Konfuciusz és a dong-yi (keleti „barbár” – szkíta) kultúra[1]
Konfucius (i. e. 551-479) kínai filozófus, politikus és tanító volt, akit a konfucianizmus megalapítójának tartanak. Konfuciusz és Liu Bang (i. e. 256-195), a Han-dinasztia első császára, akinek bizonyos testi jegyei hasonlítottak a kaukázusiakéhoz, mindketten a dong-yi nép leszármazottjának és örökösének tekinthetők.
A „dong-yi” (東夷) kifejezés az ősi Kína keleti és délkeleti régióiban élő ősi népek egy csoportjára utal. A kifejezést gyakran felváltva használják a „yi” (夷) kifejezéssel, amely általában minden olyan népre – „barbárra” – utal, amely nem han kínai volt. „Keleti barbároknak” nevezték őket, ami kapcsolatba hozza őket a „nyugati barbárokkal”, ahogy a kínaiak a xiongnukat (ázsiai hunok) nevezték.
A dong-yi sokszínű népcsoport volt, és valószínű, hogy különböző népek keveredéséből származtak. Egyes tudósok úgy vélik, hogy az ősi yueshi néptől származhattak, akik a késő neolitikumban (i. e. 4000-2000 körül) a Sárga-folyó környékén laktak. A yueshi-k fejlett mezőgazdasági és fémmegmunkálási képességeikről voltak ismertek, és hozzájárulhattak a dong-yi kultúra kialakulásához.
Más tudósok úgy vélik, hogy a dong-yi nép a xiongnuk (ázsiai hunok – keleti szkíták) leszármazottja lehetett, egy nomád népé, amely Ázsia észak-keleti sztyeppéin élt. A xiongnuk katonai képességükről és lovas harcmodorukról voltak ismertek, és feltételezhetően házasságkötés által keveredtek a dong-yi néppel.
Az is lehetséges, hogy a dong-yi nép a yueshi és a xiongnu népek keveredéséből származik. Ez megmagyarázná a dong-yi kultúra sokszínűségét, valamint a földművelési és nomád elemek együttes jelenlétét életükben.
Konfuciusra nagy hatással voltak a dong-yik értékei és szokásai. Úgy vélte, hogy mélyen tisztában voltak az erkölcs, a társadalmi rend és a gyermeki jámborság fontosságával. Csodálta harciasságukat és a természettel való harmóniában való életre való képességüket is.
Konfuciusz írásaiban számos utalás található a dong-yi népre. Az egyik helyen ezt írja: „A keleti barbárok népe erős és bátor hírében áll, és jártasak az íjászatban”. Egy másik helyen azt mondja: „A keleti Yi népe a gyermeki jámborságáról és az idősek iránti tiszteletéről ismert”. Ezek a szövegek tükrözik Konfuciusz csodálatát a dong-yi nép iránt, és azt a meggyőződését, hogy sokat taníthatnak a han kínaiaknak. Ez emlékeztet az ókori görögök szkíták iránti, és a kínaiak xiongnuk iránti csodálatára.
Írásai mellett Konfuciusz a keleti régiókba el is utazott, és kapcsolatba került a dong-yi néppel. Tanult a szokásaikból és hagyományaikból, és néhány gondolatukat beépítette a saját tanításaiba. Például átvette a ősök tiszteletének dong-yi gyakorlatát, és néhány harcművészeti technikájukat is beépítette a tanításaiba.
Konfuciusznak a dong-yi néppel folytatott kapcsolatai mély hatással voltak filozófiai fejlődésére. Meggyőződött arról, hogy a dong-yik mélyen ismerik az emberi természet és az erkölcs alapelveit. Azt is csodálta, ahogyan képesek voltak harmóniában élni a természettel és egymással. Ezek a felismerések segítették tanításainak alakításában, és ma is hatással vannak a konfucianizmusra.
A dong-yik harciasságukról és az őseik iránti mély tiszteletükről is híresek voltak. Híresek voltak arról is, hogy ügyes földművelők voltak, és hogy harmóniában éltek a természettel. Konfuciusz csodálta ezeket a tulajdonságokat, és úgy vélte, hogy ezek a társadalom egészére is alkalmazhatók.
A konfucianizmus egyik legfontosabb alapelve a gyermeki jámborság, azaz a a szülők iránt érzett gyermeki tisztelet és engedelmesség fontossága. Ezt a koncepciót a dong-yik ősök iránti tisztelete befolyásolta. Konfuciusz úgy vélte, hogy a gyermeki jámborság elengedhetetlen a társadalmi rend és harmónia fenntartásához.
A dong-yik által befolyásolt másik fontos konfuciánus tanítás a ren fogalma, amelyet gyakran emberséges jószívűségnek vagy jóindulatnak fordítanak. Ez a fogalom hangsúlyozza annak fontosságát, hogy másokkal kedvesen és tisztelettel bánjunk, függetlenül társadalmi helyzetüktől. Konfuciusz úgy vélte, hogy a ren az igazságos és harmonikus társadalom alapja.
