Ezer Buddha Barlang, Dunhuang, Ujgurisztán – Keletkezése: Hun Északi Wei dinasztia (386-534)
hagyománya szerint a világ kezdetei óta létezik a Kárpát-medencétől a Csendes óceánig terjedő, sztyeppei övezetnek nevezett hatalmas területen, amelyhez hozzátartozik a Tibeti Fennsík és a Himalája is. Ugyanebbe a családba tartoznak az észak-amerikai indiánok is, akik Belső-Ázsiából átköltözött turániak.
A buddhizmus virágzása a szkíta Kusán Birodalomban
Buddha tanításai nyomán a buddhista Belső Ösvény sok követőre talált, és a nagy Asóka király uralkodása alatt (i. e. 268-232) egész Indiában virágzott.
Buddha parinirvánája után 236 évvel Asóka kilenc missziót küldött olyan országokba, ahol a buddhizmus még nem volt jól megalapozva.
————————————————————————————
A Tan második nagy virágzását a hatalmas szkíta Kusán Birodalomban érte el
————————————————————————————
(i. e. I. század – i. sz. III. század), amely magába foglalta Közép-Ázsia fejlett műveltségű területei mellett a mai Afganisztánt, Pakisztánt és Kasmírt, valamint a mai észak-nyugat India és közép-India földrésznyi területeit, a Gangesztől az Aral tóig. A legendás szkíta kusán uralkodó, „A Király, A Királyok Királya, Őfelsége Kaniska” idején (uralkodása kb. i. e. I. század és i. sz. I. század közé tehető) a Tan és az Ösvény már jól meg volt alapozva az egész birodalomban. A szkíta Kusán műveltség és művészet két legjelentősebb központja az észak-közép indiai Mathura volt Agra közelében, és Gandhara észak-nyugaton, a mai Afganisztánban és Pakisztánban.
A természetközeli műveltségű szkíta népek a megvilágosult társadalmat építették. Feljegyzések tanúsítják, hogy ebben több helyütt teljes sikerrel is jártak, úgymint például a közép-ázsiai Sambala és Orgyen országokban, ahol a hagyomány szerint az egész nép elérte a megvilágosodást. – A képünkön látható szkíta süvegek alakja a tibeti lámák szertartási süvegeiben máig fennmaradt
Kaniska, a nagy szkíta tankirály
Az egyik legkiemelkedőbb kusán uralkodó Kaniska volt, aki a buddhizmus nagy pártfogója lett. Kaniska eljövetelét Buddha megjövendölte. A jóslatot elolvashatjuk a Mulaszarvasztivádin Vinájában, amely a Tibeti Kánonban teljes egészében megtalálható. E jóslat szerint, ő Buddha parinirvánája után négyszáz évvel fog megjelenni, bár más helyütt ez az évszám módosul.
A kínai zarándok Fa-hszien 399-től 414-ig hosszú utazást tett a buddhista világban, bejárva Belső- és Közép-Ázsia szent helyeit is. Útleírásában beszámol Buddha jövendöléséről, amelyben megjósolja Kaniska eljövetelét, és hatalmas sztúpájának megépítését:
„A múltban, midőn Buddha ebben az országban járt tanítványaival, így szólt Anandához:
– Parinirvánám után lészen itt egy király, akinek neve Kaniska lesz, és aki ezen a helyen sztúpát épít.
Ez a Kaniska később eljött a világra, és egyszer, amint körutazást tett országában, Szakra, az istenek királya, hogy elméjében felkeltse az eszmét, kis pásztorfiú alakját öltötte, és egy kis sztúpát épített sárból, egyenesen a király útjában, aki megkérdezte tőle, hogy vajon mi az, amit csinál.
A fiú így válaszolt:
– Sztúpát építek Buddhának.
– Nagyon helyes – mondta a király, és azon nyomban, éppen ott, a fiú sztúpáján emeltetett egy másikat, amely mikor elkészült, több mint kétszáz méter magas volt, és mindenféle drága anyagokból való burkolatokkal volt ékesítve. Az összes sztúpa és templom között, melyet a zarándokok megcsodálhatnak a világon, nem volt egy sem, amely összehasonlítható lett volna evvel, akár ünnepélyes szépségében, akár fenséges nagyszerűségében. Van egy ismert szólás, miszerint ez a legnagyszerűbb sztúpa egész Dzsambudvípában (Földünkön). Mikor a király sztúpája elkészült, a gyermek kis sztúpája kijött a déli oldalán, és alig volt másfél méter magas.”
Az Indiát Belső-Ázsiával, Európával és Kínával összekötő – az i. e. II. századtól Selyemút néven ismert – ősi nagy kereskedelmi utakon a kereskedők karavánjaival szerzetesek is utaztak, és a Tant hirdették.
