• Nemrót Aranykertje Templom
• A Belső Ösvény eurázsiai mesterei

Az i. e. 8. század végén és a 7. század elején a szkíta harcosok meghódították és egységesítették a hatalmas eurázsiai kontinens nagy részét, és olyan innovatív birodalmat hoztak létre, amely az egész ókori világban – Nyugaton, a Közel-Keleten, Indiában és Kínában – megteremtette a Filozófia Korát és a Klasszikus Korszakot. A szkíták mozgékony lovas pásztorok voltak, akik családjukkal együtt kerekes nemezsátrakban éltek, és lenyűgözően hozzájárultak a világ civilizációjához – a fővárosoktól és a feltűnően elegáns öltözködéstől kezdve a politikai szerveződésen át Buddha, Zarathusztra és Laotzu világot megváltoztató eszméiig – akik mindhárman szkíták voltak.

A Szkíta Birodalom fénykorában Mongóliától és az ókori Északkelet-Kínától nyugatra, Északnyugat-Iránig és a Dunáig terjedt, Közép-Ázsiában pedig egészen az Arab-tengerig nyúlt délre. A szkíták uralták Médiát és Chaót is, az ókori Irán és Kína kulcsfontosságú határállamait. Azáltal, hogy a szkíták a helyi népek felett uralkodtak és házasságot kötöttek velük, új kultúrákat hoztak létre, amelyek beszédükben, öltözködésükben, fegyverzetükben és feudális társadalmi-politikai felépítésükben kreolszkíta jellegűek voltak. Ahogy nyelvüket, eszméiket és kultúrájukat elterjesztették az ókori világban, a szkíták megteremtették a legelső perzsa, indiai és kínai birodalmak alapjait.

Ha a kemény adatokat nézzük, az eurázsiai civilizációk változásának (és így fejlődésének) iránya sugárirányú volt, Közép-Eurázsiától kifelé a periféria felé: a klasszikus kor kezdetén a szkítákkal; a késő ókor kezdetén nyugaton (a Nyugat-Római Birodalomban) főként hunokkal és gótokkal, keleten (Észak-Kínában) főként a hunokkal és velük rokon szienpi és mongol népekkel. Ugyanez volt a helyzet a forradalmi középkor kezdetén, a közép-eurázsiai avarokkal, magyarokkal, törökökkel és tibetiekkel; a frankokkal és vikingekkel Európa közép-eurázsiaiasodott északi részéről; valamint az arabokkal délről; és a reneszánsz kezdetén a törökökkel és a mongolokkal. A közép-eurázsiaiak szellemisége, hiedelmei, gyakorlatai, szokásai, technológiája, művészete, sőt még az öltözködési divatja is elkísérte őket, és követte őket a periférikus országokban.

(Ez az írás kivonatokat tartalmaz Christopher I. Beckwith: The Scythian Empire című könyvéből)

A klasszikus kultúra leghíresebb közös vonása a „Klasszikus Kor”-t megélt összes nemzetben a szigorú értelemben vett Filozófia megjelenése, nagy „F”-fel: Filozófia. Ez egy új és példátlan dolog volt, és az a bizonyos időszak a Kr. e.-i évezred közepén az egyetlen olyan időszak a történelemben, amikor a filozófia ilyen látványosan virágzott ezekben a kultúrákban. Másképpen fogalmazva, sem előtte, sem azóta nem volt más „filozófiai korszak”, és minden kultúra klasszikus korszaka nagyjából egy időben zajlott a filozófia korszakával.

Lehet, hogy a filozófia is szkíta találmány? Ezen írás bemutatja, hogy a görögöket, a perzsákat, az indiaiakat és a kínaiakat mind egy-egy korai szkíta filozófus tanította, és így a szkíta filozófiát első kézből nagyjából egy időben tapasztalták meg, még mielőtt a filozófiának önmagában bármilyen más jele is megjelent volna azokon a vidékeken, ahol ők tanítottak.

Szkíta filozófia
Görögország, Kína, India, Irán és Szkítia első nagy filozófusai, akik körülbelül i. e. 600 és 400 között éltek, forradalmárok voltak. Valami egészen újat és példátlan dolgot tettek: mindannyian kritizálták és elutasították a hagyományos hiedelmeket és gyakorlatokat azokban az országokban, ahol tanítottak. Nem egyszerűen „filozófusok” voltak. Mindegyikük vitathatatlanul a befogadó kultúra legkorábbi filozófusa volt – a szó szigorúan vett modern értelmében – azzal a kiegészítéssel, hogy az ókorban a filozófusoktól elvárták, hogy gyakorolják is a filozófiájukat. Időrendi sorrendben ők a következők:

1. Anacharszisz a szkíta, egy félig görög szkíta, aki Görögországban tanított.
2. Zarathusztra, egy szkíta nyelvű szkíta, aki a Szkíta-Méd Birodalomban tanított.
3. Gautama, a szkíta bölcs (Gautama Sákjamuni), aki Észak-Indiában tanított.
4. *Gautama (Lao-tan – Laotzu), aki szkíta nevet viselt és a korai Kínában tanított.
   
