KANISKA, A NAGY SZKÍTA TANKIRÁLY
Eljövetelét Buddha megjövendölte
a Mathura Múzeumban
Az egyik legkiemelkedőbb kusán uralkodó Kaniska volt, aki a buddhizmus nagy pártfogója lett. Kaniska eljövetelét Buddha megjövendölte. A jóslatot elolvashatjuk a Mulaszarvasztivádin Vinájában, amely a Tibeti Kánonban teljes egészében megtalálható. E jóslat szerint, ő Buddha parinirvánája után négyszáz évvel fog megjelenni, bár más helyütt ez az évszám módosul.
A kínai zarándok Fa-hszien 399-től 414-ig hosszú utazást tett a buddhista világban, bejárva Belső- és Közép-Ázsia szent helyeit is. Útleírásában beszámol Buddha jövendöléséről, amelyben megjósolja Kaniska eljövetelét, és hatalmas sztúpájának megépítését:
„A múltban, midőn Buddha ebben az országban járt tanítványaival, így szólt Anandához:
– Parinirvánám után lészen itt egy király, akinek neve Kaniska lesz, és aki ezen a helyen sztúpát épít.
Ez a Kaniska később eljött a világra, és egyszer, amint körutazást tett országában, Szakra, az istenek királya, hogy elméjében felkeltse az eszmét, kis pásztorfiú alakját öltötte, és egy kis sztúpát épített sárból, egyenesen a király útjában, aki megkérdezte tőle, hogy vajon mi az, amit csinál. A fiú így válaszolt:
– Sztúpát építek Buddhának.
– Nagyon helyes – mondta a király, és azon nyomban, éppen ott, a fiú sztúpáján emeltetett egy másikat, amely mikor elkészült, több mint kétszáz méter magas volt, és mindenféle drága anyagokból való burkolatokkal volt ékesítve. Az összes sztúpa és templom között, melyet a zarándokok megcsodálhatnak a világon, nem volt egy sem, amely összehasonlítható lett volna evvel, akár ünnepélyes szépségében, akár fenséges nagyszerűségében. Van egy ismert szólás, miszerint ez a legnagyszerűbb sztúpa egész Dzsambudvípában (Földünkön). Mikor a király sztúpája elkészült, a gyermek kis sztúpája kijött a déli oldalán, és alig volt másfél méter magas.”
A kutatók véleményei eltérőek Kaniska uralkodása idejét illetően, uralkodásának kezdetét manapság általában i. sz. 78-ra teszik. Bár ebben az időben más hatalmas királyságok is virágoztak Indiában, mint pl. a Szatavahana és a nyugati Szatrap országok, a kusánok voltak azok, akik a tan terjedésének a legnagyobb lökést adták.
Kaniska támogatásával a szarvasztivádinok (Keskeny Út) jól megalapozták magukat Mathura és Kasmír területein. Ebben az időben a Széles Út tanítások nagy mértékben elterjedtek. Kaniska birodalma kiterjedt Észak-India nyugati felén keresztül egészen Benáreszig, s magába foglalta az Indus völgyének nagy részét, valamint a felső Gangesz völgyeket, emellett Kasmírt, Afganisztánt, Közép-Ázsia hatalmas területeit, és a mai kínai Turkesztán részeit is. Fővárosa Purusapurában (ma: Pesawar) volt, ahol India legmagasabb sztúpája épült, melynek magassága több mint 200 méter volt.
Bár a Kusán Birodalom katonai vezetés alatt állt, ez az idő két évszázados(!) békét és virágzást jelentett Észak-India számára, amely a buddhista szanghának gyors fejlődést biztosított. A legendás szkíta kusán tankirály, „A Király, a Királyok Királya, Őfelsége Kaniska” idején a tan és a gyakorlás ösvénye már jól meg volt alapozva az egész birodalomban. A szkíta kusán műveltség és művészet két legjelentősebb központja az észak-közép indiai Mathura volt Agra közelében, és Gandhara észak-nyugaton, a mai Afganisztánban és Pakisztánban. A Kusán Birodalom több száz éven át uralta Közép-Ázsiát és Észak-Indiát, és főleg buddhista volt, de türelmet mutatott minden vallás iránt. A kusán korszak nagyon fontos volt a Széles Út fejlődésében, és a tantrikus buddhizmus kibontakozásában.
A BUDDHISTA TANÍTÁSOK SZÉLESKÖRŰ TÁMOGATÁSA
A hatalmas kiterjedésű és nyitott szellemiségű Kusán Birodalom fogékony volt a különböző eszmék és tanítások áramlására, és Kaniska szilárd támogatása segítette a szangha tevékenységének erősödését a kelet-iráni és a közép-ázsiai területeken. A buddhista tanítások széles körű támogatást élveztek Kaniska birodalmában is, és India más részein is. A tanítás tizennyolc iskolája az indiai földrész minden részén tevékeny volt, és sok új központ alakult az északnyugati területeken, ahol a kusán befolyás leginkább érezhető volt.
