a Világ első királya, a magyarok királya,
az Egyetemes Mester, a világ első Tanítómestere
… Nimród király ugye a világ első királya vót.
– Szabó Lajosné, Jucika néni 1967
A Főd első királya vót, a magyarok ősapja vót.
Nála vót hát a magyarok égi fényes nagy gyűrűje.
Ennek a gyűrűnek élete vót.
Mozgott és világított.
Mikor pedig Ű elment a gyűrű biz nem ment vele.
Mert törvény vót rá, hogy a gyűrűnek igenis itt kell maradni ahun mi vagyunk. Velünk, ennek a világnak a végezetéig, addig míg el nem vész víglegesen a fíny. Ezért vót Atillánál, az Árpádiaknál, a fehér csuhásoknál.
Addig míg aztat a világ Fínyes Ura vissza nem veszi.
De ha vissza veszi, minket is vissza vesz ebbül a nyomorult világbul.
Oda ahun bizony az Ő fínyes otthona fínyeskedik.
Oda ahunnan bizony mi vétettünk.
Oda ahun az égi világosság végtelen világul mindig.
Ahol ahugyan mondják a rígiek örök Fény van és Szabadság…”
A ma sumíroknak nevezett nép által lakott birodalom régmúltbeli királya, Nemrót, a magyar hagyományunkban mint őskirályunk szerepel. A hagyomány szerint a magyarok őskirálya a Turul nemzetségen keresztül az Árpád-házban hagyományozódott tovább. A karizmatikus magyar királyi család, az Árpád-ház legelején egy mitikus király, a világ első királya áll. Ez az őskirály magyarul beszélt, és egyúttal a világ királya is volt. A világ királya ezek szerint a magyarok királya. Ez a hagyomány időtlennek tűnik. Nemrót jóságos, bölcs, óriás király, aki a világ első királyságát alapítja meg, és dinasztiát alapít. A buddhista belső ösvény hagyományban ő a világ első királya Mahaszammata, akinek egyenesági leszármazottja volt a szkíta királyfiból, Sziddhárta Gautamából lett Megvilágosult, a Szkíta Bölcs Buddha.
A nagy vadász – nagy szellemi Tanítómester
Csillagmítoszaink szerint Nemrót a csillagok felett jár, mint vadász, de az Ószövetségben is az olvasható, hogy
kezde hatalmassá lenni a Földön. Hatalmas vadász vala az Úr előtt, azért mondják: hatalmas vadász az Úr előtt, mint Nemrót
Ismeretes Nemrót, Hunor és Magor vadászatának mondája, melyben a csodaszarvassal is találkozunk. A vadászat, a vad űzése a belső ösvény hagyományában a szellemi út követését jelenti.
A magyar mese tehát őrzi a nagy vadász – nagy szellemi Tanítómester – őshagyományát, valamint azt is, hogy az őskirály magyarul beszél. Nagyon érdekes, hogy az ószövetség szerint a vízözön előtt a kultúra nyelve Nemrót nyelve volt. Bábel-tornyának építésénél veszti csak el az emberiség, a gondolkodó kultúrréteg, a nyelvét. Nemrót nyelvét beszéli a kultúrréteg, viszont a mi mesehagyományunk kapcsán az ő nyelvét beszéli az Árpád-ház! Van tehát egy Nemróti ősmese képünk. Valamikor volt egy egységes hagyományunk, az elején Nemróttal, mint őskirállyal, és ez a mitológiai örökség köszön vissza a csodaszarvasban, az Árpád-házban, szerepe megcsillan a pálosoknál, a Pilis esetében, mint szakrális helynél és még sorolhatnánk.
A fényes gyűrű
A Világkirálynak a belső ösvény hagyományában hét különleges attribútuma van: a becses gyűrű vagy kerék, a becses ékkő, a becses királyné, a becses miniszter, a becses elefánt, a becses táltosló és a becses hadvezér. A királyság hét attribútuma belső értelmezésben megfelel a felébredés ösvénye hét ágának, azaz hét olyan tulajdonságnak, amellyel minden megvilágosult és ébredő hős rendelkezik, mint a felébredés elérésének tényezői.
