1. Gondoljunk át, hogy mit is akarunk kezdeni az életünkkel, mert az idő múlik. Az embernek mindig van dolga, de vajon a sok dolog közül melyikből lesz haszna? Ez a kulcskérdés, ezen kell gondolkozni, és ha lehet, kizárólag azzal foglalkozzunk, amiből valódi hasznunk lesz.
2. Ha körülnézünk a világban, láthatjuk, hogy nagyon kevés az olyan ember, aki valóban megvalósított valami lényegeset, pedig mindenki el van foglalva, szüntelenül tevékenykedik. Kőrösi Csoma Sándor például egyike volt annak a kevés magyarnak, aki elért valami olyat, ami senki másnak nem sikerült. Ő egy ébredő hős volt, körülményeit tekintve mégis nagyon hasonló hozzánk. Rendelkezett bizonyos belső adottságokkal, amelyeket komoly munkával kiaknázott, felhasznált, és így nagy dolgot hozott létre. Ez a lehetőség mindannyiunkban megvan.
3. Az emberek általában – még ha össze is szedik mag ukat – nagyon jelentéktelen dolgokkal foglalkoznak, olyanokkal, amelyektől még ők maguk sem érzik jól magukat. Dolgozni kell, mivel az élelmet meg kell szerezni, aztán ha valaki családot alapít azt fenn is kell tartania, de közben valahogy nem érzi jól magát. Még arra sem képes, hogy a saját jó érzését – ha nem is boldogságát – egyik napról a másikra valamennyire fenntartsa. Pedig ha megnézzük az állatokat, még ők is nyugodtan, elégedetten és kiegyensúlyozottan tudnak élni amellett, hogy önmagukat fenntartják, és a családjukat is segítik.
4. Gondoljunk a nagy emberekre, a vezetőkre, akikre felnézünk. Sokat tanultak, sokat tudnak, ám egyáltalán nem biztos, hogy belső emberi tulajdonságaikban kiemelkedők. Lehet, hogy pusztán karriert csináltak, karmikus tendenciák alapján úgy alakult az életük, hogy ez lett belőlük. Az idők során elválik, ki az, akinek fennmarad az emléke, ki az, akire felnéznek az emberek. Ezt szívleljük meg, amikor az életünket intézzük.
5. Ha valaki tanul, ám egyidejűleg nem törekszik arra, hogy az élete részévé tegye tanulmányai lényegét – és itt nem csupán hétköznapi tanulmányokról van szó, hanem a Belső Ösvény tanulmányozásáról is –, az olyan, mint amikor valaki, akinek nincs keze, lába, és szomjan hal a tó partján. Ha leteszik a tó partján, karnyújtásnyira a víztől, képtelen megtenni azt a kis utat és inni, pedig ott van a mérhetetlen sok víz. Ilyen az az ember, akinek sok-sok elméleti tudása van, de nem tudja felhasználni a saját javára. Ezért mondják, hogy előfordulhat, hogy amikor egy nagy tudású professzor meghal, az ágyában egy közönséges hullát találnak – a halálakor semmi haszna sem lesz az óriási tudásanyagból, amit összegyűjtött. A halál idején az embernek csak az élete során megalapozott Belső Ösvény gyakorlásából lesz haszna, csak attól kap segítséget.
6. Ha valaki a gyakorlásra akar összpontosítani, akkor nincs szüksége kiterjedt elméleti tanulmányokra. Van a tanításoknak egy olyan osztálya, amelyet úgy neveznek: „az öregasszonynak szánt, lényegre mutató útmutatás”. Ezek kifejezetten a gyakorlás esszenciájára irányulnak, amit még egy olyan öreg néni is megért, akinek soha ideje se módja nem volt a Belső Ösvény gyakorlásával foglalkozni. Ez való nekünk, ebből lesz hasznunk.
7. A gyakorló minden mestert, akivel találkozik, lásson egynek. Ne tegyen különbséget közöttük, hanem minden mestertől tanulja meg azt, amit csak lehet. A gyökérmesterét pedig, akiben az összes mestert egyesíti, a feje fölött jelenítse meg, és hozzá imádkozzon. Ő a mestere, aki egy személyben megtestesíti az összes megvilágosultat.
8. Ez a jógik módszere: megismerni, mi a test, mi a tudat, a test hogyan különbözik a tudattól, és mi a tudat természete. A test meghal, a tudat nem, hanem életről életre vándorol, karmával rendelkezik, tehát a karmikus lenyomatokat viszi magával. Az erről szóló tanítások a lényegi tanítások, amelyekből az embernek valódi haszna van.
9. Ahhoz nem kell sok könyvet elolvasni, hogy belássuk, egy kis bogárnak az élete éppen olyan kedves önmaga számára, mint a mi életünk önmagunk számára. Amikor az ember ezt megérti, azután tiszteletben tartja még a legkisebb bogár életét is, és ezután minden negatív cselekedetet teljes erővel kerül, legyen az ölés, lopás, hazudás vagy bármi. Ezek tehát a lényegi tanítások, amiből valódi hasznunk származik. Ha ezeket nem értettük meg, akkor hiába olvasunk el számtalan könyvet, abból semmi hasznunk sem lesz.
10. Mi a meditáció istenség? Nem egy külső szellemlény, vagy istenség, akit az ember meghív valami távoli mennyországból. A meditáció istenségek mind a saját megvilágosult természetünknek a megtestesítői. Az ő segítségükkel tudatosítjuk magunkban a megvilágosult természetet.
11. Minden lénynek kezdettelen idők óta megvilágosult természete van. Nincs alapvető minőségi különbség köztünk és a megvilágosodottak között annak okán, hogy mi nem vagyunk megvilágosultak. A megvilágosult természet bennünk is alapvetően megvan, ám ideiglenes természetű szennyeződések homályosítják el. A szennyeződések jelenléte nem jelenti azt, hogy elveszítettük a megvilágosult természetünket. Ha ezeket a szennyeződéseket el tudjuk távolítani, meg tudjuk tisztítani, akkor a megvilágosult természet a maga teljességében megnyilvánul bennünk.
12. Ha a saját szennyeződéseinket akarjuk megtisztítani a meditáció istenség segítségével, akkor az a helyes, ha az összes istenség lényegét egybe sűrítjük, és ezt az egy meditációt gyakoroljuk. Nem kell tehát a különböző meditáció istenségek szakértőjévé válnunk, mert annak semmi haszna. Egyetlen meditáció istenségnek ugyanaz a haszna, mint soknak, mégpedig az, hogy a szennyeződéseinket meg tudjuk tisztítani a segítségével, és a megvilágosult természetünket meg tudjuk ismerni.
