakadnak –
Legyek velük megértő és kedves.

Mint a szellemkép

Mikor feddhetetlen erényt gyakorlok
Önmagam és mások javára,
Szellemkép gyanánt cselekszem, mely én-érzéstől mentes;
Tartsam mindig észben e gondolatot.

Küldés–fogadás 1.

Végezzük a küldés–fogadás gyakorlatát:
Miközben nyugodtan kilélegzünk, gondoljuk szeretettel:
Legyen boldog minden lény, és rendelkezzen a boldogság okával!
– érezzük, hogy kívánságunk valóra válik.

Miközben nyugodtan belélegzünk, gondoljuk együttérzéssel:
Legyen mentes a szenvedéstől és a szenvedés okától!
– érezzük, hogy kívánságunk valóra válik.

Küldés–fogadás 2.

Amikor valaki beteg, kívánjuk azt, hogy magunkra vehessük a betegségét. Ha találkozunk egy koldussal, legyünk nagylelkűek. Ezen a módon magunkra vesszük mások szenvedését, és nekik küldjük a boldogságunkat, a hírnevünket, hosszú életünket, hatalmunkat, erőnket, mindazt amink van.

A szenvedés két oka:

A szenvedésnek két oka van:
1. Az énhez ragaszkodásunk
2. Az, hogy nem emlékszünk a mások irántunk tanúsított jóságára

Minden szenvedésünk e két okból fakad, ezért soha se hibáztassunk másokat.

Mások szolgálata

A Felébredett Szkíta Bölcs mondta, hogy a lényekért dolgozni jósággal és együttérzéssel, valamint felajánlásokat tenni a megvilágosultaknak – e két dolognak egyenlő értéke van a megvilágosulás elérése szempontjából.

Mások segítése

A megvilágosulás elérésének a közvetlen okai a lények, mivel a lények segítése és szolgálata az, ami a megvilágosult állaptot előidézi. A lények adnak nekünk okot és lehetőséget a fejlődésre, érezzünk ezért hálát irántuk.

Egyet okolj mindenért!

Minden szenvedés – betegség, a vagyon elveszítése, a gyötrelmes emberi kapcsolatok, viszályok, a törvénnyel való ügyek-bajok és a többi – az énhez ragaszkodásunk eredménye. Ez az egyetlen dolog, amit hibáztatnunk kell mindenért. Minden szenvedés, amely ér bennünket, egyszerűen az énhez ragaszkodásunk által keletkezik. Soha ne hibáztassunk senki vagy semmi mást.

Helycsere másokkal

Ha meg akarsz szabadulni az ártalmaktól,
és meg akarsz szabadítani másokat a szenvedésüktől,
helyettesítsd be magad mások helyébe,
és védj másokat úgy, mintha magadra vigyáznál.

Öndédelgetés, önzés

Ó elmém, számtalan múlt korban
kerested önmagad javát,
lám, mi’ gyötrelemmel járt,
s kaptál fájdalmat válaszul.

Ezért intézi Santidéva a saját énhez ragaszkodásához e szavakat:
Százszor ártottál nekem,
míg a lét köreit jártam.
Gonoszságod már átlátom,
önző játékod szétzúzom.

Aggódás önmagunkért

Egyszer amikor Milarepát bántották az istenek és a démonok, ő a következőt mondta nekik:
– Ha kell, egyétek meg a testem, egyétek! Ha akarjátok, igyátok meg a vérem, igyátok! Vegyétek el az életemet és a lélegzetemet és menjetek!

Abban a pillanatban, amikor megszabadult az önmaga iránti aggódástól, a nehézségek mind szertefoszlottak, és a támadók tisztelettel fejet hajtottak neki.

Minden lény tisztelete

A megvilágosult állapot elérése egyformán függ a lényektől és a megvilágosultaktól.
Hol van olyan hagyomány, amelyben csak a megvilágosultakat tisztelik, s a lényeket nem?

