An Shigao vagy An Shih-kao (?-~168) szkíta pártus herceg volt, akit „párthus márkinak” neveztek. Lemondott a pártus trónkövetelői kilátásokról, hogy buddhista szerzetesként térítő munkát végezzen. Az An Shigao nevében lévő An előtag az Anhszi rövidítése, ami ókori kínai nyelven Párthiát jelenti: az Anhszi az Arsacida dinasztia alapítója, Arsacész nevének átírása. A kínai nevet felvevő pártus látogatók többsége az An előtagot kapta, hogy jelezze pártus származását.
148-ban An Shigao megérkezett Kínába, a Han-dinasztia fővárosába, Luoyangba, ahol fordítóközpontot hozott létre a buddhista szövegek számára. Harmincöt szöveget fordított le a théraváda és a mahájána buddhista irányzatokból, többek között a meditációról, a pszichológiáról és a légzésszabályozási technikákról szóló műveket. An Shigao az első kínai forrásokban említett buddhista misszionárius Kínában. Egy másik pártus szerzetes, An Hsüan állítólag 181 körül követte An Shigaot Loyangba, ahol a mahájána szövegek fordítását vezette.
A nagytiszteletű An Shih Kao
megszabadítja a Hu T’ing Tó kígyó istenségét
Elbeszélés egy csodás átváltozásról
—Tripitaka Mester Hszüan Hua tanításaiból
A múltbeli életek okai alapján
jön el a jelenlegi életed;
A jövőbeli életekben elért eredmények
abból születnek, amit most teszel.
Az újraszületés hat útján[1] keringő eszmélő lények nem kerülhetik el a karma ok-okozat törvényét. Ha most gazdag vagy, az azért van, mert előző életeidben bőkezű voltál; ha szegény vagy, az azért van, mert fukar voltál.
Ahhoz, hogy tudd, milyenek lesznek a jövőbeli életeid, nézd meg, mit csinálsz most. Ha erényeket táplálsz és gyakorlod az adakozást, biztosan gazdag leszel; ha nem teszed, biztosan szegény leszel. Nem szükségesek spirituális képességek – a mennyei szem vagy a múltbeli életek ismerete – ennek az elvnek a megértéséhez.
A Magasztos és Tiszteletreméltó szerzetes An Shih Kao, más néven An Ch’ing, az An Hsi ország (azaz Párthia), egy India melletti hatalmas szkíta birodalom királyának és királynőjének fia volt. Születésétől fogva rendkívül intelligens volt, és fiatal korában elsajátította az orvostudományt, a jóslást, az asztrológiát és a fiziognómiát. Nemcsak az emberi tudományokat tanulmányozta, hanem az állatok és madarak nyelvét is megtanulta. Amikor a vadállatok beszéltek, tudta, mit mondanak, és amikor a madarak beszélgettek, megértette őket.
Egy nap, amikor több barátjával kirándult, hallotta, hogy egy fecske ezt mondja a csapatának: „Valaki ma ételt hoz nekünk!” An Shih Kao elmondta társainak, mit mondott a fecske, de ők nem hitték el. Rövidesen jött valaki eleséggel a madaraknak, és mindenki nagyon furcsának találta, hogy megérti a madarak nyelvét (Kung Fu-ce /Konfuciusz/ tanítványa, Kung Ye Ch’ang is rendelkezett ezzel a képességgel).
An Shih Kao alaposan és jól tanult, és amikor az apja meghalt, ő lett a császár. Minden hivatalnok őelé terjesztette a problémáit. Ha nem ez a probléma volt, akkor az: „Ez már túl sok baj!” – mondta végül, és lemondott a trónról, amely a nagybátyjára szállt. Soha nem házasodott meg, és buddhista laikusként megtartotta az erkölcsi tisztaság előírásait. Ezután elhagyta az otthonát, hogy teljes avatású szerzetes legyen.
Egy barátja, egy nagyon intelligens szerzetes, őhozzá hasonlóan gyorsan elsajátította a Buddha tanítását. Amit egyszer hallott, soha nem felejtette el. De ennek a szerzetesnek volt egy rossz tulajdonsága; jó cselekedeteket gyakorolt, majd anélkül, hogy tudta volna, miért, hirtelen elvesztette a türelmét, dühbe gurult és kiabált: „Nem akarom a felajánlásaitokat!”
An Shih Kao így szólt hozzá: „Barátom, a bölcsességed megegyezik az enyémmel, de a haragod sokkal nagyobb. Attól tartok, hogy a jövőben el fogsz bukni. Ha nem érem el az arhatság gyümölcsét, nem tudok segíteni rajtad, de ha megvalósítom az Utat, megtalállak és elvezetlek rajta. Most Kantonba, Kínába megyek, hogy magamra vegyem a karmikus következményeket egy előző életemből.”
