Fehérlófia mese
Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, volt a világon egy fehér ló. Ez a fehér ló egyszer megellett, lett neki egy fia, azt hét esztendeig szoptatta, akkor azt mondta neki:
– Látod, fiam, azt a nagy fát?
– Látom.
– Eredj fel annak a legtetejébe, húzd le a kérgét.
A fiú felmászott, megpróbálta, amit a fehér ló mondott, de nem tudta megtenni. Akkor az anyja megint szoptatta hét esztendeig, megint felküldte egy még magasabb fára, hogy húzza le a kérgét. A fiú le is húzta. Erre azt mondja neki a fehér ló:
– No, fiam, már látom, elég erős vagy. Hát csak eredj el a világra, én meg megdöglöm.
Azzal megdöglött. A fiú elindult a világra. Amint ment, mendegélt, előtalált egy rengeteg erdőt, abba be is ment. Csak bódorgott, csak bódorgott, egyszer egy emberhez ért, ki a legerősebb fákat is nyűtte, mint más a kendert.
– Jó napot, adjon isten! – mondja Fehérlófia.
– Jó napot, te kutya! Halottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele birkózni.
– Gyere, no, én vagyok!
Megbirkóztak. De alig csavarított egyet Fehérlófia Fanyűvőn, mindjárt a földhöz vágta.
– Már látom, hogy erősebb vagy, mint én – mondja Fanyűvő. – Hanem tegyük össze a kenyerünket, végy be a szolgálatodba. – Fehérlófia befogadta, már itt ketten voltak.
Amint mennek, mendegélnek, előtalálnak egy embert, aki a követ úgy morzsolta, mint más ember a kenyeret.
– Jó napot, adjon isten! – mondja Fehérlófia.
– Jó napot, te kutya! Halottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni.
– Gyere no, én vagyok!
Megbiróztak. De alig csavarított Fehérlófia Kőmorzsolón hármat-négyet, mindjárt a földhöz vágta.
– Már látom, hogy teellened nem csinálhatok semmit – mondja Kőmorzsoló -, hanem tudod mit, végy be szolgálatodba, hű szolgád leszek halálig.
Fehérlófia befogatta; már itt hárman voltak. Amint mentek, mendegéltek, előtaláltak egy embert, aki a vasat úgy gyúrta, mint más a tésztát.
– Jó napot, adjon isten! – mondja neki Fehérlófia.
– Jó napot, te kutya! Halottam hírét annak a Fehérlófiának, szeretnék vele megbirkózni.
– Gyere no, én vagyok!
Sokáig birkóztak, de nem bírtak egymással. Utoljára Vasgyúró gáncsot vetett, földhöz vágta Fehérlófiát, erre ez is megharagudott, felugrott, s úgy vágta a földhöz Vasgyúrót, hogy majd odaragadt. Ezt is szolgálatába fogadta; már négyen voltak.
Amint továbbmentek, mendegélnek, rájok esteledett, ők is megtelepedtek, kunyhót csináltak. Másnap azt mondja Fehérlófia Fanyűvőnek:
– No, te maradj itt, főzz kását, mink elmegyünk vadászni.
Elmentek. De alighogy tüzet rakott s a kásafőzéshez fogott Fanyűvő, ott termett egy kis ördög; maga nagyon kicsi volt, de a szakálla a földet érte. Fanyűvő nem tudott hova lenni ijedtében, mikor meglátta, hát még mikor rákiáltott:
– Én vagyok Hétszűnyű Kapanyányimonyók, add ide azt a kását, ha nem adod, a hátadon eszem meg!
Fanyűvő mindjárt odaadta. Hétszűnyű Kapanyányimonyók megette, azzal visszaadta az üres bográcsot. Mikor hazajöttek a cimborák, nem volt semmi ennivaló, megharagudtak, jól eldöngették Fanyűvőt, de az nem mondta meg, hogy mért nincs kása.
Másnap Kőmorzsoló maradt otthon. Amint kezdte főzni a kását, odament őhozzá is Hétszűnyű Kapanyányimonyók, és kérte a kását:
– Ha ide nem adod, a hátadon eszem meg! – De Kőmorzsoló nem adta, Hétszűnyű Kapanyányimonyók sem vette tréfára a dolgot, lenyomta a földre, hátára tette a bográcsot, onnan ette meg a kását.
Mikor a többi három hazafelé ment, Fanyűvő előre nevette a dolgot, mert tudta, hogy Kőmorzsolótól is elveszi a kását Hétszűnyű Kapanyányimonyók.
Harmadnap Vasgyúró maradt otthon.
De a másik kettő se neki, se Fehérlófiának nem kötötte az orrára, mért maradtak két nap kása nélkül.
Ahhoz is odament Hétszűnyű Kapanyányimonyók, kérte a kását, s hogy nem adta, a meztelen hasáról ette meg. Amint a többi három hazajött, ezt is jól elpáholták.
Fehérlófia nem tudta, mért nem csinált egyik se kását. Negyednap maga maradt otthon. A többi három egész nap mindig nevette Fehérlófiát, tudták, hogy ahhoz is odamegy Hétszűnyű Kapanyányimonyók. Csakugyan oda is ment, de bezzeg megjárta, mert Fehérlófia megkötözte szakállánál fogva egy nagy fához. Amint a három cimbora hazaért, mindjárt feltálalta a kását. Amint jóllaktak, megszólalt Fehérlófia:
– Gyertek csak, mutatok valamit.
Vezette volna őket a fához, amelyikhez Hétszűnyű Kapanyányimonyókot kötötte, hát látja, hogy nincs ott, hanem elvitte a fát is magával.