————————————————————————————
A tanítások nagyszámú támogatóra leltek Belső-Ázsiában,
————————————————————————————
így a szerzetesek hatalmas buddhista közösségeket alapítottak Turfán, Kucsá, Kasgár, Khotán virágzó műveltségű gazdag városaiban, és másutt. Az elkövetkező évszázadokban hatalmas kolostorvárosok épültek, amelyek mára fennmaradt impozáns romjai, számtalan sziklába vájt, gazdagon díszített temploma, valamint a nagy magyar tudós Stein Aurél és mások által felfedezett óriási számú szent könyve a buddhizmus legmagasabb szintű műveltségéről és művészetéről tanúskodnak.
A szentiratokat lefordították Közép-Ázsia számos nyelvére, és gazdag művészeti hagyományok születtek. A tanítások így mind szóbeli átadás által, mind írásos, mind pedig vizuális alakban is terjedtek, és a művelődés valamint a művészet fejlődésének hatalmas mozgató erejévé válva nagy hatással voltak Közép-Ázsia népeire.
————————————————————————————
A Széles Út (szanszkrit: mahajána) tanításai, melyeket Buddha a felébredt szellem nagy hősei (szkr: bódhiszattvák) számára adott, a nagy szkíta uralkodó Kaniska király alatt kezdtek széles körben elterjedni, aki összehívta a harmadik buddhista zsinatot
————————————————————————————
Buddha igaz tanításai alapjainak lefektetésére. Ebben az időben ötszáz mester értette meg tökéletesen a Széles Út valódi értelmét. A Széles Út szútrák jelentésének terjedése érdekében ekkor alapították meg Nalandát, amely a buddhista világ leghatalmasabb és legbefolyásosabb egyetemévé fejlődött. Innen vitték a Széles Út tanításait Ázsia országaiba az elkövetkező évezred folyamán.
A fehér hunok
A kusán szkíták buddhista műveltségét a később rájuk telepedett, és az egész hatalmas birodalmukat a folytonosság jogán átvett fehér hunok is tovább folytatták. A hunok, amint azt az élő magyar hagyományból máig tudjuk, a szkíták és a magyarok rokonnépe. Ugyanezt vallja minden mai nagy ázsiai nép hagyománya és mai történetkutatása is.
————————————————————————————
A fehér hunok, hasonlóan a szkítákhoz, az évszázadok során hatalmas, gazdag műveltségű birodalmat hoztak létre észak-nyugat Indiában.
————————————————————————————
Szkíta-hun vitézek pihenője – arany övcsat részlete, Belső-Ázsia – László Gyula szerint a jelenet szakrális nászt ábrázol.
Magyarázata szerint az életfa alatt ülő istennő a vitéz „fejébe néz”. A fejbe nézés és a fára akasztott fegyverek a nászt jelentik.
Mai leszármazottaik a rádzsputok (királyfiak) büszke harcos pásztornépe, akik a mai Radzsasztánban és Pandzsábban élnek. Más leszármazottaik Indiában a gurdzsárok (királyi pásztorok), a szikhek, valamint a mai Afganisztán és Pakisztán északi elzárt völgyeiben élő népek (pl. hunzák), akik egészen a XX. század elejéig megőrizték függetlenségüket.
————————————————————————————
A buddhizmus így Indiából először Közép-Ázsia felé vette útját, ahol az ott élő szkíta-hun népek között sok évszázadon át széles körben elterjedt, és itt vált a későbbi Ázsia szellemiségét és arculatát meghatározó erővé.
————————————————————————————
Itt alakult ki a Széles Út és a Gyémánt Út szellemisége. A Gyémánt Út tanítások legfontosabb központját, Orgyen országát a hagyomány alapján a mai kutatás észak-kelet Afganisztánba helyezi, mely évszázadokon át a kusánok, majd a fehér hunok birodalmának egyik fő központja volt.
Sztúpa
A szellemiség mellett a buddhizmus művészete is itt öltötte fel későbbi, és a mai napig jellemző alakját. A szkíta kusán műveltségben alakult ki Buddha ábrázolása (azt megelőzően Buddhát nem ábrázolták), az a rendkívül finom arányrend, amellyel Buddhát, mint a megvilágosodás jelképét ma is megjelenítjük. De itt alakult ki a buddhista sztúpa mai, Tibetben, Belső- és Kelet-Ázsiában használt alakja is. Így
————————————————————————————
a tari sztúpánk is a szkíta buddhista műveltségre és művészetre vezethető vissza,
————————————————————————————
amely ezt a csodálatos élő hagyományt máig megőrző és továbbfejlesztő tibeti tanítóink közvetítésével került végül vissza hozzánk, a szkíták és a hunok utódaihoz.