   Az itt tárgyalt filozófusok mindegyikéről elég sokat írtak már, de általában mindegyiküket úgy kezelik, mintha egy sokkal későbbi, domináns helyi hagyományhoz tartoznának, ha egyáltalán léteztek. Így Anacharsziszról azt feltételezik, hogy görög cinikus volt, Zarathusztra egy késő zoroasztriánus perzsa dualista, Buddha egy indiai tanítványa a brahmanistáknak és a dzsaináknak, Laotzu pedig egy misztikus és kifürkészhetetlen kínai politikai teoretikus. A legszembetűnőbb azonban ezekben a gondolkodókban az, hogy szokatlanul éleslátó, szigorúan filozófiai tanításaik feltűnően hasonló témákról szólnak. Bár szinte semmit sem tudunk róluk
   történetileg, a legkorábbi beszámolók egy dologban megegyeznek: mindegyikük idegen volt egy olyan országban, ahol eszméi eltértek a helyi eszméktől, de ahol sikereket ért el. És bizonyára a legfigyelemreméltóbb történelmi tény velük kapcsolatban az, hogy szkíták voltak.

A szkíta-magyar filozófia nagy hatással volt Eurázsia kultúráira, beleértve a közép-eurázsiai szkíta övezetet, valamint Európa, Irán, India, Kína, Japán, Délkelet-Ázsia, Polinézia és az amerikai indiánok peremvidéki kultúráit. Jelentős hatással volt a bön, a buddhizmus, a taoizmus, a konfucianizmus, a zoroasztrizmus és a kereszténység fejlődésére is.

A szkíta filozófia és belső ösvény néhány kulcsfontosságú tétele:

• A valóság természete: A szkíta filozófia azt tanítja, hogy a valóság nem az, aminek látszik. Amit mi valóságként élünk meg, az egy összetett és illuzórikus világ, amelyet az elménk hoz létre. Minden lény valódi természete alapvetően tiszta és megvilágosodott. A valóság alapvető természete az eredendő önazonosság hiánya. A valóság alapvető természete a tudat, amely végső értelemben feltétel nélküli.
• A megvilágosodáshoz vezető út: Bár minden lény eredendően megvilágosodott, isteni természetű, hétköznapi szinten ezt nem ismerjük fel, ezért szenvedést tapasztalunk. A megvilágosodás a szenvedéstől való megszabadulás állapota, amelyet az együttérzés, a bölcsesség és az ügyes módszerek gyakorlása révén érhetünk el. A megvilágosodáshoz vezető út az önfelfedezés útja. Magába foglalja a valóság valódi természetének megértését és a feltételekhez kötött létezéshez való ragaszkodásunk legyőzését. Minden lénynek megvan a képessége arra, hogy elérje a megvilágosodást.
• Az együttérzés és szeretet a megvilágosodott harcos, a szkíta belső spirituális út gyakorlójának legfontosabb tulajdonsága.
• A meditáció gyakorlása: A meditáció a legfontosabb gyakorlat a szkíta filozófia hagyományában. Ez egy olyan módszer, amely arra neveli az elmét, hogy mindig tudatosan legyen a jelenben, és úgy lássa a világot, ahogyan az valójában van.
• A vizualizáció ereje: A vizualizáció a spirituális növekedés erőteljes eszköze. A gyakorló a világ és a benne lévő lények szentségéről mentális képeket hoz létre, amelyek segíthetnek a tanítások megértésének fejlesztésében, és a valóság valódi természetének megtapasztalásában.
• A karma az ok és okozat törvénye – tetteink meghatározzák jövőbeli tapasztalatainkat. A jótékony tettek visszahatása a boldogság és minden pozitív tapasztalat; az ártalmas tettek visszahatása a szenvedés és minden negatív  tapasztalat.
• Törekednünk kell arra, hogy az igazság, a szeretet, az együttérzés és a bölcsesség elvei szerint éljünk.

A szkíta-magyar filozófia alapvető tanításait gyakran mélyértelmű, frappáns metaforákban foglalják össze, mint például meséink bevezetőiben:

„Hol volt, hol nem volt, volt egyszer Tiszán innen Dunán túl, de még az Óperenciás tengeren is túl, a tüzes tengernek a hetvenedik szigetén, volt egy irtózatosan kis kert. Abban a kis kertben volt egy irtózatosan nagy kert.”