Mindjárt elindultak a nyomon. Mindég mentek hét nap, hét éjjel, akkor találtak egy nagy lyukat, amelyen a másvilágra ment le Hétszűnyű Kapanyányimonyók. Tanakodtak, mitévők legyenek, utoljára arra határozták, hogy lemennek.
Fanyűvő font egy kosarat, csavart egy hosszú gúzst a faágakból, s azon leeresztette magát. De meghagyta, hogy húzzák fel, ha megrántja a kötelet. Alig ért a negyedrészére a mélységnek, megijedt, felhúzatta magát.
– Majd lemegyek én – mondja Kőmorzsoló. De harmadrészéről az útnak ő is visszahúzatta magát.
Azt mondja Vasgyúró:
– Ejnye, be gyávák vagytok! Eresszetek le engem! Nem ijedek én meg ezer ördögtől sem!
Le is ment fele útjáig, de tovább nem mert, hanem megrángatta a gúzst, hogy húzzák fel.
Azt mondja Fehérlófia:
– Eresszetek le engem is, hadd próbáljak szerencsét!
Bezzeg nem ijedt ez meg! Lement a másvilágra, kiszállt a kasból, elindult széjjelnézni. Amint így kódorog előre-hátra, meglát egy kis házat, bemegy bele, hát kit lát? Nem mást, mint Hétszűnyű Kapanyányimonyókot. Ott ült a kuckóban, kenegette a szakállát meg az állát valami zsírral; a tűzhelyen ott főtt egy nagy bogrács kása.
– No, manó – mondja neki Fehérlófia -, csakhogy itt vagy! Másszor te akartad az én kásámat megenni a hasamról, majd megeszem én most a tiedet a te hasadról.
Azzal megfogta Hétszűnyű Kapanyányimonyókot, a földhöz vágta, hasára öntötte a kását, úgy ette meg, azután kivitte a házból, egy fához kötötte, s odább ment.
Amint megy, mendegél, előtalál egy várat rézmezővel, rézerdővel körülvéve. Amint meglátta, mindjárt bement bele; odabent egy gyönyörű királykisasszonyt talált, aki nagyon megijedt, amint meglátta a felvilági embert.
– Mit keresel itt, felvilági ember, ahol még a madár se jár?
– Hát biz én – felelt Fehérlófia – egy ördögöt kergettem. – No, hát most jaj neked! Az én uram a háromfejű sárkány, ha hazajön, agyonvág. Bújj el hamar!
– Nem búvok biz én, megbirkózom én vele.
Arra a szóra ott termett a sárkány.
– No, kutya – mondja Fehérlófiának -, most meg kell halnod! Hanem viaskodjunk meg a rézszűrűmön!
Meg is viaskodtak. De Fehérlófia mindjárt a földhöz vágta a sárkányt, s levágta mind a három fejét. Azzal visszament a királykisasszonyhoz.
Azt mondja neki:
– No, most már megszabadítottalak, királykisasszony, jere velem a felvilágra!
– Jaj, kedves szabadítóm – felel a királykisasszonyt -, van nekem idelent két testvérem, azokat is egy-egy sárkány rabolta el. Szabadítsd meg őket, neked adja az édesatyám a legszebb leányát meg fele királyságát.
– Nem bánom, hát keressük meg.
Elindultak megkeresni. Amint mentek, mendegéltek, találtak egy várat ezüstmezővel, ezüsterdővel körülvéve.
– No, itt bújj el az erdőben – mondja Fehérlófia -, én majd bemegyek.
A királykisasszony elbújt, Fehérlófia meg megindult befelé. Odabent egy még szebb királykisasszonyt talált, mint az első. Az nagyon megijedt, ahogy meglátta, s rákiáltott:
– Hol jársz itt, felvilági ember, hol még a madár se jár?
– Téged jöttelek megszabadítani.
– No, akkor ugyan hiába jöttél, mert az én uram egy hatfejű sárkány, ha hazajön, összemorzsol.
Arra a szóra ott termett a hatfejű sárkány. Amint meglátta Fehérlófiát, mindjárt megismerte.
– Hej, te kutya – mondja neki -, te ölted meg az öcsémet, ezért meg kell halnod! Hanem gyere az ezüstszűrűmre, viaskodjunk meg!
Azzal kimentek, soká viaskodtak, utoljára is Fehérlófia győzött, földhöz vágta a sárkányt, levágta mind a hat fejét. Azután magához vette mind a két királykisasszonyt, s így hárman útnak indultak, hogy a legfiatalabbat is megszabadítsák. Amint mennek, mendegélnek, találnak egy várat aranymezővel, aranyerdővel körülvéve. Itt Fehérlófia elbújtatta a két királykisasszonyt, maga meg bement a várba. A királykisasszony majd meghalt csodálkozásában, amint meglátta.
– Mit keresel itt, ahol még a madár se jár? – kérdi tőle.
– Téged jöttelek megszabadítani – felelt Fehérlófia.
– No, akkor hiába fáradtál, mert az én uram egy tizenkétfejű sárkány, aki ha hazajön, összevissza tör.
Alig mondta ezt ki, rettenetes nagyot mennydörgött a kapu.
– Az én uram vágta a buzogányát a kapuba – mondja a királykisasszony -, mégpedig tizenkét mérföldről. De azért ebbe a nyomba itt lesz. Bújj el hamar!
De már akkor, ha akart volna, se tudott volna elbújni Fehérlófia, mert a sárkány betoppant. Amint meglátta Fehérlófiát, mindjárt megismerte.