Az egyetemes uralkodó legnagyobb tulajdona egy aranyból készült becses ragyogó gyűrű vagy kerék, mely mind a világi, mind a szellemi szuverenitást képviseli, egy olyan hatalmat, amely minden irányba kiterjed, hogy vezesse az uralkodó hadseregét. A gyűrű járműként is működik, hogy segítse az egyetemes uralkodót az összes kontinensen való utazásban. A becses ragyogó gyűrű belső értelmezésben megfelel a szellemi-lelki felébredés első ágának, amely a felülemelkedő tudás. A becses gyűrű lehetővé teszi a Világkirály számára, hogy győzedelmeskedjen bármilyen támadás vagy háború ellen. Ugyanígy a felülemelkedő tudás az, ami képessé teszi az embert arra, hogy legyőzze a zavaros érzelmek és a nemtudás uralmát.
A hét királyi attribútum közül a második a becses ékkő, amely belső értelmezésében megfelel a hit erényének.
A harmadik, a becses királynő, megfelel az elmélyült szemlélődésnek.
A negyedik, a becses miniszter, megfelel az örömnek.
Az ötödik, a becses elefánt, megfelel a figyelmességnek.
A hatodik, a becses táltosló, megfelel a buzgóságnak.
A hetedik, a becses hadvezér, megfelel az egyenlőség szellemének.
Bábel tornya – közel lenni az Égi Királysághoz
A Biblia szerint Nemrót építteti Bábel tornyát. Ősmese kincsünk is toronyépítőként említi, de az Ószövetséggel ellentétben nem úgy, mint aki azért épít tornyot, hogy onnan támadjon, hanem azért, hogy közel legyen az Égi Királysághoz. Nem Isten ellen támad, hanem Istent, az Örök Fényt akarja megismerni. Érdemes emlékeznünk arra, hogy őseink mindig a magaslatokra jártak imádkozni. Az ősi magyar hagyomány tornyai karcsúak, de magas voltak, és azért imádkoztak a magasban, hogy közel legyenek az Örök Fényhez. Érdekes, hogy a Tündér Ilonáról szóló meséinkben fennmaradt egy olyan, miszerint Tündér Ilona egy torony tetején él, mint tündér királylány, így legközelebb van a Naphoz, a Világ Világához, a tiszta szellem természetes fényességéhez, a mindentudó bölcsességhez és a végtelen együttérző szeretethez.
A belső ösvény értelmezésében Bábel tornyának építése egy ma is általánosan alkalmazott szellemi gyakorlatot jelent. E gyakorlatok a gyémántút mélységes értelmű titkos mandala (aranykert vagy tiszta kör) meditációi, melyek gyakorlásához a Mester meghatalmazása és szóbeli magyarázata szükséges. A gyakorlatban a gyakorló felépít egy tiszta mennyei birodalmat, melynek közepén mennyei palota áll. Ezek felépítése mind benső, szellemi – képzeletbeli –, mind pedig külső, anyagi módon is megtörténik.
Esetenként hatalmas templom komplexumok is épülnek így. A legismertebbek ezek közül a Tibetben található Szamje templom, az Angkor Wat Kambodzsában, a Borobodur Indonéziában, a zikkuratok Mezopotámiában. A templom középpontjában vagy tetején, a legszentebb szentélyben a Mester – szakrális király – elmélyült állapotba merülve megtapasztalja azt, amit Ég és Föld egységének nevezhetünk. Ebben a tapasztalatban ő maga a Világ Királya, a Megvilágosult; a világ a tiszta mennyei birodalom; és a palotában élő, estenként nagyszámú istenség pedig a megvilágosult szeretet közvetítője – angyala.
A Bibliában említett „nyelvek összezavarodása” valójában azt jelenti, hogy a palota istenségei kiáradnak a világ minden tájára, és ott minden egyes lényt a neki megfelelő egyéni módon segítik, vagyis a megszámlálhatatlan lény mindegyikét az ő saját nyelvén megszólítva, a neki megfelelő segítségben részesítik. Tehát nem a nyelvek összezavarodása, hanem a számtalan nyelven való kommunikáció történik meg.