Segítsünk jót, rosszat

Minden szenvedésünk egyetlen egy ellenségtől származik, amely a mi énhez ragaszkodásunk, és minden jótétemény, áldás más lényektől származik, akik olyanok, mint a jó barátok és a szerető rokonok. – Ez nem azt jelenti, hogy a rokonoktól jön az áldás, hanem azt, hogy az összes lényt tekintsük a rokonainknak, beleértve az ellenségeket is. Próbáljuk meg segíteni őket minden erőnkkel!

A jót másoknak köszönhetem

Langri Tangpa mondta:
„Az összes eddig olvasott mélységes tanításból ezt az egyet értettem meg:
Minden engem ért ártalom, sérelem és szomorúság a saját magam műve, és minden áldást, jótéteményt, előnyt és kvalitást másoknak köszönhetek. Ezért minden nyereséget másoknak adok, és minden veszteséget magamra veszek.”

Elvárások – rettegések

Vegyünk menedéket, és keltsük fel az ébredés szellemét, tegyünk felajánlásokat a Tanító Mesternek és a Három Drágaságnak a következő ima kíséretében:

„Ha nekem az a jobb, hogy beteg vagyok, akkor kérem, küldjetek rám betegséget, hogy ezáltal meg tudjam tisztítani a múltbeli negatív karmáim szennyeződéseit. De ha a gyógyulásommal az járna, hogy gyakorolni tudnám, illetve be tudnám teljesíteni a Belső Ösvényt, testemmel és elmémmel erényeket tudnék gyakorolni, és fejlődni tudnék az ösvényen, akkor azt kérem, áldjatok meg egészséggel! Ha az a jobb, hogy meghaljak, és egy tiszta megvilágosult országban szülessek újra, ebben az esetben azt kérem, áldjatok meg halállal. Ha az a jobb, hogy sokáig éljek, és a lények javát szolgáljam, akkor legyen életem hosszú.”

Nagyon fontos mindig így imádkozni, mert ezen a módon az ember megszabadítja magát az elvárásoktól és a rettegésektől.

A Szellem Képzésének fogadalmai

1.  Adjunk minden győzelmet és nyereséget másoknak!

2.  Vegyünk magunkra minden vereséget és veszteséget – különösképp az ellenségeinkét!

Ha eszerint cselekszünk, a Szellem Képzése hatásos lesz. Ezzel szemben, ha ezt a két fogadalmat nem vagyunk képesek gyakorolni, akkor nem fogjuk elérni sem a rövid távú áldásokat – olyanokat mint a jelen életben tapasztalt boldogságot, vagy pedig egy újraszületést az emberi vagy isteni világokban – sem a hosszú távúakat – az újraszületést egy tiszta földön, azaz egy megvilágosult országban, a Nagy Boldogság Földjén vagy máshol. Ezért tartsuk meg és óvjuk ezeket a fogadalmakat minden áron, ugyanúgy, ahogy az ember a tüskéktől védi a szemét, amikor egy tüskés bozóton vág át.

Három diszciplína

Ezek a következő nehéz gyakorlatok: figyelmesség, elűzés és az áram megszakítása.

1. Figyelmesség

Észre kell vennünk a zavaros érzelmeket abban a pillanatban, amint megjelennek. Amikor a negatív érzelmek megjelennek, azonnal azonosítani kell őket mint haragot, vágyat vagy nemtudást.

2. Elűzés

Ha egy erős érzelem a hatalmába kerít bennünket, és teljesen menthetetlennek érezzük magunkat, próbáljunk meg szembesülni vele, és feltenni a kérdést: „Hol vannak a fegyverei, hol vannak az izmai, hol van az a hatalmas hadserege vagy politikai hatalma?” – és be fogjuk látni, hogy az érzelmek csak anyagtalan gondolatok, természetszerűleg üresek: sehonnan sem jönnek, sehova sem mennek, és nem tartózkodnak sehol.

3. Az áram megszakítása

Ha egyszer képesek leszünk arra, hogy a zavaros érzelmeink hatalmától így megszabaduljunk, akkor jön a következő nehéz feladat, amit úgy hívnak, hogy megszakítani az áramot. Ez azt jelenti, hogy az előbb leírt ellenszer hatására a szennyezett érzelmek megszűnnek, ahogyan egy madár sem hagy semmi nyomot maga után a levegőben.