– No, kutya, csakhogy itt vagy! Megölted két öcsémet, ha ezer lelked volna is, meg kellene halnod! Hanem gyere aranyszűrűmre, birkózzunk meg!
Nagyon soká viaskodtak, de nem tudtak semmire sem menni. Utoljára a sárkány belevágta Fehérlófiát térdig a földbe; ez kiugrik, belevágja a sárkányt derékig; a sárkány kiugrik, belevágja Fehérlófiát hónaljig; már itt Fehérlófia nagyon megharagudott, kiugrott, s belevágta a sárkányt, hogy csak a feje látszott ki, erre kikapta a kardját, levágta a sárkánynak mind a tizenkét fejét.
Azután visszament a várba, elvitte magával mind a három királykisasszonyt. Elérkeztek ahhoz a kosárhoz, amelyiken Fehérlófia leereszkedett, próbálgatták minden módon, hogy férhetnének belé mind a négyen, sehogy se boldogultak. Így hát Fehérlófia egyenként felhúzatta a három királykisasszonyt, ő maga meg várta, hogy őérte is leeresszék a kosarat. Csak várt, csak várt, három nap, három éjjel mindig várt. Várhatott volna szegény ítéletnapig is. Mert amint a három szolga felhúzta a három királykisasszonyt, arra határozták, hogy ők magok veszik el a három királykisasszonyt, s nem eresztik le megint a kosarat Fehérlófiáért, hanem otthagyják őt a másvilágon. Mikor Fehérlófia már nagyon megunta a várakozást, kapta magát, elment onnan nagy búslakodva. Alig ment egy kicsit, előfogta egy nagy záporeső, ő is hát belehúzta magát a szűrébe, de hogy úgy is ázott, elindult valami fedelet keresni, ami alá behúzódjék.
Amint így vizsgálódik, meglát egy griffmadárfészket három fiókgriffmadárral; ezt nemcsak hogy el nem szedte, de még betakarta a szűrével, maga meg bebújt egy bokorba. Egyszer csak jön haza az öreg griffmadár.
– Hát ki takart be benneteket? – kérdi a fiától.
– Nem mondjuk meg, mert megölöd.
– Dehogy bántom! Nem bántom én, inkább meg akarom neki hálálni.
– No, hát ott fekszik a bokor mellett, azt várja, hogy levehesse a szűrét rólunk.
Odamegy a griffmadár a bokorhoz, kérdezi Fehérlófiától:
– Mivel háláljam meg, hogy megmentetted fiaimat?
– Nem kell nekem semmi – felel Fehérlófia.
– De csak kívánj valamit; nem mehetsz úgy el, hogy meg ne hálájam.
– No, hát vígy fel a felvilágra!
Azt mondja rá a griffmadár:
– Hej, ha ezt más merte volna kívánni, tudom, nem élt volna egy óráig; de neked megteszem. Hanem eredj, végy három kenyeret meg három oldal szalonnát; kösd a kenyeret jobbról, a szalonnát a balról a hátadra, s ha jobbra hajlok, egy kenyeret, ha balra, egy oldal szalonnát tégy a számba. Ha nem teszel, levetlek.
Fehérlófia éppen úgy tett mindent, ahogy a griffmadár mondta. Elindultak azután a felvilágra. Mentek jó darabig, egyszer fordult a griffmadár jobbra, akkor beletett a szájába Fehérlófia egy kenyeret, azután balra, akkor meg egy oldal szalonnát. Nemsokára megint megevett egy kenyeret meg egy oldal szalonnát, azután az utolsót is megette.
Már látták a világosságot idefent, hát egyszer csak megint fordítja a griffmadár balra a fejét. Fehérlófia kapta a bicskáját, levágta a bal karját, azt tette a griffmadár szájába. Azután megint fordult jobbra a madár, akkor a jobb lába szárát adta neki.
Mire ezt is megette, felértek. De Fehérlófia nem tudott se té, se tova menni, hanem ott feküdt a földön, mert nem volt se keze, se lába.
Itt benyúl a griffmadár a szárnya alá, kihúz egy üveget, tele borral. Odaadja Fehérlófiának.
– No – mondja neki -, amiért olyan jószívű voltál, hogy kezed-lábad a számba tetted, itt van ez az üveg bor, idd meg.
Fehérlófia megitta. Hát lelkem teremtette – tán nem is hinnétek, ha nem mondanám -, egyszerre kinőtt keze-lába! De még azonfelül hétszer erősebb lett, mint azelőtt volt.
A griffmadár visszarepült az alvilágba. Fehérlófia meg útnak indult megkeresni a három szolgáját. Amint megy, mendegél, előtalál egy nagy gulyát. Megszólítja a gulyást:
– Kié ez a szép gulya, hé?
– Három úré: Vasgyúró, Kőmorzsoló és Fanyűvő uraké.
– No, hát mutassa meg kend, hol laknak.
A gulyás útbaigazította, el is ért nemsokára a Vasgyúró kastélyához, – bement belé, hát majd elvette a szeme fényét a nagy ragyogás, de ő csak ment beljebb. Egyszer megtalálta Vasgyúrót, aki mikor meglátta Fehérlófiát, úgy megijedt, hogy azt se tudta, leány-e vagy fiú. Fehérlófia megfogta, kihajította az ablakon, hogy mindjárt szörnyethalt. Azután fogta a királykisasszonyt, vezette Kőmorzsolóhoz, hogy majd azt is megöli, de az is meg Fanyűvő is meghalt ijedtében, mikor megtudta, hogy Fehérlófia feljött a másvilágról. Fehérlófia a három királykisasszonyt elvezette az apjukhoz.