13. Amikor az embernek csupán elméleti ismerete van, lényegi felismerése nincs, akkor mindjárt azt mondja, hogy „az én hagyományom az igazi”, és le is tudja vezetni, hogy miért. Ezzel máris negatív karmát halmoz fel magának. Ha a másik hagyomány gyakorlóját lenézik, eretneknek vagy rossznak tartják, azzal még a nagy tudású emberek is negatív karmát tudnak okozni maguknak.
14. Az elköteleződés a Belső Ösvény felé azt jelenti, hogy az ember nem néz le más tanításokat, legyen az bármi – és nem csupán a szellemi utakon belül. Egyetlen vallás vagy szellemi út tanítását sem nézi le. A „nem szektás” azonban nem azt jelenti, hogy mindent összekeverünk, és ebből csinálunk egy új szektát. A nem szektás azt jelenti, hogy tiszteljük az összes szellemi utat.
15. Nem szabad abba a hibába esni, hogy csak egy mestert ismerünk el, a többi mestert pedig nem tartjuk hitelesnek. Általában ez a hiba megvan bennünk, nagyon szűk látókörűek vagyunk, és ezáltal sokat ártunk magunknak.
16. Ha nincs belső ösvényünk, következetes belső munkánk önmagunk természetének a feltárására, akkor a jótettek gyakorlása nem könnyű, mert az indítékaink gyorsan változnak. Lehet, hogy valamit jó szándékkal kezdünk el, de cselekvés közben megsértődünk, vagy elveszítjük a jóra való ösztönzést, vagy elfáradunk, esetleg csalódunk, és így ami jónak indult, az ellenkezőjére változik. Cselekedetünk eredménye akkor már nem lesz érdemteli, mert tudatállapotunk és indítékunk negatív lett, cselekedeteink eredményének a minőségét pedig az indíték minősége határozza meg.
17. A Belső Ösvény gyakorlójának legyen mindig mindenben az a következetes megközelítési módja, hogy hogyan tudja a maga javára felhasználni a tanításokat. Az emberek általában, amikor érdekes dolgokat hallanak a tanításokon, azonnal elmondják másoknak, önmaguk azonban soha nem ültetik ezeket gyakorlatba. Tanuljuk meg önmagunkra vonatkoztatni a tanításokat, mert nekünk van szükségünk a gyakorlásra.
18. A fő dolog az, hogy a negativitások gyökerét kell elvágni, esetünkben pedig ez a saját énhez való ragaszkodásunk, vagyis a saját, kettősségen alapuló tudatunk gyökere. Ez olyan, mint a tüzet kioltani. Ha a tűz kialszik, nincs füst – egyszerű dolog. Ha a füstöt próbáljuk legyezgetni, az egy végtelen dolog, de ha eloltjuk a tüzet, akkor nem lesz több füst. Ha a kettőhöz ragaszkodást elvágjuk a gyökerénél, akkor megvalósul az ember saját java.
19. Sokféle életvitel van, azonban a gyakorló számára a lényegi életvitel az, hogy felismerjük az erényes cselekedeteket, és ezeket gyakoroljuk, ugyanakkor felismerjük az erénytelen cselekedeteket is, és azokat kerüljük. Ez a leghatékonyabb életvitel. Ezáltal tudjuk a jövőnket befolyásolni, és így elkerülni az alacsonyrendű, szenvedéssel teli születéseket, ezért ebből van a legnagyobb hasznunk. Ez az életvitel lényege.
20. Nem azért gyakorolunk, hogy szerencsénk legyen az életünkben, vagy például pénzünk legyen. A gyakorlásnak szellemi természetű eredménye van, ami nem biztos, hogy ebben az életben jelenik meg, hanem lehet, hogy majd csak egy következő szerencsés újraszületés esetén. Vizsgáljuk tehát, hogy megszületik-e bennünk a meggyőződés arról, hogy valóban értelme van a gyakorlásunknak, értelmet ad-e az életünknek, és a helyes úton járunk-e. Ezt az ember érzi. Ez a gyakorlás igazi gyümölcse.
21. Puszta figyelmetlenség által is sokat árthatunk. Például, amikor mezőn vagy akár csak a járdán megyünk, ott vannak az alig látható apró bogarak, amikre rálépünk. Vagy amikor eszünk – bármit, húst vagy zöldséget –, az ételben ott van számtalan lény szenvedése. Megművelték a földet, learatták a termést, és feldolgozták az ételt. Mindez számtalan lény szenvedésével járt. Sok-sok lény pusztult el azért, hogy az étel az asztalunkra kerülhessen. Vagy ha valamit meggondolatlanul eldobunk a természetben, például szemetet dobunk a vízbe, azzal is sok kárt okozhatunk. Ezek apróságoknak tűnhetnek, nem is gondolunk rájuk, mégis nagyon sok szenvedést okozhatunk így közvetlenül vagy közvetve.
22. Minden összefügg mindennel. Az ártást akkor tudjuk elkerülni, ha a tudatunk teljesen megtisztult, megváltozott a tudati irányultságunk, megszületett bennünk a megvilágosodás szelleme, mert akkor minden cselekedetünket az fogja áthatni. A jelen állapotunkban ne gondoljuk azt, hogy megengedhetünk magunknak bármit, mert nem ártunk vele senkinek – ez butaság, elbizakodottság és gőg.
23. Vigyázzunk, mert a karma nem olyan egyszerű, mint ahogy mi elképzeljük. Soha ne engedjük meg magunknak a legkisebb ártalmas cselekedet elkövetését sem, legyen az bár látszólag elhanyagolható dolog. Emellett pedig törekedjünk arra, hogy a legkisebb jótettre adódó alkalmat se szalasszuk el, amely önmagunknak vagy másoknak a hasznára válhat.
24. Az ösvény által adott lehetőségeket, legyenek azok kicsik vagy nagyok, próbáljuk meg kihasználni az érdemek gyűjtésére. Ilyen például a sztúpa építés, vagy egy meditáció központ építése, ami kétkezi munka, tehát látszólag nem Belső Ösvény gyakorlás – földet, követ kell hordani, falazni, festeni, takarítani kell –, de az ösvénnyel kapcsolatos, így az érdemek szerzésének forrásává válik.