Bábel tornyának építése előttről egyetlen írásos emlék maradt fenn, amiben „kultúrhéroszként” említik Nemrótot, aki írást, tudást, hitet adott a népnek.
Egyetemes Mester – Nemrót – Gilgames – Herkules – Padmaszambhava
Nemrótnak két fia volt: Hunor és Magor, akiknek az utódai a hunok és a magyarok, akik Tarihi Üngürüsz (A magyarok története című krónika) szerint egyazon nyelvet beszéltek.
Történetüket, a Csodaszarvas űzését, e krónika Adzsem országába helyezi, amely a mai Irak (Mezopotámia) és Irán területére esik, ahogy azt a fennmaradt írások mutatják. Mindkét fiúról egy-egy várost neveztek el: Káldeában volt MUGEIR (Magor?), Adzsemben HUN-URI (Hunor?).
A történetírás atyjának nevezett Hérodotosz a szkítákat Herkulestől származtatja, akinek három fia volt: Agatirsz, Gelon és Szkíta. A görögök Herkulese a mezopotámiai Gilgames görög változata. A régi szkítáknál létező Nemrót-Gilgames-Herkules hagyomány még Mátyás király korában is élt, ezt bizonyítja többek között az is, hogy Mátyás szobrot emeltetett a nemzet ősapjának, Herkulesnek.
A régi sumer nyelvemlékekben megtaláljuk a KUS és KÁM szavakat. (Kám fia Kus, aki „nemzé Nemrótot”). KÁM jelentése: a „Tudás Isteni Tökéletessége”. A sumer szótárak KUS jellel értelmezik az „Isteni rendelkezést „, és a KUS ékjel jelentése „szarvasállat”, ami alatt Kost kell értenünk.
Az ékírásos agyagtáblákból kiolvasható a káldeus hiedelem teremtéstörténete. Eszerint KÁM-ból, az Isteni Tudás Tökéletességének a világából származik KUS-KOS. Magyarul Nemrót nagykirály volt a kus-kos nép, őseink és a világ első tanítómestere.
A görög mitológiában Herkules a legfőbb isten, Zeusz fia. Tizenkét nagyobb és számos kisebb próbatételt kiállva, démonok seregein győzedelmeskedve szolgálta az emberek javát. A buddhista belső ösvény tanításában Tavirózsa Fia (Padmaszambhava) a legfőbb buddha, Világ Világa – a valóságtest Amitábha – földi jelenésteste. Tavirózsa Fia a belső ösvény tibeti buddhista hagyományában az Egyetemes Mester, aki ezerháromszáz évvel ezelőtt, legyőzve számos akadályt, az ösvény útjában álló démonikus erőket leigázva, és az ösvény szolgálatába állítva, meghonosította Tibetben a nem-dogmatikus szellemiség tiszta, élő hagyományát.
Nemrót a párduc
Nemrótot a sumerok NIB-ÚR néven ismerték. Szerintük a Világ Világosságának, EN-LIL-nek a fia volt. Sumerul a NIB-ÚR Párduc Urat jelent. Feltűnő, hogy a görög Herkulestől a mezopotámiai Nemrótig vizsgálódva, mindenhol megleljük a párduc hagyományt.
A sumernak nevezett népnél találjuk például, hogy párducbőrből készült kacagányt viseltek, mint felségjelvényt, már Kr. e. 3000. körül, és emlékeztetnünk kell arra, hogy Árpádék is hasonló öltözetet viseltek. Az Ermitázsban, Nagy Péter cár gyűjteményében található egy aranypárduc, amiről a katalógus azt írja, hogy az egyik legrégibb szkíta királysírban találtak rá, amely a Kr. e. VII. századból való, és az ilyen párducábrázolás igen fontos tényezője volt a későbbi szarmata és hun szimbolizmusnak, tehát valószínűleg az ősmitológia alakja. Álmosnál, Árpádnál is találkozunk a párduc hagyománnyal, karizmatikus hagyomány fűződik hozzá.