Az öreg király rettenetesen megörült, amint a leányait meglátta. S hogy megtudta az egész esetet, a legfiatalabbat Fehérlófiának adta, fele királyságával együtt. Nagy lakodalmat csaptak, s még máig is élnek, ha meg nem haltak.
A mese alkímiai és buddhista vonatkozású elemzése
A Fehérlófia a magyar népmesei kincs legarchaikusabb, legmélyebb rétegeit hordozza. Alkímiai és kozmológiai szempontból ez a mese nem más, mint a Hős (a Nap/Arany) születésének, alászállásának és transzmutációjának (égbe emelkedésének) teljes leírása.
A nagyszentmiklósi „égbe ragadás” jelenete és a Fehérlófia griffmadár-epizódja között közvetlen szellemi folytonosság van.
1. A születés: Az állati eredet és az „Arany”
Fehérlófia egy fehér kancától születik, és hét (vagy kétszer hét) évig szopik.
- A fehér ló a pusztai lovaskultúrában a mennyei tisztaság és a teljesség megtestesítője, a mennyei sárkány földi testetöltése. A fehér lótól születés megfelel a lótuszban születésének a buddhizmusban. A kínai történetírás például lejegyezte, hogy a szent könyveket mindig fehér ló hátán vitték a szkíta mesterek Közép-Ázsiából Kínába.
AZ ÉGI TÁLTOSLÓ
Az égi táltosló feje a hajnal,
szeme Nap, életereje levegő,
tátott szája a tisztító tűz,
a teste pedig az esztendő.
Háta ég, hasa lég, föld a patája,
a négy égtáj a négy oldala,
köztes égtájak a bordái,
az évszakok a végtagjai,
ízületei hónapok és fél-hónapok,
lábai az éjszakák és nappalok,
húsa a felhők, csontjai csillagok,
fél-emésztett étke a sivatagi homok,
erei a folyók, mája, lépe a hegyek,
szőrzete a fák és a füvek,
első része a felkelő Nap,
hátsó része a lenyugvó Nap,
a villámlás a vicsorgása,
mennydörgés teste rázkódása,
a vizelése az esőzés,
és a nyerítése a beszéd.
- Alkímiai olvasat: A fehér ló a tiszta, még megmunkálatlan Materia Prima. Az, hogy egy állat hozza világra a hőst, a természetfeletti eredetet jelzi. A hősnek „szertelen” ereje van – ez az az energetikai nyersanyag, amit az alkimista a folyamat elején keres.
- A három + egy fiú, vagy három fiú: Fehérlófia, Fanyűvő, Kőmorzsoló és Vasgyúró; vagy Fanyűvő, Vasgyúró és Hegyhengergető. Ők az anyag különböző „keménységi” fokozatait képviselik. Fehérlófia/Fanyűvő közülük a legfinomabb, a szellemi minőség (az Arany).
2. Az Alvilág: A „Descensus” és a Nigredo
A hős alászáll az alvilágba egy lyukon keresztül (többnyire egy kötélen), hogy kiszabadítsa a három királykisasszonyt (a rezet, az ezüstöt és az aranyat).
- Az alvilági viadal: A három-, hét- és tizenkét fejű sárkányok a megkötött, sötét energiák. A velük való harc a Nigredo fázisa: a sötétség legyőzése az anyag mélyén.
- A transzmutáció: A királykisasszonyok kiszabadítása a „lélek-szikrák” kimentése az anyag fogságából.
3. A Griffmadár és az Égbe emelés (Az „Etetés” misztériuma)
Ez a rész a legszorosabb párhuzam a nagyszentmiklósi kincscsel. A hős fent akar maradni a felső világban, de a társai elárulják, így csak a griffmadár segítségével juthat fel.
- Az önfeláldozás alkímiája: A griff akkor repül feljebb, ha Fehérlófia húst ad neki. Amikor a hús elfogy, Fehérlófia saját combjából/karjából vág ki egy darabot, hogy táplálja a madarat.
- Értelmezés: Ez az alkímiai Fixatio és Sublimatio legmagasabb foka. Ahhoz, hogy a szellem (a griff) felemelje az embert, az embernek fel kell áldoznia saját testi mivoltát, sőt, saját húsával kell táplálnia a szellemet.
- A gyógyulás: Amikor felérnek, a griff visszaadja a húst (vagy rálehel), és Fehérlófia teste épebb és fényesebb lesz, mint azelőtt. Ez a Rubedo beteljesülése: a test és a szellem egyesülése egy magasabb, romolhatatlan minőségben.
4. Kapcsolat a tantrikus „Jab-jum”-mal és a sztyeppei szellemiséggel
A Fehérlófia és a griff kapcsolata – bár nem nemi jellegű – mégis egyfajta szimbiotikus Jab-jum.
- Kölcsönösség: A madár adja az erőt (Módszer), a hős adja az áldozatot és az irányt (Bölcsesség). Együtt alkotnak egy repülő egységet.
- Az ivóedény és az ág: Ahogy a nagyszentmiklósi alak kezében ott az edény, Fehérlófia is viszi magával a „kulacsot”, amiből a madarat itatja. Ez az életerő (az alkímiai Elixír) folyamatos keringetése a két lény között.
5. Kozmikus ciklus: A Nap-hős útja
A mese végén Fehérlófia visszaszerzi a királyságot. Ő nem csupán egy ember, hanem a Nap, aki az alvilági (éjszakai) küzdelmek után hajnalban (a griff hátán) dicsőségesen felemelkedik.
