A teljesség átélése
Az ősi kultúrák és a ma is létező természetközeli műveltségek a világmindenséget egy teljességnek, egy körnek látták, és látják ma is sok helyütt a világon. Szemléletük holografikus, mely szerint a világmindenség minden egyes része, még a legapróbb is magába foglalja az egészet. Ezek a műveltségek, melyek legfőbb jellemzője a Belső Ösvény követése, azt tartják, hogy az ember, a szemlélő alany, nem külső figyelője a világnak, hanem holografikus módon elválaszthatatlan a teljességtől. A világmindenség az ember tágabb értelemben vett teste, amelynek minden eleme kölcsönhatásban áll egymással, és minden eleme információt hordoz az egészről. E műveltségek törekvése a mindenkori legmagasabb cél elérésére irányul, amely az ember elvezetése a tévhiteken alapuló zavaros és szenvedéssel teli tudatállapotokból a tisztánlátás teljességhez vezető útjára, illetve a legvégső szinten, magának a teljességnek a közvetlen megtapasztalásához. A teljesség átélése mindannyiunk legtermészetesebb állapota, mely egyben megszabadít minden szenvedéstől, és a zavaros tudat álomszerű állapotából történő végérvényes és tökéletes felébredés sosem múló boldogságával jár.
Kezdettelen idők óta programozzuk az elménket
Bennünk emberekben, sőt az állatokban is, születésünktől fogva jelen van az elválasztottságunk érzete. Az az érzésünk, hogy másoktól és a világ többi részétől elidegenedetten, függetlenül, önmagunk erejéből létezünk. Úgy érzünk és gondolkodunk, hogy „ez én vagyok, az viszont nem vagyok én. Ez az én testem, az nem az én testem. Ez az én birtokom, az viszont nem”. Ez az érzés és gondolkodás határozza meg minden viszonyulásunkat önmagunkhoz és a világ összes többi lényéhez, sőt környezetünk tárgyaihoz, történéseihez is. A többségünk úgy gondolja, hogy ez az egyedüli lehetséges természetes életérzés, el sem lehet képzelni, hogy másképp is lehetne.
Tény, hogy ez a tapasztalás mélyen belénk ivódott, azonban a Belső Ösvény tanításai mást mondanak. Ezek szerint, bár számtalan előző életünk folyamán mindig így éreztünk, még álmainkban is, ám mégis, ez az érzés a valóság elferdítése, és egyáltalán nem természetszerű, hanem csak egy mélyen beidegződött szokás.
E szokást az egyén maga építi fel, tévhiteken, pontatlan észleléseken, felületes, egymást váltó érzelmektől elferdített, beszűkült viszonyulásokon alapuló gondolatok, fogalmak és cselekedetek, túlnyomó részben nem tudatos, zűrzavaros szövevénye által. Ezekkel a kusza tudatállapotokban elvégzett cselekedetekkel kezdettelen idők óta programozzuk az elménket. Minden egyes gondolati, szóbeli és testi tettünk karmikus lenyomatot hagy alaptudatunkban, ahol az információ korlátlan ideig megőrződik szunnyadó állapotban. Megfelelő alkalom adtán e potenciálok tevékennyé válnak, és kifejtik rövidebb vagy hosszabb ideje őrzött hatásaikat. Az alaptudatból felszínre került, megérett karmikus lenyomatok azután meghatározó szerepet játszanak életünk és világunk teremtésének folyamatában. Buddha és más megvilágosult mesterek nagy pontossággal és részletességgel írják le cselekedeteink visszahatását ránk, a cselekvőkre a tett, ok és gyümölcs tanításaiban, melyeket szanszkritul karma néven ismerünk.
Szabad teremtés
Végtelen mennyiségű karmikus lenyomatot őrzünk alaptudatunkban. Ezek az információk dinamikus erők, pozitívak, negatívak vagy semlegesek, és mindegyik egyedi módon kapcsol bennünket más lényekhez és a világhoz. Ezek az erők, mint tendenciák meghatározóak, sőt kényszerítő erejűek lehetnek, de ugyanakkor a szabad teremtés lehetőségét is a kezünkbe adhatják, attól függően, hogy a tudatunk zavaros vagy tiszta. Így az ember számára minden adott pillanatban két út áll nyitva: vagy tudatlanul, szolgaian aláveti magát e saját maga által létrehozott kaotikus szövevénynek, vagy pedig tiszta tudatossággal kezébe veszi az erők irányítását.
Az első út nem választás kérdése. Az általunk felépített kényszerítő szokásminták erejéből egyszerűen önkéntelenül és öntudatlanul dobjuk félre a szabadság lehetőségét, és sodródunk bele a zavaros tudatunk szenvedéssel teli világába. Ezzel szemben, a második út a szabad, tudatos választásunk tárgya. Életünk minden helyzetében megvan a lehetőségünk rá, hogy tiszta bölcsességtudattal, megvilágosult, szabad akarattal teremtsük világunkat. Csak azon múlik, hogy a tudatunk szabad-e vagy sem. Az ember belső természetéhez és a külső természethez egyformán közel élő műveltségek törekvése mindig az volt, és ma is az, hogy megtanítsa mind az egyéneket, mind a társadalmat a teljesség-tudatos avagy holisztikus szabad teremtésre.