Érzelmek bennem – másban

Ha zavaros érzelmeket tapasztalok magamban vagy másokban, kívánjam ezt:

„Minden élőlény összes szellemi és lelki szennyeződése, amely a tudat három mérge – a ragaszkodás, a harag és a nemtudás – által lép fel, szálljon rám, legyen az én becses terhem! Minden lény éljen erényesen, gyakoroljon erényes cselekedeteket, és legyen mentes a három méregtől.”

Ha rosszul megy

„Boldogtalan vagyok, nincs mit ennem, nincs ruhám, egy csomó ember csak gonoszkodik velem, és nincsenek barátaim.” – Mindezek a gondolatok az énhez való görcsös ragaszkodásunk miatt születnek bennünk.

Ha ártanak nekünk

Az ártalom igazi oka az énhez ragaszkodás, és nem az ellenség műve.

Az ártalmat, mi e világon ér,
minden félelmet és szenvedést,
az énhez ragaszkodásom okozza –  
mi dolgom hát e nagy démonnal?

Ha valaki bánt 1.

Ha valaki bánt engem vagy mást, kívánjam ezt:
„Mások rossztettei érjenek be az én szenvedésemként – az én erényes cselekedeteim gyümölcsözzenek mások boldogságaként.”

Ha valaki bánt 2.

Ha valaki bánt, gondoljam ezt:
„Ez a rosszakaróm számtalan életemben az anyám volt, törődött velem, és sok szenvedést vállalt miattam a lét körében, nem törődve saját szenvedéseivel, melyeknek alá kellett vetnie magát az én érdekemben, és nem figyelve a szidalmakra, amelyekkel az emberek illették. Énmiattam ez a lény sok rossz karmát kényszerült felhalmozni magának, mégis, zavarodottságomban nem ismerem föl, mint szülőmet a múltból.

„Annak az ártalomnak, amit elszenvedek másoktól, az én saját rossz karmám az oka, tehát az én saját ártalmas cselekedeteimnek köszönhető, hogy az ellenségem árt nekem, aki ezáltal még rossz karmát is teremt magának, amelynek a visszahatását el kell majd szenvednie a jövőben. Énmiattam ez a lény szenvedéseket állt ki a múltban, és a jövőben is biztosan ugyanez fog történni.”

Az ellenség segítése

Legyek szeretetteljes az ellenséges lények iránt, a következőt gondolva:

„Egészen mostanáig csak ártottam másoknak, mostantól kezdve meg fogom szabadítani őket minden bajuktól, és csak segíteni fogom őket.”

Ezen a módon végezzem a küldés–fogadás gyakorlatát nagy odaadással.

Segíteni a támadót

Ha megharap egy kutya, vagy valaki megtámad, ahelyett hogy haragosan visszavágnék, próbáljam meg segíteni a támadót amennyire csak lehet. Ha mégsem tudok segíteni, akkor legalábbis ne adjam fel a segítő szándékú kívánságaimat.

Ha valaki beteg

Ha valaki beteg, a feje fölött vizualizáljuk a gyógyító erőforrásunkat, és imádkozzunk, hogy azok az ártalmas lények, amelyek esetleg az ő betegségét okozták, szabaduljanak meg, és gyorsan érjék el a megvilágosulást. Minden lény – akár a barát, akár az ellenség szerepét játssza életemben jelenleg – érje el a megvilágosodást.

Határozzuk el, hogy mostantól kezdve mindazt az erényes cselekedetet, amit elvégzünk, mindazt a vagyont és hosszú életet, amelyben esetleg részesülünk, vagy akármi mást, még magát a megvilágosodott állapotot is felajánljuk mások javára. Minden jót, ami velünk történik, odaadunk.