Összegzés: A magyar népmese mint beavatás
A Fehérlófia nem csak gyerekeknek szóló történet. Ez egy vizuális meditáció arról, hogyan válhatunk „fehér lótól” (ösztönlény) „Nap-hőssé” (szellemi lény). A griffmadár hátán ülő hős képe – legyen az aranykorsón vagy népmesében – a magyar lélek legmélyebb vágyát ábrázolja: a nehézkedés legyőzését és az égbe való hazatérést.
Érdekesség: Érdemes megfigyelni, hogy Fehérlófia ereje az anyatejből (fehér arany) származik, ami az alkímiában a szűzi tej (Lac Virginis), a bölcsek higanyának szimbóluma.
Kapanyányi Monyók
Kapanyányi Monyók alakja a magyar népmesei hagyomány egyik legkülönösebb és legarchaikusabb figurája. Neve egy „kapanyélnyi hímvesszővel” rendelkező lényre utal – ez nem csupán népi etimológia, hanem a komolyabb néprajzi és mitológiai kutatásokban is megjelenő fallikus szimbólum.
Nézzük meg Kapanyányi Monyók alakját több rétegben, az alkímia és a kozmológia felől is:
1. A név etimológiája és a szexualitás
A Czuczor-Fogarasi szótárban:
MONY: Elterjedt szokás szerént a hímállatnak, nevezetesen férfinak nemzőveszszeje.
MONYÓK: (mony-ók), mn. tt monyók-ot. Igen nagy monyu. Az ók mint képző némely szókban nagyítást jelent, pl. pirók: igen piros, pofók nagy pofájú; ajók: vastag, nagy ajakú; szemők: nagy szemű.
A „Kapanyányi” pedig a méretére utal: egy kapa nyelének hosszúságával vetekedő szervvel bíró lény.
- Termékenység-szimbólum: Ebben az olvasatban ő a föld mélyének, az alvilágnak a nyers, maszkulin nemzőereje. Nem véletlen, hogy az alvilág bejáratánál, a „lyuknál” bukkan fel: ő az az ösztönerő, amely a „lent” és „fent” közötti kaput őrzi.
- A „törpe” archetípusa: Bár kicsi termetű, ereje és szexuális attribútuma óriási – ez a mitológiákban gyakran a földalatti kincseket (és a nemzőerőt) őrző gnómok sajátossága.
2. Alkímiai értelmezés: A „Prima Materia” vadsága
Ha Fehérlófiát a Nap-aranynak tekintjük, akkor Kapanyányi Monyók a megmunkálatlan, vad Kén (Sulfur).
- Az ellenfél: Ő az, aki eleszi a kását a hős társaitól (Fanyűvőtől, Kőmorzsolótól). Az alkímiában ez azt jelenti, hogy a nyers fizikai ösztön „feléli” az energiát, ha nem tudunk uralkodni felette.
- A próbatétel: Fehérlófia az egyetlen, aki le tudja győzni: beleveri a fejét a fába (vagy szeggel rögzíti). Ez a Fixatio művelete: a csapongó, vad, ösztönös energiát (a fallikus erőt) le kell rögzíteni és a szellem szolgálatába kell állítani.
3. Kozmikus és csillagászati réteg
Jankovics Marcell értelmezése szerint a Fehérlófia-mese szereplői égi jelenségeknek is megfeleltethetők.
- Kapanyányi Monyók az alvilági Nap vagy egy téli konstelláció, amely „megállítja” a hősöket az úton.
- A fallikus jelleg itt a tengelyt (axis mundi) jelképezi, amely összeköti a világokat, de amelyen csak az tud áthaladni, aki legyőzi a küszöb őrét.
4. A székrekedt energia és a kása
A mesében Monyók mindig akkor jön, amikor kását főznek. A kása a néprajzban a „kaotikus anyag”, a pépes ősállapot szimbóluma.
- Monyók nemcsak ellopja a kását, hanem a hősök hasán/hátán eszi meg – ez a parazita energia képe.
- Amíg az ember nem győzi le saját „kapanyányi monyókját” (a kontrollálatlan vágyait és ösztöneit), addig az életereje (a kása) mindig elvész a sötétségben.
Összegzés
Kapanyányi Monyók tehát messze több egy obszcén viccnél. Ő a természet nyers, féktelen és veszélyes potenciálja. Azért fallikus figura, mert a szexualitás a legerősebb földi energia. Fehérlófia nem megöli, hanem megfékezi őt – és éppen ezáltal válik képessé arra, hogy leereszkedjen az alvilágba. Monyók vére vagy szakálla mutatja meg az utat a mélységbe; azaz az ösztönenergia, ha uraljuk, iránytűvé válik.
A szakáll
A szakállnál fogva való rögzítés a népmesékben és a mitológiában sohasem véletlen technikai részlet, hanem egy mélyen szimbolikus aktus. Kapanyányi Monyók esetében ez a mozzanat az életerő feletti uralomról és a szellemi győzelemről szól.
Íme a válasz rétegei:
1. A szakáll mint az életerő és a hatalom székhelye
Az archaikus gondolkodásban (és ez igaz a suméroktól a szkítákon át a magyar népmesékig) a haj és a szakáll nem csupán szőrzet, hanem a lélek és a mágikus erő koncentrációja.
- Monyók ereje a szakállában van. Amikor Fehérlófia a szakállát egy bükkfa hasadékába szorítja, valójában a lény mágikus potenciálját iktatja ki.