25. Érdemgyűjtés az, amikor felajánlásként az oltárra helyezünk egy gyertyát vagy egy füstölőt. Erényes tett például szerepet vállalni a közösség életében, a gyakorlás feltételeinek és fenntartásának kialakításában, és még folytathatnánk. Ezek mind egyszerű és nagyon hatékony módjai az érdemek szerzésének. Jó kihasználni ezeket a lehetőségeket, mert ha csak hagyjuk történni az eseményeket, és nem törekszünk tudatosan az erényre, akkor észrevétlenül és önkéntelenül is belesodródunk az ártalmas cselekedetekbe.
26. Gondolataink csaponganak, és a tudatunk öntudatlanul követi azokat. Bármi eszünkbe juthat, és egy zavaros gondolat bármikor ártalmas cselekedetre ösztönözhet. Ezért, ha az ösvényen járunk, próbáljuk meg következetesen gyakorolni még a legkisebb ártás elkerülését, és a legkisebb jótettre adódó alkalom kihasználását is.
27. Tegyük a jót névtelenül, ezzel az elgondolással: „Nem az a fontos, ki tette, a lényeg az, hogy amit tettem, a lényeknek legyen hasznára”. Bármi érdemet sikerült teremtenünk, ilyen szellemben ajánljuk fel. Ez olyan, mint amikor egy szakács sok embernek főz – önmagával nem kell külön törődnie, az ételből neki is jut. A szakács ügye valahogy mindig beteljesül, miközben csak másokra gondol. Nem magának főz, hanem száz embernek, de velük együtt ő is jóllakik.
28. Ne olyan indítékkal cselekedjünk, hogy „ezek az én barátaim, nekik akarok segíteni, de azoknak amott már nem, mert ők az én rosszakaróim, az ellenségeim”. Ne húzzunk határokat. A térnek nincs teteje, nincs alja, nincs fala, mint egy szobának. A tér végtelen, és ilyen térszerű, határtalan, nyílt tudattal ajánljuk fel az érdemeket. Ne tegyünk megkülönböztetéseket a barátaink, rokonaink, a hozzánk közel állók és mások között úgy, hogy míg az előzőknek jót akarunk, az utóbbiak sorsa nem érdekel.
29. A Felébredettek nem úgy segítik ki a lényeket a szenvedés világából, mint amikor valaki kihúz egy halat a hálójával a vízből. Csak akkor tudnak segíteni rajtunk, ha mi magunk is képesek vagyunk magunkon segíteni. Ők megtanítják a módszert, de a munkát magunknak kell elvégezni. Kapacitásunk kell legyen ahhoz, hogy a Felébredettek tanításait magunkévá tudjuk tenni.
30. Sok ember találkozik mesterekkel, a belső ösvény iránti érdeklődésük megvan, azonban nem jutnak el odáig, hogy a tanításokra eljárjanak, a tanításokat értékesnek tartsák, és komolyan vegyék. A mester személyisége az, ami vonzza őket, és azt hiszik, hogy az már a belső ösvény. Amíg a mester jelenlétében vannak, addig jól érzik magukat, és ezzel megelégszenek.
31. Az állatoknak is szükségük van ételre, lakásra, társra, mint az embereknek, és ezeket meg is teremtik maguknak. Megépítik a házukat, megszerzik az étküket, családot alapítanak, és ellátják a családjukat. Az ember ugyanezt csinálja. Tehát ilyen tekintetben az ember nem különbözik az állatoktól. Ha többek akarunk lenni az állatoknál, akkor olyasmivel kell foglalkoznunk, amivel az állatok nem foglalkoznak, és ez a belső fejlődés útja.
32. Az állat abban felettünk áll, hogy nem háborúzik, és pusztán érzelmi alapon nem erőlteti meg magát azért, hogy másokban kárt tegyen, szemben az emberrel, aki ezt megteszi. Tehát mondhatjuk, hogy bizonyos dolgokban az állat felettünk áll. Ezen érdemes elgondolkoznunk.
33. Ez az a pillanat, amikor a kényszerű lét körének hátat fordíthatunk, és lehet, hogy ez a pillanat holnap már nem lesz meg. Ha ezt most nem tudjuk megtenni, akkor úgy járunk, mint az az ember, aki eljutott egy drágakövekkel és arannyal teli szigetre, ám onnan üres kézzel tért haza. Ott volt, telerakhatta volna a hajóját kinccsel, de nem tette. Ha nem használjuk ki emberi életünk egyedi lehetőségeit most, ne reménykedjünk abban, hogy mindezek a feltételek, így együtt, valamikor majd ismét meg fognak jelenni.
34. Egy mestert találni azt jelenti, hogy mindent elölről kell kezdenünk. Az elméleti tudományok egy ujjnyit sem tettek hozzá a fejlődésünkhöz, a legkeskenyebb rést se hagyták nyitva a valóság megpillantásához, inkább csak betömték a légzőnyílásokat. A tudás tapasztalat nélkül nem segít. Olyan, mint a kölcsönvett tollak – nem tudnak növekedni.
35. Amikor kérjük a mestertől a tanításokat, azt fogja mondani: előbb át kell gondolni a Négy alapgondolatot, amely a tudatot a belső ösvény felé fordítja. Ezek: 1. A drága emberi test, 2. a mulandóság, 3. a karma, 4. a kényszerű lét köre. – Ez a fejlődésünk alapja.
36. Megvan a lehetőségünk arra, hogy a belső ösvény gyakorlása ugyanolyan hatásos legyen itt és most, mint a Felébredett Szkíta Bölcs idejében, de mivel kezdők vagyunk, nem sokat értünk a Szkíta Bölcs tanításaiból. Alapot kell építenünk tanulmányainknak és gyakorlásunknak. Ez a kezdet a Négy alapgondolat. Enélkül a belső ösvény csak egyfajta időtöltéssé válik, mely értelem és tudatos indíték nélküli.
37. Először: gondolkodjunk el azon, milyen drága ajándék emberi testben megszületni. Megvan a szabadságunk és lehetőségünk a szellemi út keresésére.
38. Másodszor: gondolkozzunk önmagunk és minden egyéb dolog mulandóságán. A mulandóság váratlanul csap le ránk, mint viharban a villám. Használjuk ki az időt, amíg van egy értékes testünk! Az emberi életünk olyan, mint egy kincses sziget. Ne menjünk el üres kézzel onnan!
39. Harmadszor: gondoljunk a karmára, az ok és okozati összefüggés törvényére. Mély hatással van az életünkre az, hogy milyen módon fogjuk fel a velünk történő dolgokat. Megvan a szabadságunk, hogy irányítsuk az érzéseinket és a sorsunkat. A külső és belső magatartásmintáink megváltoztatásával megjavíthatjuk a karmánkat.