Mit számít akkor, ha elérjük a megvilágosodást vagy sem, ha rövid az életünk vagy hosszú, ha gazdagok vagyunk vagy szegények, nincs jelentősége, úgyis odaadunk mindent.

Ha megtámadnak

Ha valaki megtámad, vagy még ha az is a benyomásunk, hogy gonosz szellemek támadnak bennünket, akkor a következőképpen gondolkodjunk:

„Mivel számtalan életen keresztül magam is ártottam másoknak, sőt sokszor húson és véren éltem, ezért természetes, hogy mindezt vissza kell fizetnem. Ezért nektek adom mindenem.”

Ha beteg vagyok

Ha komoly betegségben szenvedünk, gondolkozzunk így:

„Számtalan lény szenved a világon ugyanúgy, mint én” – és keltsünk fel nagyon erős együttérzést.

Ha valamely szervünk vagy testrészünk betegségétől szenvedünk, gondolkozzunk így:

„Ahol csak tér van, mindenütt megtalálhatók azok a lények, akik ugyanígy szenvednek, mint én most” – és képzeljük el, hogy mindezeknek a lényeknek a betegsége összegyűlik a mi beteg testrészünkben, és ezáltal megszabadulnak szenvedésüktől.

Negatív erők

Ha negatív erők bántanak, gondoljam ezt:

„Azáltal, hogy szenvedést okoznak nekem, ezek a gonosz erők segítenek engem az elfogulatlan egyetemes szeretet gyakorlásában, ezért nagy jelentőségük van az ösvényen való fejlődésem szempontjából, és ahelyett hogy elűzném őket, még köszönetet is érdemelnek.”

Legyünk ugyanolyan hálásak nekik, mint a tanítóinknak.

Ha mások szenvednek

Ha másokat látunk, hogy szenvednek vagy bajban vannak, és bár nem tudunk azonnal segíteni nekik úgy, hogy magunkra vesszük a szenvedésüket, fogalmazzunk meg egy kívánságot arra, hogy bárcsak meg tudnánk szabadítani őket minden bajuktól. Az ilyen imák végül gyümölcsöt hoznak.

Érzelmek másokban

Ha valakiben túlságosan erősek a zavaros érzelmek, akkor gondolkozzunk így: „Bárcsak az ő összes sérelmei összegyűlnének énbennem” – és buzgó együttérzéssel folytassuk a gondolkodást ezen a módon, amíg valami jele nem mutatkozik, hogy valóban magunkra tudtuk venni szenvedéseiket és érzelmeiket. Ez jelentkezhet abban, hogy az érzelmeink felerősödnek, vagy pedig mások szenvedésének és fájdalmának tényleges átérzésében.

Így tudjuk a nehézségeket az ösvényre hozni, hogy megszabadítsuk magunkat az elvárásoktól és a félelmektől. Olyan elvárásoktól, mint az, hogy ne betegedjünk meg, vagy a félelemtől, hogy hátha megbetegszünk. Ezen a módon az elvárások megszűnnek, és a boldogság és a szenvedés azonos lesz ízében. Aki ezt a félelemnélküliséget és elvárásnélküliséget meg tudja valósítani, annak számára a szenvedés és a boldogság egyízűvé válik.

Ugyanúgy, mint én

Ha valakiben erős ragaszkodást látunk, mondjuk magunknak: „Ragaszkodik, ugyanúgy, mint ahogy én szoktam”.

Ha erős másban a gyűlölet, mondjuk magunknak: „Gyűlölködik, ugyanúgy, mint ahogy én szoktam”.

A tudat összes mérgére alkalmazzuk ezt a gondolatot.

Ha valaki bánt bennünket, vagy árt nekünk, mondjuk magunknak: „Rosszat tesz velem, ugyanúgy, mint ahogy én szoktam másokkal”.

A négy erő

A negatív cselekedeteket megtisztíthatjuk a négy erővel:

1. Az első az elfordulás ereje. Erős megbánást érzünk a múltban elkövetett ártalmas cselekedetek elkövetése miatt. Az elfordulás ereje nem más, mint undorodni a saját rossz cselekedeteinktől.