A sztúpák kialakulása
A szkíta Kusán Birodalomban alakult ki a buddhista sztúpa egészen napjainkig használt alakja is.
A sztúpa a megvilágosult szellem jelképe, és a szellemi finomenergiák „erőműve”. Jellegzetesen buddhista épület. Indiában sztúpákat a buddhizmus előtti időkben nem építettek. Építészeti előzményeit a nagy sztyeppei műveltségben találjuk meg, a Magyar Alföldtől Belső-Ázsiáig, a temetkezési halmok, a kurgánok alakjában. A szanszkrit sztúpa szó jelentése is „halom”.
Így a hazánkban az utóbbi években épült sztúpák is a szkíta buddhista műveltségre és művészetre vezethetők vissza, amely ezt a csodálatos élő hagyományt máig megőrző és továbbfejlesztő tibeti tanítóink közvetítésével került végül vissza hozzánk, a szkíták és a hunok utódaihoz. A kusánok által emelt pesavári nagy sztúpa egyes források szerint legalább 400 láb (120 m) magas volt, mások magasságát több mint 213 méteresre becsülik. Ez a szkíta kor építészetének igen magas fejlettségi fokát jól érzékelteti.
1. Kurgán – szkíta temetkezési halom – elterjedése: a Kárpát-medencétől Mongóliáig; 2. Indo-görög sztúpa i. e. II. század; 3. Indo-görög sztúpa i. e. II. század; 4. Késői indo-görög, indo-szkíta sztúpa i. e. I. század; 5. Kusán sztúpa i. sz. II. század
Indiai, buddhista és belső-ázsiai szkíta hatás az ókori hellén világban
szervezett és fenntartott élet- és társadalmi formában élő népek voltak”.
A buddhizmus tanai többször eljutottak a Földközi tenger térségének műveltségeihez, mély nyomot hagyva az ott élők világszemléletében, felfogásmódjában, s így korán hatással voltak Európa szellemiségére. Buddha tanításainak fő gondolatait felfedezhetjük a görög filozófiában is. A buddhizmus és a görög bölcselet ismerői számos jelentős hasonlóságra hívják fel a figyelmet főként a buddhista Széles Út, és több görög bölcseleti iskola tanításai között, megemlítve többek között a pyrrhonistákat, platonistákat, szkeptikusokat, cinikusokat, sztoikusokat és új-platonistákat.
Az indiai és közöttük a buddhista tanítások első nagy hatásukat a preszókratikus filozófusokra gyakorolták (i. e. VI–V. sz).[1] Ebben az időben (Buddha kora) a kis-ázsiai görög városok a Perzsa Birodalomhoz tartoztak, ugyanúgy, ahogy az észak-nyugat indiai területek is, és a perzsa udvarban görög és indiai bölcselők cseréltek eszméket. Ha meggondoljuk, hogy a preszókratikus filozófusok (Püthagorasz, Thalész, Parmenidész, Anaximandrosz, Hérakleitosz stb.) bölcselete képezi az egész görög, és így az egész európai gondolkodás alapját, megértjük, milyen maradandó hatással volt és van ma is India és Buddha szellemisége, valamint az eurázsiai szkíta-hun szellemiség a Nyugatra. Püthagorasz mestere volt Abarisz (az Avar),[2] aki egyike volt a görögöknél igen nagy becsben tartott, és szellemiségükre mély hatást gyakorolt szkíta mestereknek, Anacharszisz és Toxarisz mellett.
Az ókori Kelet és az ókori Nyugat következő jelentős történelmi találkozása az i. e. IV. században történt meg, amikor Nagy Sándor eljutott Indiába. Ő nem egy közönséges katona volt. Arisztotelész tanítványaként mélységesen tisztelte a kulturális értékeket, és kíséretében nagyszámú tudóst és művészt vitt magával kulturális eszmecsere céljából. Ésszerű a következtetés, hogy az indiai műveltségnek azon ismeretei között, melyeket ezek a görög értelmiségiek és művészek magukkal vittek hazájukba, a buddhizmus eszméi is szerepeltek. Pyrrho (kb. i. e. 360–270) egyike volt a filozófusoknak, akik a királyi udvarral eljutottak Indiába, ahol jógik és tudós mesterek tanítványa lett, majd végül hazatérve Görögországba, az őtőlük tanult szemléletet és gyakorlatot folytatta és tanította. Tanítása a Széles Út (mahajána) buddhizmus gondolkodásának egyenes átültetése görög talajba.[3]
Nagy Sándor halála (i. e. 323) után egyik tábornoka létrehozta a Szeleukida Királyságot, amely egész Indiáig terjeszkedett. Ennek keleti részéből szakadt le a Baktriai Királyság (i. e. III–II. sz.), melyet az Indo-Görög Királyság (i. e. II–I. sz.), majd a Szkíta Kusán Birodalom (i. e. I. sz. – i. sz. III. sz.) követett. Mindezen évszázadok alatt a görög és a buddhista kultúrák között élénk kapcsolat működött. Kelet és Nyugat találkozásának eredményeképpen diplomáciai kapcsolatokat hoztak létre és tartottak fenn több görög uralkodó és az indiai Maurja Birodalom között. A Maurja Birodalom első uralkodója, Csandragupta (uralkodott: i. e. 322-298), görög királylányt vett feleségül, és udvarában számos görög kiválóság élt. Fia, Binduszara udvarában görög követség működött, és görög szofista filozófust kért I. Antiokhusz szeleukida királytól. Az i. e. III. században Csandragupta unokája, Asóka sikeres missziókat küldött öt görög királyhoz, és nem lehet kétséges, hogy követei a buddhizmus tanításait is terjesztették ezeken a görög területeken. Korabeli görög forrásokból tudjuk, hogy a buddhista tanok elterjedtek az egész hellenisztikus világban.