40. Negyedszer: gondoljunk a kényszerű lét körének szenvedéseire – élet és halál körforgására – együttérzéssel és belátással, hogy élőlénytársainkat megértéssel és empátiával tudjuk elfogadni.
41. A Négy alapgondolat megértése után dönthetünk úgy, hogy követjük-e a szent belső ösvényt, mivel már tudjuk, hogy miért is tesszük ezt. E nélkül az alap nélkül nem tudunk továbbmenni a megszabadulás felé. Olyan, mint várat építeni a jégre. Amikor eljön a tavasz, eltűnik minden.
A DRÁGA EMBERI TEST
42. Minő ostobaság értelmetlenül eltölteni az életet,
mikor a drága emberi test oly ritka ajándék!
Milyen nevetséges börtönhöz hasonló városokban szorgoskodni!
Milyen nevetséges harcolni és veszekedni
a feleségekkel és rokonokkal,
kik csak látogatóban vannak itt!
Milyen butaság minden idegszálat megfeszítve
küzdeni a gazdagságért és az előnyökért,
és elhanyagolni a belső tanítások nektárját!
Milarepa
43. Az első, amit mérlegelnünk kell az, hogy milyen nehéz egy emberi testet kapni. Talán azt hisszük, könnyű embernek születni, mivel olyan sok ember van. De ha belegondolunk, milyen sok állat létezik, főleg rovarok, vagy mikroorganizmusok, melyek ugyancsak élőlények, akkor belátjuk, az emberek nincsenek is olyan sokan. Ha összehasonlítjuk szám szerint az embereket más élőlényekkel, akkor kapunk helyes képet arról, milyen egyedülálló emberi lénynek lenni.
44. Gondolkozzunk el ezen a példán: A végtelen óceánon egy lyukas fadarabot sodor a szél. Egy vak teknős úszkál a tengerben, és csak minden évszázadban egyszer jön a felszínre. Ennek ellenére talán sikerül a fejét beledugnia a fadarabon lévő lyukba. Amilyen ritka, hogy ez a teknősnek sikerülhet, ugyanolyan rendkívüli egy emberi testet kapni a létkör tengerében. Az, ahogy a fadarabot sodorja a szél, képletes leírása annak, ahogy a karma szele dobál bennünket ide-oda. Ilyen nehéz a tudatnak egy emberi újraszületést nyerni, és mégis az emberi élet sokszor kárba vész.
45. Ha kaptunk is egy emberi újraszületést, a testünk halandó. Egyszer meg kell halnunk. A mulandóság mindenre érvényes, ami részekből állt össze, a részeknek végül el kell szakadniuk egymástól.
46. Önmagában az, hogy a kedvező feltételek együtt álltak, és embernek születtünk, nem elegendő. Dolgoznunk kell ezzel. Először kell találnunk egy tanítót, akit tisztelünk, és a tanítását érdeklődéssel fogadjuk. Ennek a tanítónak tájékozottnak és tanultnak kell lennie, és olyan embernek, aki betartja a fogadalmait.
47. Ha állatnak születünk, akkor nincsenek meg az eszközeink a megvilágosodás eléréséhez. Nem áll módunkban tenni ennek érdekében. De emberi testben megvalósíthatjuk a tökéletes megvilágosultságot. Tudatában vagyunk ezeknek a különleges értékeinknek, és annak, hogy életünket ilyen célnak szentelhetjük – akkor miért pazaroljuk el testünk életét értelmetlenül?
48. A legtöbb ember a jövőbeni boldogságra törekszik. Ennek érdekében nagy nehézségekkel küzdenek meg munkájuk, gazdaságuk és egyéb világi dolgaik terén. Egész életünkben azért harcolunk, hogy egyre nagyobb kényelemben éljünk. Ilyen célokra rengeteg energiát fordítunk, de ha a szellemi fejlődésünkről van szó, akkor gyakran teljes energiahiányban szenvedünk.
49. Ha hozzászokunk az ártalmas cselekedetekhez, akkor a karma az alsó világokba való születéshez vezet bennünket, nem pedig emberi létbe.
50. Egy szútra szerint különösen nehezen érhető el az emberi újraszületés:
– ha nem gyűjtöttünk érdemeket jó cselekedetek által,
– ha romlást okozó utakat követtünk, és így még több vétket halmoztunk fel,
– ha hajlamunk van a gyilkolásra, ha gyilkosokkal érintkezünk,
– ha nem félünk a következő életek szenvedéseitől,
– ha másokat tönkre akarunk tenni,
– ha lusták vagyunk a belső ösvényt gyakorolni,
– ha kábítószereket használunk, amik megbetegítik és tönkre teszik a testünket és a belső ösvény gyakorlásának lehetőségét,
– ha halljuk ugyan Buddha tanításait, de nem követjük azokat.
Ezek az utak azok, melyek eltérítenek a felébredéstől.
51. Legyünk együttérzőek önmagunkkal, hogy helyesen tudjuk kezelni a testünket, és egészségesek maradhassunk. Elsősorban azonban a tudatunkra és annak működésére kell ügyelnünk. Ez sokkal fontosabb még az előzőnél is! Általában jobban vigyázunk a testünkre, mint a tudatunkra. Ahhoz, hogy a testünket tápláljuk, sokszor megölünk más élőlényeket, ugyanakkor nem figyelünk oda saját mentális folyamatainkra.
52. Ha megértettük az emberi lét értékes mivoltát, azért nem kell elbíznunk magunkat és azt hinnünk, hogy különbek vagyunk más lényeknél. Mivel minden élőlénynek van megvilágosult természete, ezért még a legkisebb rovart se nézzük le. A lények, még ha nem is rendelkeznek olyan lehetőségekkel, mint mi, mégis élőlények, és éreznek örömöt, fájdalmat, szenvedést, akárcsak saját magunk. Ebben nincs különbség köztünk.
53. Mindez a megszámlálhatatlan sokaságú lény – kezdve a szemmel alig látható apró rovaroktól a legnagyobb állatokig – mély kapcsolatban áll egymással és velünk, mivel a végtelen sok életünk során valaha minden élőlény apja vagy anyja volt egymásnak.