A dong-yik hatással voltak Konfuciusz szertartásokról és illendőségről szóló tanításaira is. Konfuciusz úgy vélte, hogy ezek a gyakorlatok elengedhetetlenek a társadalmi rend és harmónia fenntartásához. Úgy vélte, hogy a szertartások és az illem segítik az emberek közös identitásának és céljának megteremtését.
Összefoglalva, ahogy a görögök csodálták a „barbár” szkítákat, amiért közel éltek a valódi belső emberi természetükhöz és a külső környezeti természethez, úgy Konfucius és a kínaiak is csodálták a keleti szkítákat – a xiongnukat és a dong-jikat –, amiért ugyanezt tették. És láthatjuk, hogy mind a kínai, mind a görög kultúra a szkíta szellemiségen, gondolkodáson és kultúrán alapult, amely nagy hatást gyakorolt rájuk.
A dong-yi kultúra jelentős hatással volt Konfuciusz tanításaira. A gyermeki jámborság, a ren, a rituálék és az illendőség hangsúlyozása segített kialakítani elképzelését az igazságos és harmonikus társadalomról. Konfuciusz tanításai ma is nagy hatással vannak Kínára és a világ minden tájára.
[1]Ez a cikk kivonatokat tartalmaz Soleilmavis Liu: The Dong-Yi People című tanulmányából
A Dong-Yi kultúra a neolitikum legfejlettebb kultúrája volt a mai Kína területén.
(1) A Dong-Yi írásrendszer a neolitikus Kína egyik legrégebbi írásrendszere volt. Fontos forrása volt a Shang orákulum csontírásnak. A Changle-csontfeliratok a Longshan-kultúrához tartoztak, és a neolitikus Kína írásjegyeinek tekintették őket. Körülbelül 1000 évvel megelőzték a Shang orákulum csontírást.
(2) A Dong-Yi nép volt a nyilak feltalálója.
(3) A Dong-Yi nép nagy szakértője volt a fazekasságnak. A Longshan-kultúra tojáshéjfekete fazekasságát az ősi kínai fazekasság legjobb alkotásának tartották.
(4) A Dong-Yi nép volt a réz és a vas legkorábbi felhasználója a neolitikus Kínában.
(5) A legkorábbi emberi agyműtétet a neolitikus Kínában körülbelül 5000 évvel ezelőtt a Shandong tartománybeli Guangrao-ban végezték, ahol megtalálták egy felnőtt férfi koponyáját, amely a műtét után meggyógyult, és a férfi még sokáig élt, mielőtt meghalt.
(6) A Dong-Yi népek kifejlesztették az etikettet. A Long Shan kultúrában az etikett kódexe a társadalmi rétegződésről és a nemzet kialakulásáról tanúskodik.
A Dong-Yi (keleti barbár – szkíta) kultúra volt a kínai civilizáció gyökere
A Shandong-félsziget volt a Dong-Yi kultúra szülőhelye. A Dong-Yi kultúra vezető szerepet játszott a Sárga-folyó völgyi kultúrának, a kínai civilizáció gyökerének megteremtésében.
A Dong-Yi kultúra volt a gyökere a Gondolat Száz Iskolájának, szó szerint a Filozófusok Száz Iskolájának, filozófusoknak és iskoláknak, amelyek a Shandong-félszigeten és a keleti Henan területen virágoztak a nagy kulturális és szellemi terjeszkedés időszakában Kínában i. e. 770-től i. e. 221-ig – a filozófia klasszikus korszakában, amikor a szkíta filozófia elterjedt Közép-Eurázsiából a periféria kultúráiban.
Azt mondhatjuk, hogy a Shandong-félsziget – a Dong-Yi nép földje – volt a Gondolat Száz Iskolájának a szülőhelye. A Gondolat Száz Iskolájának legtöbb alapítója Lu, Qi vagy Song államból, valamint a mai Shandong tartomány környékén, vagy a Shandong-félsziget közelében található más államokból származott.
A konfucianizmus alapítói, Kong Qiu (Konfucius) és Meng Ke (Mencius) Lu városából származnak. Ugyanígy a mohizmus alapítója, Mo Di (Miciusz) és a Vegyes iskola alapítója, Shi Jiao is.
A legalizmus alapítója, Guan Zhong, a Qi államból származott, akárcsak Zou Yan, a Jin-Jang iskola alapítója. A Katonai iskola alapítói, Sun Wu (Sunzi) és Sun Bin (Sun Wu leszármazottja) szintén Qiből származtak.
Song államból származott a taoizmus két alapítója, Laotzu (Laozi vagy Lao Laizi) és Zhuang Zhou (Zhuangzi), valamint a Logikusok vagy a Nevek Iskolájának alapítója, Hui Shi is.
A Diplomácia iskola vagy a Függőleges és vízszintes (szövetségek) iskolájának alapítója, Gui Gu Zi a Shandong-félszigethez közeli Wei államból (ma Qixian Henan tartományban) származott.