2. A második erő az eltökéltség a fejlődésre. Mostantól kezdve az életünk árán is kerülni fogjuk a rossztetteket. Fogadalmat teszünk, hogy soha többet nem fogunk ártani, még ha ennek megtartása az életünkbe is kerülne.

3. A harmadik a támasz ereje. Az erőforrásom előtt tesszük meg vallomásunkat. Miután kialakítottuk az elköteleződést a Belső Ösvény mellett, a tisztulás legjobb módja, ha felkeltjük az ébredés szellemét magunkban, az ő jelenlétükben. Minden negatív cselekedetet megtisztít az egyetemes szeretet és együttérzés felkeltése.

4. A negyedik erő az ellenszer ereje. Végezzünk tisztító gyakorlatot: Érezzük erőforrásunk jelenlétét és engedjük, hogy gyógyító fényével tisztítson meg minden szenvedéstől és azok okaitól.

Mások hibái

Ne legyen véleményed mások cselekedeteivel kapcsolatban!

Amikor hibákat látunk másokban, akkor értsük meg, hogy ez a hiba a mi saját észlelésünk tisztaságában van, és nem őbennük. Amikor tükörbe nézünk, azért látunk piszkos arcot, mert a saját arcunk piszkos. Hasonló módon, a mások hibái nem mások, mint a mi saját tisztátalan látásmódunk.

Nincs szilárd énünk

Mindig számítsuk bele cselekedetünkbe, hogy nincs szilárd énünk, amelynek a céljait szolgálni kell, ezért inkább próbáljuk meg minden erőnket arra összpontosítani, hogy másokat tudjunk szolgálni, másokat tudjunk segíteni, másokkal próbáljunk jót tenni. Önmagunkról feledkezzünk el.

Ne vágj vissza

Ha valaki szidalmaz bennünket, ne vágjunk vissza! Sohase ejtsünk ki egyetlen egy szót se, amely másoknak árt, vagy boldogtalanná teszi őket. Ha a dolgok nem mennek jól, sohase hibáztassunk érte másokat.

Ne várj lesben

A lesben állás ebben az esetben azt jelenti, hogy emlékszünk valami sérelemre, amelyet valaki okozott nekünk, és várjuk az alkalmat, a gyöngeség pillanatát a másik részéről, amikor visszaüthetünk.

Mások gyöngéi

Ne csapjunk le mások gyönge pontjaira, és egyáltalán ne tegyünk vagy mondjunk semmi olyat, ami másoknak szenvedést okozhat.

Amikor jól megy

A gazdagság, boldogság és befolyás nem más mint anyagtalan álom, amely el fog múlni:

„Amit összegyűjtenek, az elfogy; ami felépül, az leomlik; ami megszületett, az meg is hal; ami összeáll, az szétválik; a találkozás elválással végződik.”

„Ki tudja – mondjuk magunknak – holnap talán mindentől el kell búcsúznom! Ezért a tanítóimnak és az erőforrásomnak ajánlom fel a legjobbat minden vagyonomból és mindabból, amit élvezek. Fogadják örömmel és áldjanak meg azzal, hogy ne találkozzak akadályokkal az ösvényen. Mindez csak olyan mint egy kellemes álom, mindazonáltal minden élőlény éljen meg ehhez hasonló boldogságot, sőt ennél többet.”

Amikor rosszul megy

Amikor olyan rossz állapotban vagyunk, hogy még gyakorolni sem tudunk, amikor erősek az érzelmeink, és minden irritál, viszálykodunk és veszekedünk mindenkivel, akkor így gondolkozzunk:

„Tudom, hogy minden káprázatszerű, ezért nem engedem meg magamnak, hogy az érzelmeim elragadjanak. Nem leszek hitvány. Magamra vállalom a gyengeséget, a szegénységet, a betegséget és a halált más lényektől is, az enyémnek a tetejébe.”