54. Valamikor korábban, minden élőlény ugyanolyan jelentőséggel bírt számunkra, mint a jelenlegi szüleink ebben az életben. Ez a látásmód kezdetben idegen lehet nekünk, de ha értelmet találunk ezekben a gondolatokban, akkor megváltozik a hozzáállásunk más élőlényekhez, és kifejlődik a beleérző képességünk, ha az életükre gondolunk. Belátjuk, hogy nekik ugyanolyan fontos az életük, mint nekünk a sajátunk, és közösséget érzünk velük. Tudjuk, hogy ugyanúgy félnek a szenvedéstől, mint mi. Ezáltal, ahogy ez élő valósággá válik a számunkra, gazdagodunk valamiben, amit úgy neveznek, emberség.
55. Amikor látjuk az állatokat, hogy milyen tudatlanok, és milyen nehéz a sorsuk, és összehasonlítjuk az ő lehetőségeiket a mieinkkel, akkor megértjük, mit jelent emberi testben születni. Egyedülálló értéke és jelentősége van. Az ember tudja mi az értékes, ezért a tanítások gyakorlásával megértésre és mély belátásra tehet szert, megismerheti önmagát, és a lénye mélyén rejtőző lehetőségeket. Így segíthet önmagán, és elérheti a tudat boldogságát, amely a gyakorlás célja.
56. Amíg úgy gondolkodunk, hogy az állatok csak állatok – haszontalanok vagy éppen károsak, vagy ha nem tudjuk használni őket, jobb, ha megdöglenek –, akkor nem vagyunk jobbak, mint maguk az állatok. Ameddig úgy látjuk, hogy az ellenség az ellenség, addig nem látjuk, hogy ők is ugyanolyan élőlények, mint mi. Az ember azonban képes túlnőni ezen a sötét gondolkodásmódon. Egy új látásmód kialakítása után képessé válik a tanok mély értelmének a megvalósítására, így valóban közösséget érez majd minden élőlénnyel, és az ő életüket ugyanolyan fontosnak tartja, mint a sajátját. Ekkor már ő maga is olyan lesz, mint azok a mesterek és példaképek, akik megtestesítik ezt a tanítást.
57. Lehet, hogy azt gondoljuk: „A Felébredett Szkíta Bölcs tanítása szép és jó, de most nincs időm arra, hogy elkötelezzem magam ezekre a gondolatokra. Talán majd holnap, vagy vasárnap”, ám ez a holnap soha sem jön el, mindig holnap marad – ezt tudjuk. Így soha nem foglalkozunk ezekkel a nagyon égető gondolatokkal. Pedig a létünkről van szó, ami most folyik. Holnap lehet, hogy holttestként fekszünk egy hűtőházban. Sok módja van a halálnak. Nem gondolunk arra, hogy hamarosan meghalhatunk, például egy balesetben. És így soha nem jön el az a nap, amikor elkezdenénk a belső ösvényen haladni. Legjobb, ha már most elkezdünk másképp gondolkozni.
58. Attól a pillanattól kezdve, hogy a tudatunk megfogant egy új testben, megvoltak a lehetőségeink, de mi a körülményekre és a karmára hivatkozunk. Pedig nem kellene. Saját kezünkben tartjuk a sorsunkat. A bukásunk saját magunkon múlik. Nem háríthatjuk másra a felelősséget. Mi magunk teremtjük meg a karmánkat.
59. A test a föld, víz, tűz, levegő és tér elemekből áll, de mi a tudat szenvedéseiről beszélünk most, amit magunk hoztunk létre. A test csak kölcsönzött, nincs szabadsága. Nem tudjuk, mikor kell visszaadni. Nem birtokoljuk. Az elemek megváltoznak, a test megöregszik, használhatatlanná válik, így visszaadjuk. De a tudat nem öregszik. Nincs kezdete és vége. Tudatunk adósságokkal terhelt. A testet kölcsön vettük, vissza kell adni. A karmánk attól függ, hogyan kezeltük a kölcsönt, elpazaroltuk-e, vagy pedig jól használtuk fel.
60. Ha gyűlöletet érzünk a szüleink iránt, akkor az emberi újraszületés kapuja bezárul előttünk. Nem kapunk újra emberi szülőket. A szülők a belső ösvény alapjai. Őáltaluk kaptunk emberi testet, amivel lehet, hogy visszaéltünk. Fontos, hogy testünket helyesen és becsületesen használjuk, amíg élünk. Erre megvan minden esélyünk ebben az életben, de a következő életekre is gondolnunk kell. Ha a belső ösvényt gyakoroljuk, akkor tudni fogjuk, hogyan kell fogadnunk a halál pillanatában jelentkező hallucinációkat.
61. Nehéz megszületni. Sok veszély fenyegeti az emberré válást. Már a szülésnél is történhet baleset. Ez a test mulandó. Nem tudhatjuk megérjük-e a reggelt, hogy megláthassuk a napfényt holnap, vagy csak egy hulla fekszik majd az ágyunkban. De, ha helyesen gyakorolunk, akkor nem kell aggódnunk a holnapok miatt.
62. A testünk az életünk alapja. Miért olyan értékes? Sok kedvező feltételre van szükség ahhoz, hogy elnyerhessük. De még ha kaptunk is egy emberi alakot, nem tudjuk, hogyan vigyázzunk erre az ajándékra. Embernek lenni önmagában még nem jelenti azt, hogy életünk drága és értékes. Gondolatfolyamataink és viszályaink megszállottai vagyunk. A testünk itt van ugyan, de a tudatunk valahol máshol. Ha ez így van, akkor ez az értékes test nem lesz a hasznunkra. De ha lassan és megfontoltan végezzük a gyakorlást, akkor tanulhatunk valamit a tanításokból. Ha nem csak meghallgatjuk, hanem kitartóan gyakoroljuk is a tanultakat, akkor a gyakorlat meghozza a gyümölcsét.
62. Háromféle ember van:
– Olyanok, akik ártalmas cselekedetekre adják magukat és bemocskolódnak vétkeiktől.
– Az átlagemberek, akik ugyan nem követnek el sok ártalmas tettet, de érdemteli jó cselekedeteket sem.
– Végül olyanok, akik tanulmányozzák és gyakorolják a belső ösvényt. Őket nevezik értékes embereknek. Ők magasabb létformában fognak újraszületni, ahol folytatják a fejlődést a megszabadulás és a megvilágosodás útján.
63. Tiszteletreméltó Kalu Rinpocse egy cserépedényhez hasonlította az olyan testet, melyet nem a megszabadulás elérésére, és nem más lények javára használnak fel. Az, amikor eltörik, haszontalanná válik. De egy drága emberi test olyan, mint egy aranyból készült kehely. Törötten is értékes, segítségünkre volt a megvilágosodás elérésében.