A keleti Han-dinasztia Huan császár uralkodása alatt (i. sz. 147-168) Kantonban zűrzavar uralkodott a kormányban, és sok bandita kóborolt az utcákon. Amikor An Shih Kao megérkezett, egy fiatalember mellett haladt el, aki azonnal kést fogott rá, és azt mondta: „Most, hogy találkoztam veled, meg foglak ölni.”
„Tedd csak nyugodtan, ölj meg” – válaszolta An Shih Kao -, „de megkérdezhetem, miért gyűlölsz annyira?”
A fiatalember összezavarodott. „Igazán nem tudom” – mondta -, „de amint megláttalak, meg akartalak ölni. Úgy érzem, gonosz vagy.”
An Shih Kao azt mondta: „Nem tudod, miért akarsz megölni, de én igen. Azért van, mert egy előző életemben megöltelek. Csak azért jöttem ide ma, mert azt akarom, hogy ölj meg.” Aztán odanyújtotta a nyakát, és megkérte a férfit, hogy ölje meg. Az arcán a legkisebb félelem sem látszott. A fiú levágta An Shih Kao fejét, és ő meghalt. Mindenki így kiáltott: „Ez az ember nem félt a haláltól. Azért mondta azt, mert korábban megölt téged, most neked kellett megölnöd őt. Ez nagyon furcsa.”
A tömeg szétoszlott, An Shih Kao lelke pedig visszatért An Hszi országába, hogy ismét a Király fiaként szülessen meg. Tizenhat évesen ismét elhagyta otthonát, hogy szerzetes legyen, és azonnal Kínába ment, hogy megmentse régi barátját, valamint egykori gyilkosát. Kantonban találta meg egykori gyilkosát, aki már nem volt fiatal, hanem középkorú.
An Shih Kao megkérdezte tőle: „Emlékszel arra, hogy ilyen és ilyen napon megöltél egy szerzetest?”
A férfi azt mondta: „Igen, emlékszem. Bosszút állsz?”
„Nem, nem állok bosszút. Én vagyok az az ember, akit megöltél. Párthia országában születtem újjá, és most visszatértem Kínába, hogy elmeséljem neked az ok-okozati összefüggést: Te megölsz engem, én megöllek téged – ennek sosincs vége. De ne félj, nem foglak megölni.”
A férfi azt gondolta: „Sok év telt el azóta, hogy megöltem azt az embert, és ez a szerzetes külföldi. De igazat kell mondania, különben hogyan tudhatná ezeket a dolgokat?”
An Shih Kao azt mondta: „Elmondtam az ok-okozati összefüggést. Most el kell mennem, hogy megmentsem az előző életembeli régi barátomat.”
„Hol van a barátod?” – kérdezte a férfi.
„Chiang Hsziben.”
„Jó, elmegyek veled.”
Így együtt indultak el Lu hegyére Chiang Hszibe, egy több mint harminc fős társasággal. Lu hegyén, Hu Ting-tó partján egy templom állt, amelyben egy rendkívül varázslatos istenség lakott. Ha az utazók füstölőt gyújtottak és meghajoltak az istenség előtt, biztonságosan átkelhettek csónakjaikkal a vízen, de ha nem, hatalmas hullámok süllyesztették el csónakjaikat. Egyszer egy üzletember megkérdezte az istenségtől, hogy elviheti-e a templomban növő bambuszt. Az istenség nem válaszolt, így az üzletember megragadta a bambuszt és elszaladt vele. Csónakja elsüllyedt, és ő maga is vízbe fulladt, a bambusz pedig visszakerült a templomba. Az emberek azt mondták: „Ő igazán istenség, igazán istenség!” és ezer mérföldre körben mindenki tudta, hogy istenség lakik a Hu Ting templomban.
Ahogy An Shih Kao csoportja megérkezett a tóhoz, azok, akik hittek az istenségben, elmentek meghajolni előtte, míg An Shih Kao a csónakban maradt. Az istenség azt mondta: „Van egy szerzetes a csónakodon. Hívd ide!” Amikor ezt elmondták An Shih Kao-nak, azt mondta: „Pontosan ezt az istenséget jöttem megszabadítani.”
„Barátom”, mondta az istenségnek, „még mindig megvan az a nagy haragod, ugye? Amikor valaki megsért téged, elsüllyeszted a csónakját. Sok embert megöltél.”
Az istenség azt válaszolta: „Nem tudom, mit tegyek! Körülbelül ezer mérföldes terület istenségeként kell léteznem, de ha meghalok, biztosan a pokolba jutok az elkövetett vétkeimért.”