- Ez a motívum rokon Sámson hajával: ha levágják vagy rögzítik, az illető elveszíti természetfeletti képességeit, és „emberivé” (vagy legalábbis sebezhetővé) válik.
2. A „Fixatio” alkímiai művelete
Ahogy korábban említettük, Kapanyányi Monyók a vad, csapongó ösztönerő. Az alkímiában a szakáll rögzítése a Fixatio (rögzítés) folyamatának tökéletes képe.
- Az „illékony” szellemet vagy a „vad” energiát le kell kötni az anyaghoz, hogy megmunkálható legyen.
- A fa (a bükkfa) itt a kereszt, a függőleges tengely, amelyhez a hősi tudat (Fehérlófia) hozzábilincseli az alvilági ösztönt. Ezzel a hős kényszeríti az energiát, hogy ne ellene (a kása megevésével), hanem neki dolgozzon (megmutassa az alvilág lejáratát).
3. A szakáll mint „vezérfonal” az alvilághoz
A mesében a rögzítés után Monyók kitépi magát a fahasadékból, és elmenekül. A hősök a vércseppek és a szakállszálak nyomán találják meg a lyukat, ahol le kell szállniuk.
- Ez a szál a magyar népmesei megfelelője Ariadné fonalának.
- A szakáll itt egyfajta „spirituális köldökzsinór”, amely összeköti a fenti világot a lenti sötétséggel. Csak az az erő (Monyók) tudja elvezetni a hőst az alvilágba, amelyik onnan származik. Fehérlófia tehát a legyőzött ellenfél legszentebb attribútumát használja fel útikönyvként.
4. A szakáll és a fallikus jelleg kapcsolata
Ha elfogadjuk a „kapanyélnyi hímvessző” értelmezést, a szakáll egyfajta helyettesítő szimbólum (szublimáció) is lehet. A néprajzi párhuzamok szerint a szakáll gyakran a virilitás, a nemzőerő másodlagos megjelenése.
- Amikor a hős a szakállat „beszorítja”, valójában a lény kontrollálatlan szexualitását és agresszióját igázza le.
- A fahasadék (női szimbólum) és a szakáll (férfi szimbólum) találkozása ebben a küzdelemben egyfajta kényszerített, mágikus nász, amely „leföldeli” a lény pusztító erejét.
5. Miért a fa hasadéka?
A bükkfa a magyar mitológiában a világfa egyik megjelenése.
- Fehérlófia az égi rendet képviseli, aki a világfa erejével (a törvény erejével) rögzíti a kaotikus lényt.
- Ez a pillanat a mese fordulópontja: innen kezdődik az igazi beavatás, az alászállás. Monyók szakálla nélkül a hősök soha nem találnának rá a „lyukra”, azaz a tudatalatti bejáratára.
Összegzés: Fehérlófia azért a szakállánál fogva rögzíti Monyókot, mert ezzel a forrásánál ragadja meg az erőt. Nem megölni akarja, hanem irányítani. A szakáll rögzítése az a pillanat, amikor az ösztönös vadságból fegyelmezett akarat lesz.
Karmamudra
Ez a párhuzam a népmesei „vadság” és a tibeti gyémántút (Vadzsrajána) buddhizmus legtitkosabb szexuáljógája között egyetlen közös gyökéren nyugszik: a libidó (nemi vágy) transzmutációján.
Míg a népmesében a küzdelem külsőleg, dramatikus formában zajlik, addig a Karmamudra („cselekvési pecsét”) gyakorlataiban ez egy belső, energetikai alkímia. Mindkét esetben a cél ugyanaz: a nyers, vak ösztönerőt (amit Kapanyányi Monyók szimbolizál) a szellemi ébredés üzemanyagává alakítani.
1. Kapanyányi Monyók és a „Vágy-energia”
A buddhista pszichológiában a vágy az egyik alapvető tudati méreg, de a tantrában ez egyben a legerősebb energiaforrás is.
- A mese síkján: Kapanyányi Monyók a „szégyentelen” vágy: ellopja a kását (az életerőt), és hatalmas fallikus erejével (kapanyélnyi hímvessző) uralja a terepet. Ő a karmikus erőszél, ami irányítás nélkül csak fogyaszt és rombol.
- A Karmamudra síkján: A gyakorló nem elnyomja a vágyat, hanem „meghívja” azt. Monyók felbukkanása a mesei hősök udvarában megfelel a vágy felébredésének a meditáló testében.
2. A küzdelem: A „Tummo” és a „Fixatio”
Amikor Fehérlófia megküzd Monyókkal, és a szakállánál fogva a fába rögzíti, az megfelel a Karmamudra azon szakaszának, amikor a gyakorló a szexuális energiát a központi csatornába (Avadhuti) vezeti.
- A rögzítés (Bindu-kontroll): Fehérlófia nem engedi elfolyni az energiát (Monyók nem eheti meg a kását). A szakáll beszorítása a fába a Bindu (az életerő cseppje) megtartását és rögzítését jelképezi. A Karmamudrában ez a „fordított áramlás”, ahol az energia nem kifelé távozik, hanem felfelé indul.
- A szakáll mint erőszél: A Monyók szakálla a szenvedély tüze. A hősnek ezt kell uralma alá hajtania.
3. A „Monyók” és a belső hő (Tummo)
A Karmamudra gyakorlatához elengedhetetlen a belső hő (Tummo) felébresztése, amely a köldök alatti területen (a „monyók” tájékán) fészkel.
- A transzmutáció: Fehérlófia a küzdelem során „felizzik” – az ereje a szoptatásból (fehér arany) és a hősies akaratból származik.