A III. BUDDHISTA ZSINAT
Kaniskát általában a III. Buddhista Zsinat patrónusának tartják. A Zsinatot Észak-nyugat Indiában tartották. Egy hagyomány szerint Kaniska elutazott Kasmírba, hogy tiszteletét tegye Szimha király előtt, aki buddhista uralkodó volt, és elérte az ellenségen győztes (szkr. árhát) megvalósulási szintet. Ott tartózkodása alatt sok ritka tanításban részesült az árhát Parsvától. A tanba vetett hite így elmélyült, és nagyszámú szerzetest hívott össze abból a célból, hogy a tanítást megvizsgálják és megtisztítsák.
Hszüan-cang kínai utazó szerzetes meghatározó elbeszélése szerint Kaniska király és az árhát Parsva hívta össze a zsinatot Kasmírban, Buddha parinirvánája után négyszáz évvel. A gyülekezet célja az volt, hogy megoldják azokat a kételyeket, melyek a tanításban merültek föl a tizennyolc buddhista iskola elkülönülése eredményeképp.
A zsinaton résztvevő gyülekezet ötszáz nagy mesterből állt. Mindannyian árhátok voltak, kivéve Vaszumitrát, aki a bódhiszattva ösvényt követte, és akinek célja a buddha állapot elérése volt. Eleinte a gyülekezet nem szívesen fogadta be őt tagjai közé, azonban amikor bemutatta hatalmas tudását és megvalósítását, őt választották meg a gyülekezet vezetőjének. Miután a gyülekezet fölolvasta a tanításokat, és magyarázó szövegeket írtak a három pitakához, Kaniska a munkájukat rézlapokra vésette, és egy sztúpában helyeztette el.
A SZÉLES ÚT TANÍTÁSOK NAGYMÉRVŰ TERJEDÉSE
A korai Széles Út tanításokat szájhagyományban adták tovább, tanítótól tanítványig, ezoterikus hagyományvonalakban. Kínai feljegyzések arra utalnak, hogy írásos Széles Út szútrák már a parinirvána után száz évvel is ismertek voltak, míg a tibeti történészek a Széles Út szövegek első megjelenését száz évvel későbbre teszik. A tibeti történész Taranatha szerint a Széles Út tanítások nagy számban először Kaniska idejében jelentek meg.
Kaniska halála után a bráhmin Kulika meghívta Nandát, Avitárkát és sok más Széles Út mestert, hogy tanítsanak hazájában, Szaurastrában. Nem sokkal ezután ötszáz Széles Út tanító gyűlt össze Szaurastrában, akik mindannyian magas szintet értek el a bódhiszattva ösvényen, és képesek voltak arra, hogy közvetlenül hallgassák Mandzsusri, Maitréja és más nagy mennyei bódhiszattvák tanításait. Laksásvá király kérésére elutaztak a nyugat-indiai Abu hegyére, ahol a király ötszáz legalkalmasabb emberét tanították, és a Széles Út szútrák másolatait elkészítették.
Előlap: Álló Kaniska, nehéz kusán kabátban és hosszú csizmában, vállából lángok gyúlnak ki, bal kezében zászlót tart, és áldozatot mutat be egy oltár felett. Görög felirat: ΒΑΣΙΛΕΥΣ ΒΑΣΙΛΕΩΝ ΚΑΝΗϷΚΟΥ „[érme] Kaniska, a királyok királya”.
Fordított oldal: Álló Héliosz hellenisztikus stílusban, jobb kezével áldó gesztust formálva. Görög betűkkel írt legenda: ΗΛΙΟΣ Helios. Balra Kaniska monogram (tamgha).
A TAN MEGSZILÁRDUL KASMÍRBAN, ÉS AZ INDIÁTÓL ÉSZAKNYUGATRA FEKVŐ ORSZÁGOKBAN
Kaniska a tankirály szívesen látta a buddhista szerzeteseket birodalmában. Bár a dharmatevékenység nem volt új ezeken a területeken, a buddhista közösségek ebben az időben szilárdultak meg. Taxila városa már i. sz. 100 körül fontos buddhista központ lett, és egész Kasmírban és Gandharában sztúpák és kolostorok épültek. Ezekből a központokból a dharmatevékenység eljutott Közép-Ázsia népeihez. Amikor a szerzetesek a dharmát hirdették Ázsia szerte, eljutottak a szárazföldi kereskedelmi utakat követve Kasgar, Khotán és Kucsá városaiba, onnan pedig keletre, egészen Kína fővárosába, Csang-anba.
Tengeri úton eljutottak Indiából Srí Lankába, Burmába, Thaiföldre, Kambodzsába, Kína partjaihoz, valamint Srívidzsája és Bali kereskedelmi központjaiba. Buddha tanításait Indiából a későbbi évszázadok folyamán Tibetbe is elvitték, továbbá a Mongol Birodalomba, és északkeleten a mandzsu néphez. A tanításokat mind az uralkodók, mind pedig az egyszerű emberek magukévá tették, és tisztelték a harmónia, a béke és az írásbeliség áldásai miatt, amelyekhez általuk jutottak.