Képesnek kell lennünk arra, hogy így gondolkodjunk:

„Feltéve, hogy a drága ébredés szelleme nem csökken bennem, kit érdekel, ha az alsóbb világokba születek, kit érdekel ha elveszítem a vagyonomat! Történjen ami történik, hasonlóan egy koldushoz, akinek egy drágaköve van, nem adom fel az ébredés szellemét.”

Ne kerülj függésbe

Amikor elegendő ételünk és ruhánk van, jó az egészségünk, megvan mindenünk, amire szükségünk van, és semmiféle gondunk-bajunk sincs, ne alakítsunk ki ragaszkodást ezekhez az áldásos körülményekhez, és ne kerüljünk tőlük függőségbe.

Másfelől, amikor nem állnak fenn ilyen jó körülmények, és minden rosszul megy, használjuk az ilyen helyzeteket ösztönzésül a bátor helytálláshoz, és használjuk fel a megvilágosult harcos ösvényeként. Ne adjuk fel, amikor a körülmények nehezek, hanem éppen ellenkezőleg, pontosan ez az, amikor a kettős ébredés szellemét gyakorolnunk kell, minden élményünket az ösvény részévé téve.

Három tudnivaló

Mi a leghelyesebb életmód?

Ha a jelen pillanatra, az itt és most-ra helyezzük a hangsúlyt, amelyben éppen élünk, és amely fölött közvetlenül és azonnal rendelkezhetünk.

A három tudnivaló a következő:

1. Ragadjuk meg ezt a pillanatot és éljünk bölcsen és jól a jelenben; ne hagyjuk, hogy eltereljenek a múlttal és jövővel, vagy más helyekkel kapcsolatos gondok!

2. Figyelmünket a saját életünkre és azokra szegezzük, akikért felelősséggel tartozunk! Ha mindig gyakorlatiasan bánunk a közvetlen környezetünkben élő lényekkel, nem esünk ködös általánosításokba, és nem építünk magunknak álomvilágot. Most rögtön lássunk hozzá, hogy a boldogság forrásaivá váljunk mindazoknak, akikkel nap mint nap találkozunk: a családtagjaink, a barátaink, a szomszédaink – és önmagunk számára!

3. Szenteljük magunkat minden lény jólétének és boldogulásának, de különösen azokkal törődjünk, akikkel találkozunk! Ez a szellemiség leglényege.

Ahogy a remete mondja a királynak Lev Tolsztoj Három kérdés című novellája végén:

Ne feledd hát: Csak egy lényeges időpont van – a most. Ez azért fontos, mert csakis most rendelkezhetünk önmagunk felett. A legfontosabb ember az, akivel éppen vagy, mert senki sem tudhatja, vajon lesz-e még dolga valakivel. A legfontosabb törekvés pedig az, hogy jót tegyél vele, mivel az embert ebből az egyetlen célból küldték a világra.

1. Belső ragyogás

1. lépés – lenyugvás és megnyílás:

Üljünk egyenes tartással, lazuljunk el, de tartsuk meg elménk világosságát és nyitottságát. Lélegezzünk nyugodtan, hasi légzéssel. Tárjuk ki szívünket és jelenítsük meg a belső ragyogást, melynek lényege határtalan jóság, gyengédség, szeretet, együttérzés minden lénnyel, tiszta bölcsesség és kifogyhatatlan erő.

2. lépés – oldódás:

Engedjük, hogy a szívünkből áradó ragyogás betöltse egész lényünket és feloldja a korlátolt elménk által teremtett összes közönséges képzetünket, minden határt, amely elválaszt bennünket a többi lénytől és a világtól, és megtisztítsa elménket minden homálytól, zavartól, szenvedéstől és a szenvedés minden okától. Érezzük, hogy a fény meggyógyítja minden testi, lelki, szellemi bajunkat, betegségünket.

3. lépés – kiterjedés:

Oldódjunk fel ebben az érzésben, majd engedjük a ragyogást kiterjedni az összes lényre és az egész végtelen világra.

4. lépés – jókívánság és beteljesülés:

Minden lény megszabadul minden szenvedéstől, betegségtől, nyomorúságtól, és a ragyogásban feloldódva megnyilvánul tiszta fény természetük, a szavakon túli szabadság és boldogság.