- Az eredmény: A Karmamudrában a férfi és női energiák egyesülésekor a tudat a „Nagy Extázis és az Üresség” (de-tong jerme) állapotába kerül. A mesében ez az a pillanat, amikor a hős számára megnyílik az út az alvilágba. Az uralt szexuális energia nélkül nincs belépés a mélységbe.
4. A szexuális jóga és a „Szakáll-nyom”
A Karmamudra egyik kulcsa a „vágy útján való megszabadulás”. Monyók elmenekülése, de véres/szakállas nyomának hátrahagyása azt jelenti, hogy a vágy tárgya eltűnt, de az általa felkeltett energia megmaradt, és ez mutatja az utat a végső titokhoz.
- A hős nem Monyókkal akar élni, hanem Monyók erejét használja fel a királykisasszonyok (a tiszta tudatosság fokozatai) eléréséhez.
- A Karmamudrában a partner (Mudra) segíti a gyakorlót, hogy a vágy tüzében elégessen minden illúziót, és elérje a „Gyémánt-testet”.
5. A „Jab-jum” (atya-anya) és Fehérlófia a fánál
A Jab-jum ábrázolásokon a férfi és női istenség ölelése Kapanyányi Monyók és a Fa (mint női szimbólum, befogadó üreg) küzdelmének szelídített, szakrális formája.
- Míg Monyóknál ez erőszakos és nyers (mivel ő a tudattalan ösztön), a Jab-jum-ban ez már tudatos alkímia.
Összegzés
Kapanyányi Monyók legyőzése a magyar Karmamudra: a férfi hősnek le kell igáznia saját „kapanyélnyi” vadságát, hogy ne a fizikai síkon szóródjon el (kásaeves, öncélú szex), hanem transzcendens erővé váljon, amellyel felemelheti a „királylányokat” (a lelki értékeket) a mélyből.
A tibeti buddhizmus tantrikus útján, különösen a Karmamudra gyakorlatokban a beteljesülés négy fázisát, a Négy Örömöt különböztetik meg. A Fehérlófia-mesében a hős útja a három királykisasszony (Réz, Ezüst, Arany) váraihoz nagy pontossággal képezi le ezt a belső, energetikai emelkedést.
A várak és a királykisasszonyok
Íme a párhuzam a fémek alkímiája, a mesei fokozatok és a tantrikus örömök között:
1. A Rézvár és az első öröm
Miután Fehérlófia legyőzte Kapanyányi Monyókot (uralma alá vonta a nyers libidót), leereszkedik az alvilágba. Első állomása a Rézvár, ahol a Rézhajú lány várja.
- Alkímiai minőség: A Réz (Venus féme) az érzelmi ébredés, a vágy finomodásának kezdete. Ez még „vörös”, de már nem a Monyók-féle nyers vadság, hanem esztétikai minőség.
- A tantrikus fokozat: Ez az első öröm, amikor a szexuális energia (bindu) elindul a központi csatornában. Ez a fizikai gyönyör szintje, amely még a formához kötődik, de már rituális keretek között zajlik.
2. Az Ezüstvár és a fokozott öröm
A hős továbbhalad, és eljut az Ezüstvárba, ahol a sárkányok erősebbek, a királylány pedig tisztább.
- Alkímiai minőség: Az Ezüst (Hold féme) a psziché, a belső fény és a megtisztult érzelmek szimbóluma. Itt az energia hűvösebbé, szublimáltabbá válik.
- A tantrikus fokozat: Ez a „fokozott öröm”. Itt a gyakorló már nemcsak testi kéjt érez, hanem a tudat tágulását is. Az energia eléri a szívközpontot. A mese szerint itt már nehezebb a küzdelem, mert a belső akadályok (a sárkányok) is rafináltabbak.
3. Az Aranyvár és a különleges öröm
A legmélyebb (vagy legmagasabb) pont az Aranyvár, ahol a tizenkét fejű sárkány őrzi az Aranyhajú lányt.
- Alkímiai minőség: Az Arany (Nap féme) a romolhatatlan szellem, a cél. Ez a Nap-hős (Fehérlófia) igazi párja.
- A tantrikus fokozat: Ez a „különleges öröm” vagy „öröm nélküli öröm”. Itt a kettősség (én és a másik) kezd megszűnni. Az energia eléri a torok és a homlok központját. A sárkány lefejezése itt a fogalmi gondolkodás és az ego teljes megsemmisítését jelenti az extázis tüzében.
4. A Forgó Vár és a veleszületett öröm
A mesében a várak gyakran kacsalábon forognak.
- A misztikus jelentés: A forgás a Samsara (a létkerék) és a Nirvana (a túlnan) azonosságát jelképezi. Aki a forgó vár közepébe tud lépni (a tengelybe), az kívül kerül az időn.
- A tantrikus beteljesülés: Ez a negyedik öröm, az „Együttszületett Gyönyör”. Ez már nem múlik el, ez a megvilágosodás állapota. Itt a hős (a módszer) és a királylány (a bölcsesség) Jab-jum egysége teljessé válik.
A „Golyóvá gyúrás” – Az alkímiai redukció
Mielőtt a hős felhozná a lányokat, a várakat golyóvá gyúrják és zsebre teszik.
- Tantrikus párhuzam: Ez a Bindu (csepp) koncentrálása. A hatalmas energiákat (a várakat) a gyakorló egyetlen pontba sűríti a testében. Ez teszi lehetővé, hogy az energiát „felfelé” szállítsa (a griff hátán), hiszen a súlytalan szellem csak a sűrített lényeget tudja felemelni.
