• Szkíta Út
• Szeretet és együttérzés
• Belső Ösvény, a bátrak útja

A BELSŐ ÖSVÉNY A BÁTRAK ÚTJA, akik hajlandók bármikor, bármi áron megnyílni
Elkövethetjük a hibát, hogy ha a meditációt nem helyesen gyakoroljuk, akkor nem válik belső ösvénnyé. A Belső Ösvény gyakorlása, mint minden más szellemi út, könnyen csupán a külsőségek utánzásává válhat, ha a már meglévő sztereotípiáinkra próbáljuk felépíteni. Fontos ezért megértenünk azt a megközelítést, amelyet Belső Ösvénynek nevezünk.

EGYÉNI ÚT – FÖLSZABADÍTJUK CSODÁLATOS ADOTTSÁGAINKAT
A Belső Ösvény gyakorlói egyénileg dolgoznak önmaguk föltárásán, megismerésén, egy különleges módon. Ehhez a munkához az a kiinduló gondolat, hogy természetünknél fogva, már születésünket megelőzően is alapvetően szabadok, megvilágosultak, fölébredettek vagyunk. Alaptól fogva jó érzésű, szeretetteljes, melegszívű, nagyszerű, csodálatos lények vagyunk. Ez az alaptermészetünk, így születtünk, születésünk előtt is ilyenek voltunk, és most is ilyenek vagyunk. Önmagunk megismerése azt jelenti, hogy fölszabadítjuk mindezeket a csodálatos adottságokat, amik bennünk vannak, hiszen a tudatunk alaptermészete a megvilágosult, tökéletesen szabad, emberi, mérhetetlen együttérzéssel, végtelen szeretettel és mindentudó bölcsességgel rendelkező tudat. 

VULKANIKUS SZERETET
Föltárjuk magunkban ezeket a mélyről jövő, kozmikus, vulkáni erejű tulajdonságokat. Fölszabadítjuk magunkban a vulkánt. Most olyanok vagyunk, mint a Mátra, ami kívülről olyan, mintha nem lenne vulkán. Mi pont ugyanilyenek vagyunk kívülről, mintha nem lennénk megvilágosultak, de valójában azok vagyunk. Mindannyiunkban itt van ez a vulkanikus erő, csak be van fedve a tudat fátylaival, amelyek teljesen elfedik a valódi bensőnket. Még a harag, a vágy, a düh maga is ennek a vulkanikus erőnek a megnyilatkozása – megvilágosultak álruhában. Egyszer csak föltörnek, olyan erővel, hogy a hétköznapi tudatunk nem bír velük. Tévútra, „cigányútra” megy az erő, és a zavaros érzelmek és önzés alakját ölti fel. 
Egy további példa a megindultság, például gyász esetén, vagy amikor elhagy bennünket a szerelmünk, és úgy érezzük, elveszítjük az élet értelmét. Ilyenkor is feltör bennünk egy mélyről jövő erő, amely lényegét tekintve nem más, mint az egyetemes szeretet, végtelen elfogulatlan együttérzés, és mindentudó bölcsesség, amely bennünk van, és amely a mi legbensőbb természetünk. Ám szerencsétlenségünkre nem tudunk bánni vele, így gyakran ellenünk fordul, és negatív tudatállapotokká válik.

LEFÚRUNK A VULKANIKUS TŰZIG
Önmagunk megismerése a Belső Ösvényen nem azt jelenti, hogy megtudunk magunkról egy csomó mindent. Azt jelenti, hogy felszabadítjuk megvilágosodott természetünket, lefúrunk a vulkanikus tűzig, és hagyjuk, hagy törjön fel lényünk legmélyéről, végezze a dolgát a végtelen szeretet, együttérzés és mindentudó bölcsesség, és ne a hétköznapi korlátolt, zavaros tudatunk dolgozzon. Ez komoly belső munkát igényel. Ha valaki dolgozik a saját bensőjén, az azt jelenti, hogy erős, független, bölcs, szeretetteljes, együttérző, szilárd, valóságban élő emberré válik. 
A hétköznapi tudat ezzel szemben teljesen tönkretesz mindent, mert rettenetesen önző, kizárólag egy dolog érdekli csak, a nyerés, önmaga megdicsőülése, uralma a világ felett, ami az ego építése. Azonban a hétköznapi tudat olyan csak, mint egy kéreg a vulkánon, és a vulkánnal magával nem tud mit kezdeni. Amikor a vulkán kitör, egyszerűen szétrepeszti ezt a kérget, mindent elsöpör, semmi sem marad belőle. 

ÁRNYÉKVILÁG
A hétköznapi tudattal nap mint nap felépítjük a magunk kis biztonságosnak tűnő várát, azonban amikor a vulkán kitör, mindez megsemmisül. A valóság, amely óriási, nem más, mint a bennünk lévő végtelen bölcsesség, együttérzés és szeretet. Ez maga a valóság. A többi mind csak homokvár. Ezért nagyon fontos, hogy ébresztgessük a saját belső vulkánunkat. Az ilyen emberek erősek, mert a valóságban élnek, a valóság valódi föltárásán és megismerésén dolgoznak. Minél közelebb vagyunk a valósághoz, annál valódibb az erőnk. És minél inkább eltávolodunk a valóságtól, és a hétköznapi tudatunk játékaiba bonyolódunk, annál gyöngébbek vagyunk, még akkor is, ha a látszat azt hazudja, hogy az erőszakosság a legnagyobb erő. A zavaros, hétköznapi tudat világa árnyékvilág. Amikor jön a vulkán, az egész elenyészik magától. 

MEG AKARUNK NYÍLNI A VALÓSÁG FELÉ
Ha tényleg dolgozunk a bennünk lévő megvilágosult erőkkel, akkor nem kell félnünk attól, hogy munkánk eredménytelen lesz. A vulkánt csupán meg kell piszkálni, a többi utána már jön magától. Ha gyakorolunk, belefektetjük az energiát, akkor a többi már magától rendeződik. Épp ezért ne bonyolítsunk, ne húzzuk az időt, mert nem fogunk egyről kettőre jutni. A módszerek, a meditációk elérhetőek mindenki számára – egyenesen bele kell vágni a közepébe, hagy durranjon a vulkán. És ha már durran a vulkán, akkor minden rendben van, elsöpri ezt a sok nyomorúságot, lehetetlenséget, amit mi annyira szilárdnak és meggyőzőnek tartunk.
Ahhoz azonban, hogy a vulkán tüze megjelenhessen, az kell, hogy a vulkán megnyíljon. Tehát a belső ösvényen, amikor a tudatunk megismeréséről beszélünk, a megnyílásról van szó. Így tehát amikor menedéket veszünk a belső ösvényben, akkor elkötelezzük magunkat amellett, hogy hajlandóak vagyunk megnyílni. Nem félünk a megnyílástól. Szeretnénk megnyílni a bennünk lévő végtelen szeretet, együttérzés, és mindentudó bölcsesség felé. Egy komoly elhatározást kell hozni, hogy semmi más nem érdekel bennünket, csakis az, hogy meg akarunk nyílni a valóság felé. Tehát a belső út a megnyílás útja. Ezért a belső ösvény a bátraknak szól, akik hajlandók megnyílni. Hajlandók bármikor, bármi áron megnyílni.