MULANDÓSÁG
64. Ha valóban gyakorlunk,
megértjük a mulandóságot,
így széppé válik az életünk.
65. Két fajtája van a mulandóságon folytatott elmélkedésnek:
– az első, melyben megfigyeljük a világ mulandóságát;
– a második, melyben megfigyeljük a világban élő lények mulandóságát.
66. A világok keletkeznek és eltűnnek. Mulandóságuk periódusokban, kozmikus korszakokban, kalpákban nyilvánul meg, melyek évmilliókat ölelnek fel. A hagyomány szerint a mi világunk kozmikus érája addig tart, amíg ezer megvilágosodott meg nem jelenik. A Felébredett Szkíta Bölcs, akinek a tanításait most követjük, 2500 évvel ezelőtt élt. Ő a negyedik az ezer megvilágosult közül, akik eljönnek, mielőtt ez a világ elpusztul.
67. Ennek a jelen világkorszaknak a végén olyan forróság lesz a Földön, hogy elolvad a hó még a legmagasabb hegyeken is. Megolvadnak a kövek is. Az egész Föld hamuvá ég, olyanná, mint a füstölők hamva. Az ég olyan lesz, mint a tűz. Forr a levegő, mint amikor olajat égetünk. Amikor már minden kiégett, és a tűz ereje ellankadt, hatalmas orkánok keletkeznek, és elfújják a hamut. Minden üres lesz. Teljes sötétség uralkodik. Aztán esni kezd az eső. A víz mindent elmos. A világok az elemek játékából jönnek létre, ám végül pusztulásuknak is ez az oka.
Mindezeket a folyamatokat a karma okozza és irányítja. Ehhez hasonlóan a testünket is az elemek játéka hozza létre és pusztítja el. Tudatunk azonban elpusztíthatatlan, a tudat természete megsemmisíthetetlen. Ezek a tanítások a Felébredett Szkíta Bölcs jövőképéből származnak.
Gondoljuk át ezt mélyen és őszintén. Ha mindaz a milliónyi világ, melyek a mindenséget alkotják, ily módon semmisülnek meg, pusztán ürességet hagyva maguk után, akkor hogyan lehetne a mi emberi testünk állandó?
68. A lények mulandóságán való második gondolatsor azt jelenti, hogy az élőlényekre gondolunk ebben a világban. Különösen arra, hogy milyen törékeny az életerejük. Olyanok, mint a vízgyűrűk a víz felszínén – feltűnnek és elolvadnak önmaguktól.
69. A külső világ maradandóbb, a benne élő lények élete viszont rövid. Mint a vízbuborékok, melyek szétpattannak a felszínre érve. A levegő energiája, mely felfelé húzza őket, hasonlatos ahhoz az energiához, mely minden élőlényben megtalálható. Testünkben az energiák csatornákban áradnak, melyek a pórusokban végződnek. Amikor a szülők szeretkeznek, a négy elem kölcsönös interakciója ugyanúgy hat rájuk, mint az általuk születendő új életre. Ezt követően pedig a négy elem kölcsönhatása egész életünkben működni fog.
70. Kezdetben, amikor gyermekek vagyunk, testünk törékeny és érzékeny, teli van élettel, meleggel, energiával. Egészségesek és elevenek vagyunk. Az életenergia nem csak a ki- és belélegzésen át árad belénk, hanem a pórusokon és az érzékszerveken keresztül is. Ez nem csak a levegő kicserélődésére vonatkozik, hanem az energiák cserélődésére és megújulására is. Lassacskán, ahogy öregszünk, mindez megváltozik, az energiacsatornák összehúzódnak, és megtelnek vízzel, így nem lélegzünk ezeken keresztül. A lélegzés megterheltté válik, nehézkes, akadozó és erőlködő lesz. Egyre kevesebb a meleg és a mozgékonyság bennünk, és egyre több a víz és a merevség, melyek az öregedés jelei. A gyerekek keze meleg és eleven, az időseké fagyos és merev. A drogfüggők keze nagyon hideg, a testük pedig olyan, mint az élő halottaké.
71. Az első életszakasz kb. 14 éves korig tart, ez a gyerekkor, amikor az érzékszervek formálódnak. 14 és 24 év között fiatalok vagyunk, olyanok, mint az érett gyümölcs, mint egy friss alma. 24 év után elindul a kiszáradás és a hanyatlás folyamata. Az energiacsatornák már nem annyira telítettek energiával, mint korábban. Összehúzódnak. Eltűnik a fiatalos kisugárzás, a test egyre jobban megtelik vízzel. Megjelennek a ráncok és az öregedés első jelei. Amikor meghalunk, a meleg és az energia teljesen elhagyja a testünket, és csak a hideg, merev anyag marad meg.
72. A test mulandóságára gondolva, talán felmerül bennünk a kérdés: hogy lehet valakiből egy megvilágosult lény? A Felébredett Szkíta Bölcs is meghalt, az ő teste is mulandó volt. Mi a különbség? Emlékezzünk rá, hogy a tudat soha nem hal meg – nem tud meghalni. Mikor a Szkíta Bölcs meghalt, a tudata megvilágosult volt. Tudatosan ment át az elmúlás folyamatain.
73. Miután minden lény mulandóságán elgondolkodtunk, gondoljunk a sajátunkra is. Amikor látjuk, mi történik körülöttünk más lényekkel, hogy megbetegednek és meghalnak, néha fiatalon, vagy akár gyerekként is, akkor be kell látnunk, hogy az élethosszunk nem meghatározott. Nem tudjuk, meddig fogunk élni. Nincs szerződés, melyben leszögezik, mettől-meddig élünk. Senki sem ismeri a halála napját. Amikor megpróbáljuk átgondolni mindezt, fontos, hogy ne úgy tegyük, mintha egy könyvet olvasnánk. Elolvassuk, később félretesszük, és ezzel el van intézve.
74. A legfontosabb az, hogy a mulandóság gondolata segítségével rendezzük a zavarodottságunkat. Nem kell, hogy egyre több zűrzavart teremtsünk. Ne úgy tegyünk, mint amikor kívülről bemagolunk bizonyos dolgokat. Nem az a fontos, hogy minél többet tudjunk. Az elmélkedések célja az, hogy minél reálisabban nézzük létezésünket. Ez a mulandóság gondolatának a jelentése. A mulandóság gondolatát úgy használjuk fel, hogy valami értelmeset alkossunk az életünkből.