Nemrégiben felfedezték Afganisztánban Asóka egy kétnyelvű ediktumát, amely görög és arámi nyelven íródott. (Érdekes megjegyezni, hogy az arámi volt Jézus nyelve.) Később még egy görög nyelvű ediktumot is találtak ugyanebben az országban. Ezek tartalma nagyjából azonos Asóka Indiában talált ediktumaiéval. Ma már általános a vélemény, hogy Asóka legtöbb ediktumát egyidejűleg kiadták görögül is, a görög nyelvű lakosság kedvéért.
Az ismert srí lankai buddhista tudós, Walpola Rahula írja:
A jól ismert buddhista szöveg: Milinda kérdései, az i. sz. I. századból, leír egy párbeszédet a buddhista tan néhány fontos kérdéséről, melyet a Buddha tanításairól alapos ismeretekkel rendelkező tudós Milinda király, és tanítómestere, a buddhista tudós-szent Nagaszéna folytatott le. Ezt a királyt azonosították az India észak-nyugati részén az i. e. I. században uralkodott görög királlyal, Menandrosszal, aki árhát szintet elért nagy buddhista gyakorló volt.
Srí Lanka nagy krónikája (Mahayamsa), amely az i. sz. I. században íródott, de korábbi forrásokra épít, elmondja, hogy az i. e. I. században, a görög rangidős szerzetes Dhammarakkhita vezetésével, egy népes buddhista szerzetesi küldöttség érkezett a görög Alexandria városból, a srí lankai Nagy Sztúpa (mai nevén Ruvanvali-saya) avatására. Ez a város akár az egyiptomi Alexandria volt, akár valamely más Alexandria, mindenképpen egy görög város volt, ahol létezett egy jelentős buddhista közösség. Alexandriai Clement, egy korai keresztény egyházatya a II. század végén írja, hogy azok között a „barbárok” között, akik filozófiája eljutott Görögországba, voltak olyanok is, „akik Buddha előírásait követték”.
Számos ehhez hasonló elszórt utalást találhatunk még, melyek rámutatnak a buddhizmus jelenlétére Nyugaton már ezekben a korai időkben is. Nem lehet semmi kétségünk afelől, hogy a buddhizmus mély hatással volt mind a görög világra, mind pedig a korai kereszténységre. Maga a keresztény monasztikus rend is, úgy tűnik, buddhista hatást mutat. Jól ismert tény, hogy a buddhisták voltak az elsők a történelem folyamán, akik monasztikus szerzetesi közösségeket hoztak létre.
Jézus és a korai keresztény egyházatyák tanításaiban is találunk a buddhizmushoz hasonló gondolatokat, ami egyáltalán nem rendkívüli, ha ismerjük, hogy azokban az időkben India, Közép-Ázsia, Mezopotámia, Irán, a Közel-Kelet és a Földközi–tenger vidéke továbbra is oly szoros kapcsolatban állt egymással, hogy egy térségnek számított. A rózsakeresztes hagyományban fennmaradt, valamint indiai spirituális mesterek és tudósok által képviselt nézetek szerint, maga Jézus is járt Indiában, ahol mélyreható szellemi tanításokban részesült, melyeket azután hazájába visszatérve tanított.
[1] Lásd: prof. Thomas McEvilley kutatásait: The Shape of Ancient Thought: Comparative Studies in Greek and Indian Philosophies – Allworth Press, New York
[2] Lásd: Peter Kingsley: Történet, amely szíven talál – Abarisz, a megvilágosult avar mester története, aki útjára indította a Nyugat szellemiségét az antik görög világban – BMK, Budapest
[3] Lásd: Georgios T. Halkias: When the Greeks Converted the Buddha: Asymmetrical Transfers of Knowledge in Indo-Greek Cultures – Brill Publishers