A világ első királya a buddhista hagyományban
A világ első uralkodója – Nemrót – a buddhista hagyomány szerint Mahaszammata „a Nagy Megválasztott” volt. A Théraváda buddhista hagyomány krónikái, például Mahāvaṃsa és Maha Yazawin azt állítják, hogy ő volt a szkíták Sákja dinasztiájának alapítója, amelyhez a történelmi Buddha is tartozott. Ő volt az első a Mahaszammata nevű tizenegy világi uralkodó közül, akik mindegyike megalapította azt a tizenegy dinasztiát, amely a kezdetektől Buddha koráig létezett.
A név jelentése
A „Mahaszammata” név a páli „mahā” (nagy) és „szammata” (választott) szavak összetétele. Azt jelenti: „a Nagy Megválasztott” vagy „Ő, akit az emberek kijelöltek”.
Születése és királlyá választása
A buddhista hagyomány szerint Nagy Megválasztott a világ kezdetén született, a Csobbanó (Dzsambūdvīpa) kontinensen, a Föld egyetlen emberek számára lakható kontinensén. A szoláris (Nap) fajból, a nagy uralkodók vonalából származó családba született.
Mivel abban az időben még nem léteztek vezetők vagy politikai rendszerek, az emberek Mahāszammatát választották meg királyuknak. Megkapta a „Nagy Megválasztott” címet, és trónra emelték. Hitvese Manikpala királyő volt.
Az első királyság megalapítása
Nagy Megválasztott létrehozta az első királyságot a világon. Létrehozta a városállam rendjét, meghatározta az állam különböző feladatait és tisztségeit, és létrehozta a hadsereget a határok védelmére. Összeállította az első dhammaszatthát (jogi értekezést) is.
Az Angam Pora harcművészet megteremtése
Nagy Megválasztottnak tulajdonítják az Angam Pora harcművészet megteremtését is. Ez a harcművészet állítólag olyan hatékony volt, hogy képes volt fenntartani a békét és a rendet a királyságban.
Hosszú élet és korábbi bódhiszattva élet
A Mahāvaṃsza Ṭīkā (al-kommentárok) szerint a bódhiszattva (a későbbi Buddha) volt egy korábbi életében Nagy Megválasztott. A Cetiya Dzsātaka azt állítja, hogy Nagy Megválasztott élettartama egy aszankheyya hosszú (szó szerint: „nem kiszámítható”) volt.
Utóhatás
Az általa alapított dinasztiának 63 000 királyból álló sora volt. Ez a dinasztia végül elbukott, mert az emberek elfelejtették a belső ösvényt (dharmát). A második dinasztiát megalapító uralkodó a Nagy Megválasztott II. címet vette fel. Ő utána újabb 63 000 király következett, majd ez a dinasztia is végül elbukott. A második dinasztia bukását a harmadik dinasztia megalapítása követte. A felemelkedő és elbukó dinasztiák ciklusa egészen a történelmi Buddha koráig, több mint 2500 évvel ezelőttig folytatódott.
A szingaléz és burmai krónikák tudósításai alapján a tizenegy ciklus mindegyike 800 milliárd évig tartott, ami azt jelenti, hogy a Föld 10 trillió éves. A hagyomány szerint 334 569 király volt (a tizenegy dinasztiában) a Nagy Megválasztottól a történelmi Buddha idejéig.
A Theravada hagyomány szerint a jelen Szerencsés korszakban eljövő ezer buddhából eddig összesen 28 buddha jelent meg, beleértve a Szkíta Bölcs Buddhát is. Az első 24 buddha az első hét dinasztia ciklusban, az utolsó négy buddha a legutóbbi négy ciklusban jelent meg:
– Kakusszandha (szkr. Krakucsandra) Buddha – Nyolcadik Nagy Megválasztott dinasztia
– Koṇāgamana (szkr. Kanakamuni) Buddha – Kilencedik Nagy Megválasztott dinasztia
– Kasszapa (szkr. Kásjapa) Buddha – Tizedik Nagy Megválasztott dinasztia
– Gautama Buddha – Tizenegyedik Nagy Megválasztott dinasztia
***
Ez az írás az alábbi linken található cikkből vett rövid kivonatokat tartalmaz, kiegészítésekkel:
https://adoc.pub/vilag-kiralya-magyarok-kiralya-nimrod-nyomaban.html