75. Kinek előbb, kinek később kell elmennie. Van, aki fiatalon hal meg, olyan is van, aki már magzati állapotban elpusztul. Semmi sem állandó. Szeretjük a testünket: parfümözzük, sminkeljük, szépen felöltöztetjük, mintha örökké élne majd, de a halál elől nem lehet elbújni. Eljön mindnyájunkhoz. Ha már nagyon betegek vagyunk, lehet, hogy elfogadjuk a halált, de tulajdonképpen élni akarunk, nem meghalni. Ha nem gondolunk arra, hogy minden mulandó, akkor egy álomvilágban élünk. Aztán egy nap észrevesszük a szemünk körül a ráncokat, látjuk, hogy kezdünk öregedni. Hamarosan megértjük, hogy meg fogunk halni. Eljön majd a pillanat, amikor rádöbbenünk, milyen fontos a jelen. Hogy már későre jár.
76. Nem értjük meg, hogy körülményeink nem olyan maradandóak, mint hisszük. Lehet, hogy a jövőben itt is éhínség lesz, mint más országokban. Néha, bár van ennivaló, nem tudunk enni. Mindezt a tudat dönti el. Ilyesmi velünk is megtörténhet, valamiféle pszichikai betegség következményeként. Vágyainkat nem mindig tudjuk kielégíteni.
77. Ne higgyük, hogy örökké együtt maradunk. Egyszer el kell válnunk barátainktól és rokonainktól. Olyanok vagyunk, mint a szikláról leguruló kődarab. Ezért legyünk jó barátságban egymással, és ne bántsuk egymást. Olyanok vagyunk, mint az emberek a vásárban – találkozunk, üzletelünk, aztán továbbállunk.
78. Miért gyakoroljuk a belső ösvényt? Mi haszna van? Mivel tudjuk, hogy mi vár ránk, feltámad bennünk az önsajnálat, és szeretnénk tenni valamit magunkért. Életünk elillan, mint az őszi felhő, mely gyorsan tovaszáll. Olyan ez az emberi élet, mint az égből lecsapó villám, mint a víz a vízesésben, mely lezuhan a hegy oldalán, vagy mint az eső a háztetőn, mely gyorsan lecsorog.
79. Megszületünk és meg kell halnunk – így van ez minden élőlénnyel. Bárhova is megyünk, amikor meghalunk, a testünk nem jöhet velünk. De a karma, ami a következménye mindannak, amit tettünk és gondoltunk életünk során, követ minket, mint az árnyék. Tudatlanságunk erejének következménye az, hogy a hat világ egyikébe – magasabb vagy alacsonyabb régiókba – születünk meg. Úgy járunk körben a kényszerű lét körében, mint a fazekasmester korongja.
80. Mindnyájan tudjuk, hogy meghalunk, csak azt nem, hogy mikor. Ez a mi valóságunk. Ha felhasználjuk ezeket a gondolatokat, akkor hasznos dolgokra fordíthatjuk az életünket. Megértjük, hogy pont most, ebben az adott pillanatban, lehetőségünk van, hogy akaraterőnket latba vessük zavaros önmagunk legyőzésére, az önuralom gyakorlására. A halált azonban nem befolyásolhatjuk az akaraterőnkkel. Ha eljön a halál ideje, akkor nincs választásunk. Nincs az a fegyver, nincs olyan erős hadsereg sem, ami feltartoztathatná a halált. A leggyorsabb lábakkal sem tudunk elmenekülni a halál elől, ha eljött az idő.
81. Nem az a cél, hogy a halál elszomorítson és elgyámoltalanítson bennünket. A fontos az, hogy megértsük, hogy most szabadsággal rendelkezünk ahhoz, hogy értelmessé tehessük az életünket.
82. Ha a tudatunk nem felkészült és letisztult, akkor nem tudjuk irányítani, hasonlóan ahhoz, mint amikor alszunk, álmaink felett sincs hatalmunk. Ki tudja irányítani az álmait? Vannak olyanok, akik erre képesek. Meditációval meg lehet tanulni a módját, viszont lehetetlen a képzetlen ember számára. Az álmok jönnek-mennek, lesznek, amivé lesznek. Így van ez a halál utáni állapotban is, a halál és az újraszületés közti periódusban is. Nem tudjuk megválasztani, hogy mikor, hogyan és hová szülessünk újra. Van azonban valami, ami mégis segítségünkre válhat ebben: az, ha életünkben gyakoroltunk, és jó tulajdonságokat fejlesztettünk ki magunkban, ha megismertük önmagunk legbelsőbb természetét.
83. Ha jön a halál, el kell mennünk. Ha eljött az idő, hogy egy gyermek megszülessen, akkor el kell hagynia az anyaméhet. Az anya és a gyermek karmája a kihajtó erő. Ez a születés. A karma az, amely irányítja a születést és a halált. A karma az ok és az okozati feltétel.
84. Amikor rádöbbenünk, hogy a mi valóságunk a mulandóság, mély változáson megyünk keresztül. Látjuk, hogy olyanok vagyunk, mint a harmatcseppek a fűszálon, a reggeli napsütésben. Minden egyes lélegzetvétel közelebb visz minket az elmúlásunkhoz. Amikor ennek tudatára ébredünk, megszületik bennünk az őszinte motiváció a gyakorlás iránt. Egyébként csupán ámítjuk önmagunkat és másokat is, és valójában nem tudjuk, mit csinálunk. Másokon próbálunk segíteni, pedig még magunkon se tudunk. Ha őszinte motiváció és gyakorlás nélkül tanítani kezdünk, azzal csak ártunk másoknak, és rossz karmát szerzünk önmagunknak. Ez komoly veszélyt jelent.
85. Kétféle módon tekinthetünk az életünkre, világi módon, vagy a belső ösvényszempontjából. Ha világi módon gondolkodunk, akkor családot, gyermekeket tervezünk, a jövőbeni boldogságra törekedve. Ha a belső ösvény szerint gondolkozunk, akkor azt látjuk, hogy minden változik. Akkor megértjük, hogy teljes bizonyossággal semmit sem tervezhetünk. Például, a magzat már az anyaméhben is elpusztulhat. Néha az anya és a magzat is meghal, vagy az anya meghal és a magzat életben marad, de megtörténhet ez ellenkezőleg is. Semmi sincs lerögzítve. Sokszor másképp történnek a dolgok, mint ahogy elképzeltük. Minden változik.
86. Terveket szövünk hosszú évekre előre, gondolván: „Idén sem történt velem semmi baj, most is élek, és biztosan jövőre is élni fogok„. Pedig nem tudhatjuk előre. Valójában nem értjük igazán, mi is az a mulandóság. – Az, hogy állandóan tudatában legyünk a mulandóságnak, a legmélyebb gyakorlatok egyike.