Összegzés: A királylányok mint belső állomások
Fehérlófia nem három különböző nőt vesz feleségül, hanem a saját tudatának három tisztasági fokozatát szabadítja fel.
- Réz: Az ösztönök uralása.
- Ezüst: Az érzelmek tisztasága.
- Arany: A szellemi önazonosság.
Amikor a mese végén a hős feleségül veszi az aranyhajú lányt, az a buddhista tantra nyelvére lefordítva a Buddha-állapot elérése: a hős és a bölcsesség örök és elválaszthatatlan násza.
Visszatérés és végkifejlet
A hősök küzdelmének végkifejlete – ahol a hős végül leszámol az őt eláruló testvéreivel (Fanyűvővel, Kőmorzsolóval és Vasgyúróval) – a belső alkímia és a tantra szempontjából a maradék ego-struktúrák felszámolását jelenti.
Bár a mese elején ők segítőtársak, az alvilági út végére ellenséggé válnak. Nézzük meg, miért kell elbukniuk a megvilágosodás kapujában:
1. A „Hamu-testvérek” mint részleges erők
A három társ (Fanyűvő, Kőmorzsoló, Vasgyúró) az emberi lény alacsonyabb rendű, tisztán fizikai vagy anyagi képességeit jelképezi.
- Fanyűvő: A növényi/vegetatív életerő.
- Kőmorzsoló: Az ásványi/testi szilárdság.
- Vasgyúró: A technológiai/mechanikus erő.
A tantrikus alkímiában ezek az erők szükségesek a folyamat elején (az anyag megmunkálásához), de mivel nincs szellemi magvuk (nem a Fehérlótól születtek, hanem „csupán” elemi erők), nem léphetnek be az Aranyvárba. Az árulásuk – hogy ott hagyják a hőst az alvilágban – azt jelképezi, hogy az anyag (a test) korlátai mindig megpróbálják visszatartani a szellemet a felemelkedéstől.
2. A visszatérés és a „Tisztulás ítélete”
Amikor Fehérlófia a griff hátán visszatér, már nem ugyanaz az ember, aki lement. Ő már a felébredettség állapotában van: egyesítette magában az eget és a földet.
Megszületett benne a feltétel nélküli önzetlen együttérzés, ami a megvilágosultak természetes tulajdonsága: a jeges viharban a saját köpenyét rájuk terítve menti meg a griffmadár fiókáit, önmagával nem törődve. E cselekedete eredményeképpen emelkedhet vissza az eredeti világba. A sárkányok legyőzésével, és a királylányok elnyerésével az ő ügye (megvilágosodása) már beteljesült, azonban a megvilágosult állapotban rejlő természetes végtelen együttérzés és szeretet visszaviszi őt az emberek világába, hogy az összes eszmélő lényt szolgálja, és megmentse a szenvedéstől.
- A büntetés: A mese különböző változataiban a hős általában megöli vagy elűzi a testvéreit.
- Tantrikus olvasat: Ez a Vadzsra-villám csapása. Amikor a központi csatornában felébred a teljes tudatosság, az „alsóbb én-részek” (az ego hamis biztonsági mechanizmusai) egyszerűen feloldódnak vagy megsemmisülnek. Nincs többé szükség a fizikai erő fitogtatására (Vasgyúrás), mert a hős immár a szellem erejével uralkodik az anyagon.
3. A testvérek mint a „Négy Öröm” akadályai
A buddhista tantrában a „három testvér” megfelelhet a három fő tudati méregnek is, amelyeket a Karmamudra gyakorlat során át kell alakítani:
- Fanyűvő (Vágy/Mohóság): Mindent magáévá akar tenni, de csak a felszínen.
- Kőmorzsoló (Nem-tudás/Tompaság): Nehézkes és rugalmatlan.
- Vasgyúró (Harag/Agresszió): Csak a pusztításhoz ért.
Ezek az erők el akarják venni a királykisasszonyokat (a szublimált energiát), de nem tudnak mit kezdeni velük. Az alkímiában ez az az állapot, amikor valaki megkapja a hatalmat, de nincs meg hozzá a morális/szellemi tisztasága – ez a „fekete alkímia” útja, ami bukáshoz vezet.
4. A beteljesülés: A hierarchia helyreállítása
A mese végén Fehérlófia elfoglalja a trónt. Ez a Szuverenitás állapota.
- A tantrában ez a Mandala-központ. A hős a középpontban ül, és az összes elem (a korábbi ellenségek és nehézségek) most már az ő rendjét szolgálja – vagy ha nem képesek rá, kikerülnek a rendszerből.
- A testvérek elűzése valójában a polaritások megszűnése: már nincs belső konfliktus, nincs „másik”, aki elárulhatna, mert a hős eggyé vált a Mindenséggel.
Összegzés: A hős, aki önmaga lett
A Fehérlófia története Kapanyányi Monyók legyőzésétől a testvérek büntetéséig egy teljes avatási ciklus.
- Monyók: A szexuális/teremtő erő megszerzése.
- Sárkányok: Az árnyék-én és a félelmek felszámolása.
- Királylányok: A bölcsesség-minőségek integrálása.
- Griff: Visszatérés a világba a lények szolgálata végett.
- Testvérek: A hamis ego-részek leválasztása.
Ez a magyar népmese a világ egyik legtökéletesebb leírása a belső alkímiai transzmutációról, amelyben a hős „húsa és vére” (emlékezzünk a griff etetésére) árán válik fénylő, égi lénnyé.