„Ne aggódj,” mondta An Shih Kao, „az előző életedben a barátom voltál, és én segíteni jöttem neked. Tudván a hibáidat és találkozva velem – fedd fel az eredeti alakodat!”
„Nem lehet!” mondta az istenség. „Mindenki meghalna ijedtében.”
An Shih Kao ragaszkodott: „Lehetetlen. Nem fognak félni. Most jelenj meg, és hadd lássalak téged.”
Az istenség az ágy mögött bujkált. Lassan felemelkedett a feje, egy nagy kígyó feje – egy Mahoraga, aki öt embert tudott megenni egyetlen falással. An Shih Kao elmagyarázta a belső ösvényt a kígyónak, és mantrákat olvasott neki. A nagy kígyó sírt, könnyei az esőhöz hasonlóan hullottak. Azt mondta: „Hamarosan meg fogok halni, de nem hagyom itt ezt a ronda tetemet. Elmegyek Shan Hsziben egy nagy mocsárba meghalni.”
An Shih Kao visszatért a hajóhoz, és ahogy elindultak a parttól, a Mahoraga megjelent a hegycsúcsok feletti égen, és meghajolt An Shih Kao előtt. Mindenki integetett neki búcsúzásul. Ez volt a Mahoraga vége.
Utazás közben később egy fiatal fiú jelent meg a hajón, és meghajolt An Shih Kao előtt. Figyelmesen hallgatta, ahogy An Shih Kao elmagyarázta neki a Tant, majd eltűnt. An Shih Kao elmondta társainak: „Ez a fiú volt a Hu Ting-tó templomának volt istensége; visszatért, hogy köszönetet mondjon nekem.”
Attól a naptól kezdve, függetlenül attól, hogy ki miért imádkozott a Hu Ting-tó templomában, nem kapott választ. Ezenkívül, Shan Hsziben, egy nagy mocsárban megjelent egy hatalmas, több mérföld hosszú kígyó holtteste. A falut ott most Kígyófalunak hívják. Hamarosan mindenki tudomást szerzett erről az esetről, és sokkal többen kezdtek hinni a Buddha tanításában.
Amikor leszálltak a hajóról, An Shih Kao átnyújtott egy dobozt volt gyilkosának, mondván: „Hui Chibe kell mennem, hogy még több karmikus visszahatást arassak le. Négy év múlva nyisd ki ezt a dobozt, és nézd meg, mi van benne. Ha bármi történne velem, kérlek, gondoskodj róla, hogy tisztességesen eltemessenek.”
Amint áthaladt Hui Chi-n, az utcán két verekedő férfi mögött ment. Az egyikük felemelt egy bunkósbotot, hogy lecsapjon az ellenfelére, de a lendületből An Shih Kao fejét találta el, aki így szörnyethalt.
Négy évvel később kinyitották a dobozt, benne pedig a következő szavak voltak: „Ch’en Hui tisztel engem, és Hui szerzetes őrzi a Ch’an Dharmámat.”
Abban az időben senki sem értette ezeket a szavakat, de később egy Ch’en Hui nevű laikus ember tiszteletét fejezte ki An Shih Kao iránt, és Hui Dharma mester terjesztette azokat a szútrákat, amelyeket An Shih Kao fordított le.
***
An Shih Kao húsz évig tartózkodott Kínában. Bár külföldi volt, gyorsan megtanult kínaiul, és nagy pontossággal több mint harminc szútrát fordított le.
Annak, hogy egy ilyen erényes szerzetesnek, mint An Shih Kao, ilyen súlyos karmikus visszahatásokon kellett átesnie, arra kell figyelmeztetnie minket, hogy ne vegyük félvállról az ok-okozati összefüggést, és ne veszítsük el könnyen a türelmünket. A Hu Ting-tó istenség-kígyója előző életében szerzetes volt, de kígyóként született újra, mert szeretett haragot tartani. Mindenki azt hitte, varázslatos. Ki gondolta volna, hogy ilyen furcsa dolog? Ha nincs An Shih Kao fogadalma, hogy megmentse, komoly bajba került volna.
An Shih Kao rendkívül tisztelettudó volt az apja és az anyja iránt. Később, amikor Kínába ment, mindenki nagy erényű magas szerzetesként ismerte el. Mivel az apja király volt, az emberek An úrnak nevezték.
[1] Hat létbirodalom: a zavaros tudatot uraló mérgező érzelmek által teremtett tudatállapotok: gőg – isteni birodalom, irigység-féltékenység – félisteni birodalom, kétely – emberi birodalom, nemtudás – állati birodalom, ragaszkodás – éhes szellem birodalom, gyűlölet – pokoli birodalom.