87. Mivel csak egy rövid időre vagyunk itt, barátságosan kellene bánnunk egymással. Ha már így van, miért ne tölthetnénk el jól ezt az időt együtt? Ez mindnyájunknak a hasznára válna. Még a szeretők is olyanok, mint a vásárban összefutó ismerősök. Találkoznak, megisznak egy kávét együtt, aztán elválnak. Megértvén, hogy milyen rövid az élet, felelősséget kell vállalnunk azért, hogy olyan hasznossá tegyük, amilyenné csak tudjuk. A legfontosabb az, hogy mások javát tudjuk szolgálni. Ha erre mégsem vagyunk képesek, akkor mutassunk legalább őszinte együttérzést.
88. A látszatvalóság jelenségvilágának a foglyai vagyunk, és sokszor a belső ösvénnyel szöges ellentétben viselkedünk. Azonban nincs elvesztegetni való időnk! Add át tested, beszéded és tudatod a belső ösvénynek. Amikor már tudsz magadon segíteni, akkor másokon is fogsz tudni, egyébként ez lehetetlen.
89. Az egész világmindenség olyan, mint egy edény, mely tartalmazza az élőlények összességét, bár önmaga is mulandó. A világmindenség csak nagyon lassan változik, míg a benne lévő lények gyorsan elpusztulnak. Ez nem csupán a számunkra látható lényekre vonatkozik, hanem a létkörben élő minden lényre, kezdve a legalacsonyabb fokon élőktől a legmagasabb fokon élőkig. Bizonyos rovarok például csak egy napig élnek. Úgy is mondhatnánk, hogy az élet ára a halál. Mindig ott van, mint az élet szerves része. Bármit is csinálunk, a teremtés és rombolás, élet és halál, mindig ott van mindenben.
90. Nincs időnk a könnyelműsködésre, hogy hátradőljünk kényelmesen, azt hajtogatva: „Én boldog vagyok!” Ha megértjük a mulandóság jelentőségét, akkor megértjük a halálét is. Ezért aztán nyugtalanok leszünk, nem akarjuk elszalasztani ezt az óriási lehetőséget, amit emberi létünk rejt magában. Szeretnénk a lehető legjobban kihasználni, és érezzük, hogy sürget az idő. Minden erőnket a szellemi életünk fejlesztésére akarjuk fordítani. Hát tessék elmélkedni ezeken a dolgokon. Így kapunk hajtóerőt a gyakorláshoz.
91. Az egész lét olyan, mint egy hatalmas, háborgó tenger, melyet állandóan heves viharok korbácsolnak. Te a viharban egy kis hajóban hánykolódsz, mely bármelyik pillanatban felborulhat, és akkor elvesztél. Ez a hatalmas tenger a szamszára, a szenvedések tengere. A háborgó tenger hullámai pedig a születés, öregség, betegség és halál. Nem tudod megfékezni a tenger hullámait, vagy kényszeríteni, hogy csendesedjen el. Ide-oda hánykolódsz benne, percnyi szünet nélkül. Megérted, hogy most itt a nagy lehetőség számodra, amit ki kell használni. Ezután csak egyetlen vágyad lesz: kijutni a szamszárából. Minden erődet latba veted, hogy megvalósítsd a szabadulásodat.
92. A világi boldogság oly könnyen eltűnik, mint a harmatcsepp a fűszálról a hajnali napsütésben, de a megvilágosult állapot túl van minden mulandóságon, elpusztíthatatlan. Ez a legnagyobb dolog, amit elérhetünk.
93. „Emberek vagyunk. Csak egyszer élünk, így mindent meg kell ragadnunk, hogy jólétben élhessünk” – legtöbben így gondolkodnak. De mit értenek ők a jólét alatt? Azt, hogy legyenek barátaik, finom ételeik, ruháik, vagyonuk. Hogy sikeres polgárok legyenek. Ám ez a felfogás téves. Ha megfigyeljük az állatokat, láthatjuk, hogy ők is találnak maguknak társat, ennivalót, lakhelyet. Megkapják mindazt, amiről azt gondoljuk, hogy ezek a boldog emberi élet feltételei.
94. Léteznek világkorszakok (kalpák) melyek évmilliókat ölelnek fel. Nekünk azonban most van emberi testünk. Ha nem használjuk jól, lehet, hogy számtalan életünk során, millió kalpa ideje alatt sem jutunk újra egy ilyen testhez. Emlékezzünk erre! Ha a következő korszakban embernek is születnénk, akkor sem biztos, hogy jelen lesz egy megvilágosult, aki szavakkal tanít, mivel nagyon ritka az, hogy egy olyan megvilágosult jelenjen meg a világban, akinek tanításai felfoghatók az emberek és más lények által is.
95. Tudjuk, hogy a Felébredett Szkíta Bölcs megjelent a világunkban 2500 évvel ezelőtt, és azt is tudjuk, hogy nem ő volt az első az ezer megvilágosult közül, aki eljött ebben a kalpában. A hagyomány szerint ő volt a negyedik, azonban ő volt az első, aki szavakkal tanított. Mi tehát ennek a kalpának egyik ritka korszakában születtünk, amikor egy megvilágosult lény tanított, és tanításait néhány bölcs tanítványa továbbadta nekünk. Ezért lehetséges számunkra a gyakorlás. Nem tudhatjuk, hány millió életen kell átmennünk a különböző létezési formákban, amíg ismét összeállnak a szükséges feltételek egy értékes emberi testhez. Használjuk hát ezt a meglévőt most jól, mert hamarosan elveszítjük.
96. Milarepa azt mondta: „Az egész világ a tanítóm, nincs szükségem a fekete betűs könyvekre”. Így van ez velünk is. Itt az egész világ nekünk. Meg kell tanulnunk megérteni a világot. Ha a belső ösvényt anélkül gyakoroljuk, hogy megértenénk, mi a kényszerű lét köre, akkor nem értjük, mit kell gyakorolnunk. A belső ösvény gyakorlás mindent megváltoztat. Megértvén a létkör lényegét, megismerjük önmagunkat, látjuk, mi okoz szenvedést, vagy igazi örömöt nekünk és másoknak. Így tud a természetes együttérzés megjelenni a tudatunkban. Ha ez az érzés megvan bennünk, akkor bármit teszünk, vagy csak gondolunk, annak értelme lesz. Minden a megvilágosodás felé vezető úttá válik. Minden áldássá lesz.