A nép eredetének az ismeretéhez szervesen hozzátartozik annak a szellemi birodalomnak az ismerete is, amely velünk párhuzamosan, de más térben létezik, és ahonnan a nép időről időre segítséget, megmentőt kap. Ez a titkos helyen most is létező, megvilágosodott lények által lakott birodalom a tibeti hagyományban a Sambala királyság, amelynek egy jövőbeli uralkodója, a Rettenetes Kerék Tartó (tibetiül: Dragpo Korlo Csen) a megjövendölt megváltója az emberiségnek. Hasonló legendája van a kelet-tibeti Ling ország királyának, Geszárnak, akiről Belső Ázsia legnagyobb népi hőskölteménye szól. E hősköltemény szerint Geszár vissza fog térni serege élén Sambala szellemi birodalmából, hogy legyőzze a sötétség erőit. A mi magyar hagyományunkban is szerepel a sötétség erőit legyőző lovagkirály alakja. Ő Atila, az Isten Ostora, aki eljött, hogy a romlás korában elhozza a tiszta szellemiség értékeit.
Több nyugati kutató azt feltételezi napjainkban, hogy Sambala egyike lehetett azoknak a királyságoknak, amelyekről történelmi adataink is vannak. Ezek szerint Sambala királysága valószínűleg Belső-Ázsiában volt, és azonos az ősi Sang Sung birodalommal, amelyet sokan a fehér hunok országával azonosítanak. A tibetiek szerint Sang Sung magába foglalta Nyugat-Tibetet Ladakkal, és a ma is Ázsia legszentebb helyének számító Kailas heggyel, valamint Tadzsikisztánt, és a körülötte levő hatalmas belső ázsiai területeket, ahol több nép lakott, úgymint tibetiek, szakák (szkíták) és hunok. Mások szerint Sambala a megvilágosult szellem egy birodalma, amely ma is létezik, de csak a tudat megtisztítása révén lehet megtapasztalni.
A székelyek hagyománya is szorosan kapcsolódik Sambala és Geszár hagyományához, azoknak szinte pontos mása: Csaba királyfi, Atila legkisebbik fia a székely nép eljövendő megmentője, aki seregével a Hadak Útján fog eljönni a székelyek megmentésére csillagbirodalmából, ahol most is tartózkodik.
Ez az egyezés a Rettenetes Kerék Tartó, Sambala királya, Geszár, Ling királya, Atila és Csaba királyfi személye, és titkos helyen ma is létező birodalmuk között nem véletlen. A kérdés ismeretéhez tudni kell azt, hogy mind a tibeti buddhisták, mind a tibeti bön (a buddhizmus előtti tibeti vallás) tudósai nagy fontosságot tulajdonítanak egy több országra és népre kiterjedő közös eurázsiai hagyománynak, a megvilágosodás útján járó harcos hagyományának, amely Belső Ázsiában eredt, és főleg a hunok idején, a hun lovagok hatására, idővel kiterjedt messze délre, keletre és nyugatra.
Sambala, Geszár, Atila és Csaba királyfi ennek az egész Eurázsiára kiterjedő lovagi hagyománynak a része, ami professzor Siegbert Hummel és sok más mai kutató szerint még Európa megalitikus műveltségeiben, valamint a későbbi görög és germán vallásos hagyományban is nyomot hagyott.
Ennek egyik legnyugatibb változata az Artúr legenda, mely az újabb kutatások szerint a Római Birodalmat szolgáló szkíta alán lovagokkal került a Brit Szigetekre. Tudni kell itt azt, hogy az ősi megvilágosodott harcos hagyománya a lovas népek idején, a szakák és a hunok alatt változott lovagi hagyománnyá anélkül, hogy lényegi tanításai megváltoztak volna.
Chögyam Trungpa és más kutatók, mint Idries Shah szerint a megvilágosodott harcos ősi hagyományának bölcsője Belső Ázsiában volt, onnan terjedt Eurázsia „félszigeteire” aminek régen nevezték Európát nyugaton, Indiát délen, valamint az akkor peremterületnek számított részekre, mint Kína vagy Perzsia. E szerzők szerint a megvilágosodott harcos hagyománya átterjedt az ősi amerikai műveltségekre is.
Könyv ajánló:
