2500 évvel ezelőtt Buddha megmutatta a meditáció útját, amely azóta megszámlálhatatlan embernek hozott szabadságot és boldog életet. Boldog életnek nevezhetjük azt, melynek valódi értelmet ad a törekvés a világ jobbá tételére, mindannyiunk javáért.
Miért meditáljunk?
A meditáció gyakorlásának számos pozitív hatása van. Jót tesz a testnek, a léleknek és a tudatnak. Számos kutatás bizonyította már testet-lelket gyógyító hatását. Stressz és depresszió, sőt fizikai betegségek kezelésére is kiváló módszer – megerősíti az immunvédelmünket, felszabadítja a test, a lélek és a tudat természetes, egészséges, öngyógyító energiáit. A meditáció hatása mindennapi életünk minden területére és mozzanatára kiterjed.
A meditáció a belső fejlődés és gyógyulás vallástól független útja. Nem állít a középpontba egy felsőrendű lényt, vagy isten-képzetet – Buddha nem volt isten, ember volt, aki a saját tudatát felszabadítva eljutott a megvilágosulásig. A meditáció az életünk gyakorlati dolgaira fekteti a hangsúlyt. Nincsenek dogmák, a valóságról első kézből szerzett eleven tapasztalás a döntő.
A meditáció útja felfedező út, mely hazavezet bennünket valódi, egészséges önmagunkhoz – a természetünkből fakadó, szívből jövő szeretethez és jósághoz –, és életünk valóságához. Az út a folyamatos nyitás, jelenben lét, kutatás, tanulás, átértékelés, megújulás. A kulcsszó a tudat megnyitása, tágítása, pozitív energiái óriási rejtett tartalékainak felszabadítása. Ez hatalmas örömet és frissességet hoz az életünkbe. Teljes emberré válhatunk, aki teljes életet él.
Felébred a bennünk szunnyadó kreativitás
A meditáció útján haladva, egyre tisztábban látjuk önmagunkat és a világot, így egyre inkább felébrednek a bennünk szunnyadó kreativitás végtelen dinamikus erői. A meditáció gyakorlója nyitottan, örömmel vállal közösséget a világ lényeivel, és nyitott szívvel, bátor helytállással végzi az egyetemes közösségben ráháruló feladatát.
Felszabadítani a tudatunkat
A gyűlölet, a fösvénység, a féltékenység, az ostobaság mindenki szemében rossz dolgok, a szeretet, a kedvesség, a segítőkészség pedig jó – a gyakorlatban azonban mégsem vagyunk képesek eszerint élni, mert a tudatunk gyenge, fejletlen, öntörvényű, zavaros. Képeznünk kell a tudatunkat, hogy megtanulhassunk bánni vele, és felszabadíthassuk a mélyében szunnyadó természetes jóságot.
Mindannyian tudjuk már, hogy bár az egészséges élethez elengedhetetlen anyagi feltételekre minden embernek szüksége van, a technológia fejlődése és az életszínvonal emelkedése önmagában nem képes kielégíteni a vágyainkat, és megoldani az érzelmi problémáinkat. A valódi boldogság kulcsát máshol kell keresnünk. A kulcs a tudat megnyitása, felszabadítása.
A tudattal folytatott munka nem igényel változtatásokat a külső életvitelünkben, családi életünkben, munkánkban, étkezésünkben. A meditációban azzal az alapvető energiával dolgozunk, amely már most a miénk: a testünk, beszédünk és tudatunk energiájával.
Mi a meditáció?
A meditáció nem vallásos tevékenység, és nem csak a kiváltságosaknak szól – mindenkinek van teste, beszéde és tudata. Mindaddig, amíg a zabolátlanul csapongó, kezelhetetlen tudatállapotaink börtönében élünk, a saját tudatunk által okozott kellemetlenségek elszenvedői leszünk újra és újra, ezért szükségünk van rá, hogy tisztán lássuk, mi történik a tudatunkban.
Minden energiánk a tudatból ered. Ezért fontos mindig tudatában lenni, mi folyik a tudatban, és tisztán látni, hogy természetes, egészséges – avagy zavaros, elferdült módon működik-e. A tisztánlátás felszabadítja a tudat tiszta, természetes energiáját – a tudat természetes alapenergiája a szeretet. A meditációval ezt a természetes, szívből jövő szeretetet szabadítjuk fel és tesszük életünk alapenergiájává.
KÖNYVAJÁNLÓ:
Láma Csöpel – Miért meditáljunk?
Kérdések a meditációról és a buddhizmusról
Buddha, a Szkíta Bölcs
Buddha a sákja nép szülötte volt, amely Közép-Ázsiából vándorolt le észak-Indiába új területeket keresve, hasonlóan a mai Nepál, valamint észak- és észak-nyugat India területén élő sok más néphez. Tudni való, hogy Buddha nevében a „h”-t sem az indusok, sem az angolok nem ejtik. Ezt mi a németektől vettük át – helytelenül. Helyes kiejtése tehát: Buda.
Buddha korában (i. e. VI. sz.) Közép-Ázsiát a szkíták uralták, akik saját nyelvükön a „sáka” néven nevezték magukat. Az indiai szanszkrit irodalomban ugyanezen névvel illetik őket. A „szkíta” elnevezés, melyen Európában váltak ismertté, a régi görögöktől származik.
Az indiai szubkontinens északi és észak-nyugati hatalmas területeit nagyrészt közép-ázsiai szkíta, és velük rokon, később beáramlott hun eredetű népek lakják, akik mára természetesen részben keveredtek más itt élő népekkel, azonban e származásuk tudata mind a mai napig elevenen él bennük. E népek művelt rétegei a velünk, magyarokkal, mint a szkíták és hunok európai leszármazottaival való rokonságukat is számon tartják, de ugyanezt teszi a Törökországtól Japánig terjedő óriási földrész számos más népe is.
Sáka (szkíta) – sákja azonosság
Nemcsak ezeknek az Indiában élő népeknek az ősi hagyománya, hanem az indiai történetírás, és a mai nemzetközi tudományos közvélemény is alátámasztja a sáka – sákja azonosságot. A buddhizmus jeles indiai kutatója Lokesh Chandra rámutatott, hogy a szanszkrit nyelvben a „sákja” szó a „sáka” főnév melléknévi alakja. Lokesh Chandra idéz Buddháról egy régi történetet, amely elmondja, hogy röviddel azután, hogy megvilágosodott és tanítani kezdett, találkozott két közép-ázsiai kereskedővel, akikkel jól megértették egymás nyelvjárását. Miután a kereskedők tanítást kaptak Buddhától, a tanításokkal hazatértek Közép-Ázsiába.
Buddha élete
Korunk meghatározó megvilágosultja, a Szkíta Bölcs Buddha az i. e. VI. században öltött testet Földünkön azért, hogy megmutassa a lényeknek a végleges és tökéletes felébredés lehetőségét, és a hozzá vezető utat tanítsa azoknak, akik érettek voltak rá. Ezt a végső megtestesülését ötszáz tisztátalan és ötszáz tiszta testet öltés előzte meg, melyekben a megvilágosult szellem harcosának a lények javáért végzett, együttérzésből fakadó, önfeláldozó cselekedeteit jelenítette meg a belső ösvény gyakorlóinak ösztönzése érdekében.
Utolsó születését megelőzően a Tusita istenvilágban tartózkodott az istenek között, akik elérkezettnek látván az időt, kérték a Megvilágosult Harcost, a leendő Buddhát, válasszon magának alkalmas szülőföldet és szülőket Földünkön, és teljesítse be megvilágosult tevékenységét mindannyiunk javára. A Bódhiszattva letekintett a Földre, és miután alaposan mérlegelte a lehetőségeket, a szkítákat találta legmegfelelőbbeknek, mivel őket látta a legtisztább életűeknek, és ezért a legfogékonyabbaknak a Belső Ösvény fennkölt tanításaira. Ezért úgy döntött, közöttük születik meg, a tiszta életű Tisztaétkű (szkr. Suddhodana) király és Tündér Káprázat Istennő (szkr. Majadévi) királyné gyermekeként.
A királyfi a legmagasabb képzésben részesült, és tökéletesen elsajátította a hagyomány tudományait és művészeteit. Azonban őt, aki – hála sok-sok élete folyamán kialakított szellemi adottságainak – a végső válaszokat kereste, mindez nem elégítette ki.
Lemondott a reá váró királyi trónról, elhagyta a palotát, és elindult a Belső Ösvényen, hogy beteljesítse minden lény legmagasabb javát. Felkereste a legnagyobb szellemi tanítómestereket, de azt találta, hogy ők sem rendelkeztek a végső tapasztalással. Ezután a meditáció szorgalmas gyakorlásával elérte a tökéletes felébredést, majd tanítani kezdett.
A Felébredett látta a végső lényeget, és útmutatásaival hozzáférhetővé tette azt követői számára. Visszaadta tehát a világnak azt a lényegi tudást, amely az ő korában már elhalványult a hagyományban. Ezért őt az emberiség egyetemes tudását őrző ősi eurázsiai hagyomány újjáélesztőjének tekinthetjük, tanításait pedig a megtisztult és teljes hagyomány kimeríthetetlen kincstárának.
Indiára most úgy gondolunk, ahogy határait a térképen ma ábrázolják, ám a régi időkben nem így nézett ki. Az Észak-Indiától észak-nyugatra egészen Közép-Ázsiáig terjedő, a mai Pakisztánt és Afganisztánt is magába foglaló, földrésznyi terület ugyanazon kultúrterület része volt. Buddha kora előtt az indiai civilizáció fő központja nyugaton volt, a mai Pakisztán területén.
Az ősi buddhista irodalomban azt találjuk, hogy a Szkíta Bölcs nem az első buddha volt Földünkön. Jelen korunknak ő a meghatározó buddhája, azonban az őt megelőző korokban a buddhák egész sora élt a mai India területén és Közép-Ázsiában. Egyes buddhista hagyományok hat buddhát tartanak számon, akik világunk kialakulása óta, sok ezer éves időközökkel egymást követve, a Szkíta Bölcs előtt jártak. Ezek a következők voltak: Vipasjin, Sikhin, Visvabhu, Krakucsanda, Kanakamuni és Kásjapa. Más hagyományok csak az utóbbi hármat említik. Megint más szövegekben huszonnégy előző buddháról olvashatunk.
A szentiratok elmondják, hogy a Szkíta Bölcs Buddha idejében még voltak Kásjapa, azaz Fényőrző Buddhának követői. Ő igen régen élt (a források szerint százezer évvel ezelőtt), és tanítása elterjedt az egész világon. Tanításának bölcsessége megtalálható nyomokban a Föld különböző vallásaiban és műveltségeiben, mivel a megvilágosult tanítók a különböző népek, helyek és műveltségek adottságainak megfelelő alakban terjesztették tanításaikat – természetesen nem buddhizmus néven, hanem különböző nevek alatt – a lények iránt érzett végtelen együttérzésből.
Fényőrző Buddhának ma is őrzik számos ereklyéjét. Az ő ereklyéjét tartalmazza Nepál fővárosában, Kathmanduban, a bodhnathi nagy sztúpa, valamint a svédországi Karma Decsen Öszel Ling-ben álló sztúpa is, de az évekig világot járt, és hazánkban is immár több ízben megrendezett Maitréja Projekt ereklyekiállításon is megcsodálható volt szemtől-szemben az egyik gyönyörű fehér ereklyegyöngye.
Az ősök tisztelete
Őseink és hagyományaink tisztelete valójában egyben a mi saját műveltségünkben felhalmozott bölcsesség tiszteletének a jele is… Gondoljuk csak meg, hogy a mai világ legnagyobb baja éppen az, hogy képtelenek vagyunk felfogni és nagyra értékelni az emberi létben rejlő lehetőségeket, az emberben lakozó alapvető jóságot, márpedig ha az előttünk jártak munkáját nem becsüljük meg, mi is éppen ebbe a hibába esünk.
– Csögyam Trungpa Rinpocse
Az ősök tisztelete
Vannak társadalmak, ahol az emberek szentélyeket állítanak az ősök tiszteletére. Japánban például, amely egy igazán fejlett, mai társadalom, napjainkban is nagyon erős az ősök tisztelete. Vannak olyan vélemények, melyek szerint az ősök tisztelete pusztán egy kezdetleges gondolkodásmód babonás megnyilvánulása. De őseink és hagyományaink tisztelete valójában egyben a mi saját műveltségünkben felhalmozott bölcsesség tiszteletének a jele is. Értékelnünk kell, hogy az emberek évezredeken át gyűjtötték a bölcsességet. Méltányolnunk kell, amit őseink megvalósítottak: az emberek megtanultak eszközöket készíteni, kifejlesztették a kést, az íjat, a nyilat. Megtanultak fát vágni, ételeket főzni, fűszereket használni, harmóniában élni egymással és a természettel. Nem szabad megfeledkezni a múlt eredményeiről. Mindenképpen értékelnünk kell azt a bölcsességet, amelyet az emberek sok-sok ezer éven át felhalmoztak. Őseink számtalan kudarcon és nehézségen át, sokszor saját életüket feláldozva fejlesztették ki azt a tudást, azokat az eszközöket, amelyek életünk alapjaivá váltak.
A „most” átélése a múlttal összekötő híd
A múlt tisztelete önmagában azonban nem fogja a világ kérdéseit megoldani. Meg kell találni a kapcsolatot hagyományaink és jelen életünk között. A jelen pillanat varázslata, és a jelen pillanat, a „most” átélése az a híd, amely a múlt bölcsességét összeköti jelenünkkel. Ha értékeled egy festmény, zenedarab vagy irodalmi mű szépségét, attól függetlenül, hogy az mikor készült, most értékeled. Ugyanazt a most-ot éled át, amelyben a mű létrejött. Mindig „most” van.
Otthonunk szent hely
A most-ot úgy élhetjük át, ha ráébredünk, hogy ez a szent pillanat, életünknek ez a szent pontja mindig az alkalom. Ezért annak a tudatosítása, hogy hol vagy és mi vagy, itt, helyben, nagyon fontos. Ez az egyik ok, amiért a családi helyzetünk, a mindennapos otthoni életünk olyan fontos. Otthonunkat szent helynek kell látnunk, amely ragyogó alkalmat kínál a most átélésére. A szentség értékelése nagyon egyszerűen úgy kezdődik, hogy valaki az élet minden részletét érdeklődéssel követi. Az érdeklődés azt jelenti, hogy tudatosan odafigyelünk, mi folyik hétköznapi életünkben – tudatosság főzés közben, tudatosság vezetés közben, tudatosság pelenkázás közben, sőt tudatosság még veszekedés közben is. Az ilyen tudatosság segíthet megszabadulni a rohanástól, a zűrzavartól, a belső kényelmetlenségtől és mindenféle elégedetlenségtől. Megszabadíthat a most átélésének akadályaitól, úgyhogy itt, helyben, mindig felderülhetsz.