Az ébredés szelleme
szülessen meg azokban,
kikben nem született meg!
Akikben megszületett,
soha meg ne gyengüljön,
mindig csak erősödjön!

2. Küldés–fogadás

1. lépés – lenyugvás és megnyílás:

Üljünk egyenes tartással, lazuljunk el, de tartsuk meg elménk világosságát és nyitottságát. Lélegezzünk nyugodtan, hasi légzéssel. Tárjuk ki szívünket és jelenítsük meg a belső ragyogást, melynek lényege határtalan jóság, gyengédség, szeretet, együttérzés minden lénnyel, tiszta bölcsesség és kifogyhatatlan erő.

2. lépés – oldódás:

Engedjük, hogy a szívünkből áradó ragyogás betöltse egész lényünket és feloldja a korlátolt elménk által teremtett összes közönséges képzetünket, minden határt, amely elválaszt bennünket a többi lénytől és a világtól, és megtisztítsa elménket minden homálytól, zavartól, szenvedéstől és a szenvedés minden okától. Érezzük, hogy a fény meggyógyítja minden testi, lelki, szellemi bajunkat, betegségünket.

3. lépés – kiterjedés:

Oldódjunk fel ebben az érzésben, majd engedjük a ragyogást kiterjedni az összes lényre és az egész végtelen világra.

4. lépés – küldés–fogadás:

Végezzük a küldés–fogadás gyakorlatát pár percig:

Miközben nyugodtan kilélegzünk, gondoljuk szeretettel:

Legyen boldog minden lény, és rendelkezzen a boldogság okával!

– érezzük, hogy kívánságunk valóra válik.

Miközben nyugodtan belélegzünk, gondoljuk együttérzéssel:

Legyen minden lény mentes a szenvedéstől és a szenvedés okától!

– érezzük, hogy kívánságunk valóra válik.

5. lépés – jókívánság és beteljesülés:

Minden lény megszabadul minden szenvedéstől, betegségtől, nyomorúságtól, és a ragyogásban feloldódva megnyilvánul tiszta fény természetük, a szavakon túli szabadság és boldogság.

Az ébredés szelleme
szülessen meg azokban,
kikben nem született meg!
Akikben megszületett,
soha meg ne gyengüljön,
mindig csak erősödjön!

3. Rövid vezetett meditáció

A belső ragyogás mélységes gyakorlata

1. lépés – lenyugvás és megnyílás:

Üljünk egyenes tartással, lazuljunk el, de tartsuk meg elménk világosságát és nyitottságát. Lélegezzünk nyugodtan, hasi légzéssel. Tárjuk ki szívünket és jelenítsük meg a belső ragyogást, melynek lényege határtalan jóság, gyengédség, szeretet, együttérzés minden lénnyel, tiszta bölcsesség és kifogyhatatlan erő.

2. lépés – oldódás:

Engedjük, hogy a szívünkből áradó ragyogás betöltse egész lényünket, és feloldja a korlátolt elménk által teremtett összes közönséges képzetünket, minden határt, amely elválaszt bennünket a többi lénytől és a világtól, és megtisztítsa elménket minden homálytól, zavartól, szenvedéstől és a szenvedés minden okától. Érezzük, hogy a fény meggyógyítja minden testi, lelki, szellemi bajunkat, betegségünket.

3. lépés – kiterjedés:

Oldódjunk fel ebben az érzésben, majd engedjük a ragyogást kiterjedni az összes lényre és az egész végtelen világra.

Most egy percig meditáljunk csendesen.

4. lépés – jókívánság és beteljesülés:

Minden lény megszabadul minden szenvedéstől, betegségtől, nyomorúságtól, és a ragyogásban feloldódva megnyilvánul tiszta fény természetük, a szavakon túli szabadság és boldogság.

Az ébredés szelleme
szülessen meg azokban,
kikben nem született meg!
Akikben megszületett,
soha meg ne gyengüljön,
mindig csak erősödjön!