„Hol volt, hol nem volt, az Óperencás-tengeren túl, az üveghegyeken innen volt, kidőlt-bedőlt kemencének egy csepp oldala sem volt, ahol jó volt, ott rossz volt, ahol rossz volt ott jó volt, mégis megsült benne hetvenhét tepsi pogácsa. Arra ment három meztelen cigánygyerek, mind az inge elejibe hányta a pogácsát.”

Meséink a megvilágosult mesterek lényegi spirituális tanításainak a kincstárai, a szkíta-magyar belső ösvény filozófiájának és gyakorlati útmutatásainak egyik fő forrásai. A mesék mellett a fő források a nagy szkíta mesterek tanításainak a buddhista, bönpo, taoista és más hagyományok szentirataiban őrzött óriási anyaga, és a mesterek nemzedékről-nemzedékre átadott szóbeli útmutatásai.

Hol volt, hol nem volt – magyarázat:

Az elme és a valóság alapvető kettős természete, többértelműsége és több szinten értelmezhetősége. A két igazság a látszatigazság és a végső igazság. A mese a látszatigazság szintjén játszódik, ahol az igazság, sőt maga a valóság, nézőpont kérdése. A valóság alaptermészete a lét és a nemlét közötti állandó mozgás.

Tüzes tenger hetvenedik szigete – magyarázat:

A sziget az elszigetelt egyéni elme. A tüzes tenger az elszigetelt elme által emelt fal, ami elválasztja másoktól és a valóságtól. A tűz és víz végletes ellentétek, csakúgy mint a zavaros elme csapongó gondolatai és érzései. Az égő víz arra mutat rá, hogy a zavaros elme nemcsak a végletek közt hányódik, hanem hogy eközben szenved és felemészti magát.

Kis kert, amiben nagy kert van – magyarázat:

A kis kert az elme, a nagy kert a világ. A világ az elmében van. A világot az elme hozza létre. Az elme mozgása hozza létre a világ dolgait.

Kidőlt-bedőlt kemence – magyarázat:

Azt jelenti, hogy a világ egy megfoghatatlan tünemény. A jelenségek játéka a lét és a nemlét között állandóan folyamatban van, s mi oda-vissza hányódunk a kettő között.

Hol volt, hol nem volt – magyarázat:

Az „egyszer volt, hol nem volt” – „hol volt, hol nem volt” egy bölcseleti tétel, amelynek sok következménye és alkalmazása van. Erre épül minden mese, és ez a szemlélet jelenik meg minden mesében. Ennek az igazságnak a felismerése minden mese alapállása. A Belső Ösvény gyakorlatában ennek a jelentése:

„Valamikor, valahol, valamit az igazságnak kell elismerned.
De ha túlságosan ragaszkodsz hozzá, akkor,
Még ha az igazság személyesen el is jön hozzád és bekopogtat,
Akkor sem fogsz ajtót nyitni.”

Ez az igazság felismerésének helyes útját adja meg, ami annál is inkább fontos rögtön a mese elején, mert a mese a Belső Ösvény igazságairól szól. A Belső Ösvény követőinek a „hol volt, hol nem volt” azt is jelenti, hogy kezdettelen időktől fogva megvilágosodottak, boldogok, tiszták és tökéletesek vagyunk. Ám ezt nem tudjuk felismerni. Ezért a megvilágosult tanítók a lények iránti végtelen együttérzésből időről-időre látszattestet öltenek, és eljönnek közénk. Példamutatással és tanítással olyan látszatigazságokat mutatnak meg nekünk, amelyek el tudnak vezetni bennünket a tiszta igazsághoz vezető útra. Ilyen tanítás a mese. Ezt azért teszik, mert az igazság „elgondolhatatlan, kifejezhetetlen, soha meg nem született, soha meg nem szűnő, a végtelen térrel azonos természetű” mint a mi csodaszarvasunk fénye, mely „gyújtatlan gyúlad, oltatlan aluszik.”

„Önnön tiszta elmémnek hódolok
Amely a belső tanító,
Minden látható és láthatatlan jó forrása.
A lények mindig időben és térben vannak –
Ha a lények időben vannak,
Belső tanítóm varázstáncot jár az időben.
Ha a lények a térben vannak,
Belső tanítóm varázstáncot jár a térben.
Ha jól megvizsgálod, sosem maradsz sehol,
Puszta tünemény vagy.
Mindannak, ami sosem marad,
A benső tanítónak hódolok.”

„Távolról nézve a madárijesztő embernek jelenik meg.
Mi más jelenik meg ekkor, mint a saját elméd.”

Az elmében a madárijesztő helyett érzékcsalódás folytán megjelenő ember képzete a külső valóság érzetét kelti. A valóságban e képzet az elme puszta játéka, fodrozódása, olyan, mint egy álomkép, amely úgy jelenik meg az elmében, mint a hullámok a vízen. Amint a hullám a víztől elválaszthatatlan, e képzet is az elme maga.