Öt bölcsesség istennő
Öt bölcsesség istennő!
Ha nem hódolunk nektek,
Öt boszorkánnyá váltok,
S ránk szenvedést s kórt hoztok.
Mivel el nem űzhetünk,
Sorsunk csak rajtatok áll.
Öt bölcsesség istennő!
Sorsunk csak rajtatok áll.
Ám ha hódolunk nektek,
Öt jó tündérré váltok,
Üdvöt, jólétet hozván,
Üdvöt, jólétet hozván.
Mivel el nem válhatunk,
Sorsunk csak tőletek függ.
Mivel el nem válhatunk,
Sorsunk csak tőletek függ.
Te olyan türelmes vagy!
Ha csak állni akarnánk,
Nélküled nem állhatnánk,
Nélküled nem állhatnánk.
Ha meg menni akarnánk,
Nélküled nem mehetnénk.
Ha ízlelni akarnánk,
Ízeket sem éreznénk.
Tapintani szeretnénk,
Tapintani sem tudnánk.
Akármit is cselekszünk,
Támaszul itt vagy velünk.
Türelmes, panasztalan,
De ostobán, s hálátlan,
Csak terajtad taposunk,
És téged földnek hívunk.
Te olyan folytonos vagy!
Ha tisztulni akarnánk,
Nélküled nem tisztulnánk,
Nélküled nem tisztulnánk.
Ha a szomjunk oltanánk,
Nélküled csak szomjaznánk.
Ha hallani akarnánk,
Nélküled nem hallhatnánk.
Akármit is cselekszünk,
Te csak csobogsz, áramolsz,
Buzgón és panasztalan,
Buzgón és panasztalan.
De mi, vágyódó lények,
Mindig, háládatlanul,
Durván szertelocsolunk,
És téged víznek hívunk.
Te olyan világos vagy!
Ha harcolni akarnánk,
Nélküled azt nem tudnánk,
Nélküled azt nem tudnánk.
Ha szeretni akarnánk,
Nélküled azt sem tudnánk.
Ha meg látni akarnánk,
Nélküled nem láthatnánk.
Akármit is cselekszünk,
Te mindig csak világolsz,
Homálytalan, fényesen,
Homálytalan, fényesen.
De büszkén s hálátlanul,
Téged csak széttaposunk,
Eloltunk, s tűznek hívunk,
Eloltunk, s tűznek hívunk.
Te olyan szép könnyed vagy!
Ha emelkedni vágynánk,
Nélküled nem lebegnénk,
Nélküled nem lebegnénk.
Ha mozdulni szeretnénk,
Nélküled nem moccannánk.
Ha illatot éreznénk,
Nélküled nem szagolnánk.
Akármit is cselekszünk,
Te örökké csak mozogsz,
Súlytalan, panasztalan,
Súlytalan, panasztalan.
De irigyen, hálátlan,
Téged csak ellegyezünk,
S levegőnek nevezünk,
S levegőnek nevezünk.
Te oly csodás nyitott vagy!
Ha létezni akarnánk,
Nélküled nem léteznénk,
Nélküled nem léteznénk.
Ha lenni nem akarnánk,
Nélküled el sem múlnánk.
Ha meg tudni akarnánk,
Nélküled nem tudhatnánk.
Akármit is cselekszünk,
Te örökké befogadsz,
Tágasan, panasztalan,
Tágasan, panasztalan.
De ostobán, hálátlan,
Téged csak kiürítünk,
S üres térnek nevezünk,
S üres térnek nevezünk.
Ti a szolgáink vagytok,
Akik semmit sem kérnek,
Buzgón szolgálva minket,
Buzgón szolgálva minket.
Hétköznapi lényeket
És a fennkölt lényeket,
Vágyainkat betöltve,
Vágyainkat betöltve.
Nagy királynőink vagytok,
Kik csábítással s kéjjel
Leigáztok bennünket,
Leigáztok bennünket.
Hétköznapi lényeket
És a fennkölt lényeket,
Mindenkit meghódíttok,
S vágyakozóvá tesztek.
Ti vagytok a bölcsesség
Égjáró tündérei,
Varázstáncaitokkal
Könnyen vezettek minket,
Hétköznapi lényeket,
És a fennkölt lényeket,
Mindenkit vágytalanság
állapotába visztek.